Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 1. szám - MEDITÁCIÓ - Szegedi László: Krisztus halálának kérygmája
lük szemben állt Jézus, aki azt tanította és élte, hogy ne állj ellen a gonosznak, s aki megparancsolta Péternek, dugja vissza hüvelyébe kardját. Ha a „csak szeretet” belép az „erő alkalmazás,, világába, sorsa meg van pecsételve. Ha a fegyvert nem ismerés eljön a fegyverek világába, a Fegyvert nem ismerésnek nem lehet a sorsa más, minthogy hulla legyen belőle. Jézusnak erre szebb szavai voltak: a cethal gyomra, az elbontott templom, az alámerítődés, a kehely kiivása, megmagasodás, búzaszem. Annak, aki elszánja magát, hogy közénk látogat, „már régen rossz”. Isten legyen irgalmas annak, aki fegyvertelenül jön oda, ahol végső soron semmi más nem számít csak a fegyver. „Isten legyen neki irgalmas, mert aki a fegyvert tartja kezében, az nem lesz” [48]. Az Isten megakadályozhatta volna közbelépésével, hogy Jézusnak ne kelljen meghalnia, de akkor Krisztus tanítása mögött nincs élet. Mindenki elmondhatta volna róla: könnyű neki beszélni, öt megvédte az Isten a társadalom kérlelhetetlen törvényétől. Neki nem az lett a sorsa, ami tanítása alapján lesz az ember sorsa. Ha ő komolyan vette tanítását - márpedig komolyan vette akkor vállalnia kellett tanítása sorsát, nem kérhetett tizenkét ezred angyalt a poroszlókkal szemben, és nem szállhatott le a keresztről, amikor a főpapok gúnyolták. 2. Jézusnak másodszor meg kellett halnia saját törvénye miatt. Jézus halálával kapcsolatban azt mondja az írás, neki azért kellett meghalnia, hogy a halálról szóló jövendölések beteljesedjenek. Ezekben az eseményekben nem a leírt betű határozza meg az eseményeket, hanem fordítva. Azért írták le a próféták, hogy Jézusnak meg kell halnia, mert Istennek terve, akarata, gondolata volt ez a halál. Jézus a Szentháromság világából jött, ahol az adás az élet legfőbb törvénye. Egy örökkévalóságon át az egyik isteni személynek sem volt egyetlen szerző, elvevő gesztusa. A Fiúnak és a Léleknek nincsen semmije, amit úgy szereztek volna, mindenüket kapták. Ennek az adásnak van örök, szentháromságos lényege és van a megtestesülés után időben lejátszódó, földi tárgya. A Fiú az örök szentháromságos életben isteni életet, dicsőséget, hatalmat stb. kap minden ember felett. A Fiú életének a legfőbb törvénye a mindent visszaadás, a válasz-szeretet. „Az időtlen világban a mindent-adás nem jár kifosztódással, kiüresedéssel. Ott éppen a mindent-adásból van a mindent-bírás. De az idő világában a mindent-adás teljes vesztéssel jár. A mindent-adásnak, mindent-vesztés, a kiüresedés a következménye” [49]. A Fiú életének itt a földön is a mindent-visszaadás a legfőbb törvénye. A Fiú a megtestesüléssel belépett a halállal eljegyzett világba. Itt a földön a halálban veszít el, adhat oda mindent az ember. Ha itt a földön csak úgy lehet kifejezni a legnagyobb szeretetet, úgy lehet adni mindent, hogy meghal valakiért az ember, akkor Jézus ebben a világban meg akart halni az Atyjáért és értünk, emberekért, hogy halálával fejezze ki legnagyobb szeretetét. Jézusnak, mint föntebb láttuk, nem kellett keresnie a halált, csak el kellett fogadnia. Jézus haláláról beszélve egyszer sem mondja, hogy ö azért hal meg, hogy kiengesztelje az Atya haragját, de többször említi, hogy életét adja. „Életemet adom a juhokért” [51]. Az utolsó vacsorán ugyanezt mondja barátaiért. „Magamtól adom oda az életem. Hatalmam van odaadni” [52]. 3. Jézusnak végül meg kellett halnia a bűn törvénye miatt. „Ha az ember végig olvassa elejétől a Bibliát, akkor nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy Jézus halála engesztelő áldozat volt, amit az Atyának adott” [53]. „Az Emberfia azért jött, hogy váltságul adja életét sokakért” [54]. „Ez az én vérem, melyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatáért” [55]. A Szentírás azonban sohasem fejezi ki Jézus halálával kapcsolatban magát úgy, amint mi a keresztény tanításban megszoktuk. Nem mondja ki, hogy Jézusnak azért kellett meghalnia, hogy bűneinkért 38
