Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 1. szám - MEDITÁCIÓ - Szegedi László: Krisztus halálának kérygmája

Az evangéliumok világképét összefoglalva meg kell állapítanunk, hogy meglehetősen összetett, és ellentétes elemekből áll. Gondolkozásunkban, kifejezéseinkben, viselkedésünkben tudomásul kell vennünk ezt a kettősséget. A Szentírás egyrészt szépnek, jónak mondja a világot. Egészség, jóság, erő, távlatok vannak a természetben. Ez a világ olyan értékes, hogy Isten egyszülött Fiát megéri odaadni érte. Ezt az egész világot lehet és kell szeretni a maga fizikai, biológiai teljességében. Kevesen ismerték fel és élték meg ezt a világ iránti szeretetet olyan kibontakozottan, mint Teilhard de Chardin. „Gyakran azt hisszük, hogy a szeretet természetes formáinak listáját kimerítettük, ha elsoroljuk, hogy a férfi szereti a

nőt, ők szeretik gyermekeiket, barátaikat, bizonyos fokig szeretik hazájukat. Csakhogy ebből a felsorolásból éppen a legalapvetőbb marad ki, az Egész iránti szeretet” [19]. A világ negatív adottságai nem homályosíthatják el előttünk a világ értékeit. De a világ a Szentírás alapján nem problémamentesen, tisztán jó. A világ hibáit az Írás nem a természetből származtatja, hanem történeti okokra vezeti vissza. A bűn rányomja bélyegét az egész természetre. A világban levő rossz a Szentírás fényében nem epizód - ami csupán a fejlődés szükségszerű, sikertelen

kísérlete -, hanem veszedelmes nagyság.

Jézus Krisztus küldetése a világhoz

Jézus Krisztus feladatát a világgal szemben az evangéliumi világszemlélet határozza meg. Az Üdvözítő mufikáját, ha nagy vonásaiban akarjuk rendszerezni, a következő részekből állíthatjuk össze:

1) szétválaszt; 2) a kiválasztott résznek örök életet ad; 3) a kiválasztott részt megszabadítja; 4) a gonoszt megsemmisíti; s) a fejlődő világ „fő ágát” felemeli a végső tökéletességre.

1. Mint fentebb mondottuk, az evangélium gyakran hangsúlyozza, hogy jó és rossz együtt van a világban. Jézus feladata, hogy szétválassza őket. Az angyal arról énekelt karácsony éjszakáján Betlehemben, hogy Krisztus születése békességet hoz a jóakaratú embereknek. Ez a béke szétválaszt jóakaratú és nem jóakaratú embereket [20]. Világosabbak Simeon szavai: „Sokak romlására és sokak föltámadására lesz ő Izraelben: jel, melynek ellenszegülnek” [21]. Itt szintén szétválasztásról van szó. Keresztelő szent János azt mondja, hogy majd Jézus kitakarítja szérűjét, a búzát csűrbe gyűjti, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti. Szétválasztja azokat, akik nem hisznek és azokat, akik hisznek. A bűnösöket hívja, az igazakat (akik igaznak tartják magukat, de nem azok) nem hívja. Kardot jött hozni a földre, ami szétválaszt [22]. Szétválasztja az apát és fiát, testvéreket, anyóst, menyt, ezután kettő három ellen lesz. Szétválasztó tevékenységéről szól az összes példabeszéd, melyekben két elemet különválasztanak. Jézus szétválasztó tevékenységének legnagyobb szabású képét az utolsó ítéletről mondott beszédében találjuk, amikor végleg szétválasztja az emberiséget jobbjára és baljára [23].

Jézus életmódjával és szavaival választ szét aszerint, hogy megnyílunk feléje, vagy közönyösek, esetleg ellenségesek leszünk vele szemben. Emberi fogalmakkal nehéz lenne meghatározni, hogy kik tartoznak az egyik csoportba a „jók” közé és kik a másikba a „rosszak” közé. A választottak között vannak bűnösök, vámosok, a jobb lator, de nincsenek közöttük a vallásos farizeusok, főpapok. A két csoport-.—__ ból van átmenet egymásba: aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Jézus a szétválasztást nem szigorú bíróként, hanem irgalmasan, jó pásztorként végzi. „A meg-