Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 1. szám - FÓRUM - Barcza Barna: Emberhalász imádsága
FORUM Barcza Barna EMBERHALÁSZ imádsága (A szerző vitatható gondolatait és pasz- torációra vonatkozó megállapításait vitára bocsátja a Szerkesztőség) Hálátlan mesterség, Uram, az emberhalászat! Hisz Te is tudod, átestél minden kínján. — Könnyebb a vasat esztergálni, vagy volánt tekerni - csak egy-két fogást kell tudni, és megy minden, mint a karikacsapás. Nem is szólva az anyagmozgatásról. És ezt még az emberek is munkának tartják, nem úgy, mint az emberhalászást. Mennyivel könnyebb volna „kiállni” ebből a munkából, mint Te tetted, mikor csalódottan és fásultan Szíriába „dezertáltál” inkognitóban (Mk 7, 24.). De mit tegyek a lelkem mélyén most is erősen hangzó hívó és küldő szavaddal: emberek halászává teszlek?! Igen, Uram. Mentem és megyek, és kivetem a hálót, mert egy pici szikra belém is hullott a Te végtelen szeretetedből: „Megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül” (Mk 6, 34). Ám ma is úgy van, mint a Te korodban. Csak arra figyelnek fel, ami őket érdekli, ami nekik előnyösnek látszik. És az emberhalász kezd megalkudni. Programját, a Te tanításodat, önkénytelenül is kezdi a tömeg ízléséhez, vágyához igazítani. így született meg lassan egy „szalonképes kereszténység”, melyből „okosan” kiszűrtünk minden nehezebb és kényesebb pontot. A Te tanításod kicsiség-szegénység-védtelenség programját mesteri mellébeszélésekkel nagyság- gazdagság-önvédelem programmá dagasztottuk. Határokat nem ismerő „adás-törvényed” helyett a „vevés-törvényt” igyekeztünk jogi szankciókkal körülbástyázni. Bocsáss meg, Uram, de sodort a vágy, hogy ízlésesen csomagoljuk keserű piruláidat, mert emberi tapasztalatunk egyre azt mutatta, hogy még így sem kell senkinek. Hogyne csomagolnánk, mikor olyan versenytársunk van az emberek tudatáért folyó versenyben, mint a film, a rádió, a televízió, a sajtó - szóval a tömeghírközlő eszközök minden csábos kellékükkel. Emberfeletti erőfeszítéseket tettünk, hogy Igéd vonzó legyen: mondtunk meséket, példákat, mint Te is tetted; gyermekeinket szórakozva tanítottuk, mégis elhagytak szinte valamennyien, legkésőbb 14 éves koruk után. Amikor túlvilágot áruló kegyszereink már olyan keveseknek kellenek - hisz még csak nem is vágyódnak azon túlvilág után, melynek létében alig hisznek, de a földön jól érzik magukat - akkor jön Teilhard de Chardin (akit más vonatkozásban roppant tisztelek) és zseniális koncepciójával megkereszteli az evilág építését, vagyis a földi ország építését úgy tünteti fel, mintha az egyúttal a Te országod építése is lenne. Pedig Te, Uram, sose hagytál bennünket kétségben afelől, mit értesz a „kozmosz”, a „világ” szón, és a Te országod építését a világgal kibékíthetetlen más síkon mutattad meg. Ugye megérted, Uram, milyen kínban vagyunk? Mivel a Te tanításod nem kell az embereknek, ezért másodállást vállalunk és még pápai megnyilatkozásokban is hirdetünk evilági békét, keresztény szociális társadalmi rendet; kelletjük magunkat, mint a kultúra, a művészet a tudomány mecénásait... — mindennel foglalkozunk, még politikával is, csak — ne haragudj! - a Te tanításoddal nem merünk embereket halászni. Most szemrehányóan nézel rám, Uram? Vajon azért, mert ki merem mondani azt, ami any- nyira nyomja a szívemet, vagy azért, mert igazat adsz szavaimnak, és Te is helyteleníted, amit eddig tettünk? Te is azt mondod, hogy szezonvégi kiárusítást csinálunk, örülünk, ha valakinek el tudjuk adni az árunkat? Hogy olcsón adunk bóvli árut, ami már senkinek sem kell? Hogy örülünk, ha egy teljesen hitetlen életű házaspár még elhozza gyermekét megkeresztelni? Engedd meg, Uram, hogy mentségünkre felhozzam a Te helyzetedet. Ugye mikor elindultál, hogy nyájat toborozz a választott népből, már kialakult a kész program, a kész Terv benned? Amit egy örökkévalóságon át tapasztaltál a Szentháromság belső életében, arra az életre akartál megtanítani, az odavezető útra ráállítani. A nyáj gyűjtéséhez, melynek pásztora akartál lenni, két alapvető dologra lett volna szükséged: először, hogy az emberek tudatát átalakítsd a Te tanításod szerint, másodszor, hogy egy nagy metanoiával (megtéréssel) ezeknek az átalakított tudatú embereknek az életét is ráállítsd az Ország útjára. Te, Uram, kb. 30 éves korodra már elég tapasztalatot, elég ember- és világismeretet szereztél arról, hogy a Te „adás-törvényes”, „kiosiség-szegénység-védtelenség” programú tanításod nem fog kelleni az embereknek. Ezért kellett a „TERV” megvalósítása előtt a „KIVITELEZÉS” módját 40 napos magányodban átbeszélni az Atyával. Mivel ismerted az embereket, tudtad, hogy majd mást várnak tőled, ezért kellett a három kísértést legyőznöd magadban. Ez a kísértés abban állt, hogy ha nem 41
