Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 1. szám - MEDITÁCIÓ - Szegedi László: Krisztus halálának kérygmája

szállott így kiabál: „Azért jöttél, hogy elpusztíts minket” [41]. Sokaknak romlására lesz, mondja Simeon. Halála előtt nem sokkal Jeruzsálembe menet megéhezett. Az út mentén fügefa állt, odament, hogy gyümölcsöt szedjen, de csak levelet talált. A terméketlen fügefát megátkozta: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé. A fügefa tüstént elszáradt” [42]. Tavasz volt, gyümölcs még nem lehetett a fán. Jézus tette jelképes cselekedet. A jótettekben terméketlen gonoszlélek hatástalanná tételét jelképezi az átok. Halála előtt mondta: „Ítélet van most a világon, most vetik ki a világ fejedelmét” [43].

5. A kiválasztott, megszabadított, fejlődő világot elvezeti Jézus a teljes kibontakozásra. Övéinek új törvényt, a tökéletes szeretet törvényét adja. Tanítványainak szenteknek kell lenniök, mint a mennyei Atyának. A gonoszokkal is jót kell tenniök, mint a mennyei Atya is felkelti napját jókra és gonoszokra.

Jézus úgy viselkedik, mint Atyjánál látta és példát adott övéinek, hogy úgy cselekedjenek, mint ő. Tanítványainak meg kell ismerniök az Atyát, és akit küldött, Jézus Krisztust. Jézus Krisztusban kell élniök és maradniok, aki elment előre lakást készíteni övéinek az Atya házában, ahol majd az Atya asztalához ülteti és kiszolgálja őket.

A fejlődő világ Jézus Krisztus eljövetelével lelki síkon végső korszakába lépett, utána már mást nem kell várni, vele elérkezett az idők teljessége.

Jézus Krisztus halálának szerepe életművében

Jézus Krisztusnak több ütemű, de egységesen összefüggő feladata volt. Egész életén át ezen dolgozott. Halála előtt joggal mondhatta: „a munkát, amit rám bíztál, véghez vittem”. A mi képzeletvilágunkban mégis egy ketté osztott élet szerepel. „A keresztény hit történetében a Jézusról szóló tárgyalások mindig két, egymástól különböző síkon haladtak: a megtestesülésről beszéltek és a kereszt teológiájáról” [44]. Krisztus a mi gondolatvilágunkban megtestesült, tanított, csodákat művelt, apostolokat gyűjtött, egyházat alapított, aztán élete végén bűneink engesztelésére meghalt a kereszten. Ez a szemlélet torz. Jézus élete és halála a legszorosabb egységben van. Egész életével, amellyel szoros összefüggésben van halála, egyetlen célját valósította meg. Életével is engesztelt és halálával sem csak engesztelt.

Jézus, amikor haláláról beszélt, mindig csak annyit mondott, hogy meg kell halnia. „Ettől kezdve többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie, megölik” [45]. A Getszemáni kertben: „Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tied” [46]. „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak?” - kérdezte az emmauszi tanítványokat [47]. Neki valóban meg kellett halnia. Nem volt ember, akinek halála olyan szükségszerű lenne, akinek halála úgy hozzátartoznék az életéhez, mint az övé. Jézus halálának több oka van.

1. Jézusnak először is meg kellett halnia a világ törvénye miatt. Az emberiség •nagyjai gyakran keresztutat járnak kortársaik között. Az emberi butaság, kicsinyesség, önzés, irigység, megszokás nehezíti azok munkáját, akik többek az átlagnál és többet akarnak. Ha még nagy szellemeivel szemben is ellenséges tud lenni az ember, mennyivel inkább érthetetlen, ellenséges tud lenni a megtestesült Istennel szemben. Szent János világosságnak nevezi őt a sötétségben, de a sötétség nem fogadta be. Kafarnaumi beszéde után ott hagyják, mert beszéde kemény. Amikor kapzsiságról beszélt, kinevették, többször el akarták fogni, hogy megöljék. Hallgatói nagy részének lelkülete nem Istentől volt. A gonosz az atyjuk, a gonoszlélek gyűlölete élt szívükben vele szemben. Kezükben fegyver, szívükben gyűlölet. Ve37