Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 1. szám - FIGYELŐ - Teológiai jegyzetek
TEOLÓGIAI JEGYZETEK ÖSKERESZTÉNY OSSZÁRIUMOK. A zsidóknál a Kr. e. i. századtól kezdve szokásba jött, hogy a halottak csontjait, miután a felbomlás befejeződött, kis kőkoporsókba, osszá- riumokba tették, és utána a családi sírboltokban helyezték el a kőkoporsókat. Ezek nem voltak nagy méretűek: hosszúságuk 50-80 cm, széleseségük 50-80 cm, magasságuk 25-40 cm közt változott. E kőkoporsók mindig kőlappal voltak lezárva. A kőlap lapos, domború vagy sátortető alakú volt. Talán római szokás utánzása volt, amikor az elhamvasztott holttest maradványait helyezték így el; de lehetséges, hogy ez a zsidó szokás úgy keletkezett, hogy a családi sírboltok megteltek, kisebb koporsókba helyezték el a csontmaradványokat, hogy helyhez jussanak a sírboltokban. Az osszáriumokat igen gyakran díszítették: geometrikus rajzok, főleg rózsák, naturalisztikus akantuszlevelek, oszlopok, körkörös körök stb. látható rajtuk. A díszítésnek néha szimbolikus értelme is volt, amikor oly díszítést adtak, mintha kőből, téglából készült volna a ház alakú kőkoporsó, hogy így jelezze az örök otthont. Vannak oly kőkoporsók is, melyeken a halott neve van felírva héber vagy görög betűkkel. Ezek a minták és feliratok lehettek festettek vagy vésettek. Az osszáriumok közül a legnevezetesebb az alexandriai Nikánoré, aki a templom bronz kapuit csináltatta. Csonttartóján kétnyelvű felirat van, melynek görög szövege így hangzik: „Az alexandriai Nikánor (családjának) csontjai, aki a kapukat készítette”. A hagyomány szerint a kapu 25 m magas, 20 méter széles volt és 20 emberre volt szükség, hogy reggel kinyissák és este bezárják. 1873-ban a Botránkozás hegyén, Jeruzsálemtől DK-re, több héber és görög felírású csonttartó került elő ily nevekkel: Szalome; Jézus fia, Simeon; Juda, az írnok; Márta; Eleazár (Lázár); Jézus; Natánael; Mária. Jézus neve háromszor fordul elő és két esetben kereszt követte a nevet. Arra gondoltak, hogy Lázár családi sírboltját találták meg, mert Márta, Mária és Lázár nevek voltak olvashatók a csonttartókon. Sőt innét még három, Jézus nevet viselő osszárium is előkerült. Nagy feltűnést keltett Sukenik 1931. január 6-án a berlini német régészeti társasághoz benyújtott jelentése, mely egy kőosszárium arám feliratáról számolt be; „Jézus, József fia” volt a szöveg. P. Vincent válaszában rámutatott arra, hogy Palesztinában a két leggyakoribb név volt József és Jézus, úgy hogy ebből nem lehet komolyan következtetni semmire sem. 1945-ben Jeruzsálem Talpiot nevű külvárosában, nem messze a Betlehembe vezető úttól, találtak egy ötfülkés sziklasírt, ahol 11 osz- szárium volt elhelyezve; ötön felirat volt, melyből három arám és kettő görög nyelvű. A három arám felirat könnyen olvasható: Simeon Barsaba, Mirjam, Simeon leánya és Mat’. A két görög felirat Jézus nevét hozza, az első „iou” végződéssel, a másikon pedig „alóth” végződéssel. Sukenik szerint e homályos értelmű felirat talán felkiáltásszerűen hozza Jézus nevét. Ezen felül vannak kőcsonttartók, melyeken a kereszt jele van vagy vésve, vagy szénnel, festékkel rárajzolva. A herkulánumi kereszt bizonyossá teszi, hogy Nyugaton a kereszt az első század negyedik negyedében vallási szimbólum volt. Ezért lehetséges, hogy ennek a jelnek ugyanilyen jelentése van Keleten is, de korábban. Csak itt és ezen felül az újszövetségben fordul elő (Ap Csel 1, 23; 15, 22) a Barsaba név, ráadásul ebben a sírban találtak egy pénzt I. Agrippa uralkodásának hatodik évéből (Kr. u. 42-45)Ezekből a leletekből azt a következtetést vonták le, hogy a keresztények megtartották a régi zsidó szokásokat, de megkülönböztették magukat a kereszt által és ezzel juttatták kifejezésre azt a különbséget, ami Mózes törvénye és az újszövetség közt van. Legújabban az Olajfák hegyének lejtőjén a ferencesek tulajdonában lévő „Dominus fle- vit” nevet viselő telken egy temetőt ástak ki. Jóllehet a sírok nagy része a bizánci időkből származik, mégis vannak sírok, melyek minden bizonysággal a heródesi korból származnak. Ezt meg lehet állapítani a sírok típusából és a számos csonttartóból, melyeken felirat van. A sírokat feltáró P. Bagatti ferences beszámolója szerint a nevek arám és görög nyelven vannak bevésve vagy szénnel ráírva. A nevek az evangéliumokból ismerősök: Jai- rus, Szalome, Márta, Mária, Jónás fia, Simon. Azt azonban nem lehet igazolni, hogy azonosak lennének az evangéliumok hasonló nevű személyeivel, de mindenesetre meglepő az ilyen azonosság. (Bagatti: Scoperta di un ci- mitero giudeo-cristiano al „Dominus flevit”. Studii Biblici Franciscani Liber Annuus III (1952-53)- 149-184 old.) Az egyik osszáriumnál biztosan meg lehet állapítani, hogy keresztény, mert felirata: „Judás, Tyrusból származó prozelita” és mellette ott van a Konstantin-féle monogram X P egybeírva. (Képét hozza Lemaire e Baldi: Atlante Storico della Bibbia. Maretti, 1955. a 57
