Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 1. szám - MEDITÁCIÓ - Szegedi László: Krisztus halálának kérygmája
MEDITÁCIÓ Szegedi László KRISZTUS HALÁLÁNAK KÉRYGMÁJA A Megváltás-tanban jelentős mozgolódás indult a zsinat előtt. Egy széles körű áramlat, melynek Teilhard de Chardin a legjelentősebb képviselője, megkapó erővel hangsúlyozza a világ szépségét, jóságát és a fejlődés távlatait. „Világképük nem hagy helyet az eredeti bűnnek és a megváltásnak” [i]. Egészen más szempontból indít hullámzást a megváltástanban Bultmann mítosztalanító munkája, ő le akarja hántani az evangéliumokról a rárakódott mítoszokat és az „eredeti tisztaságában” akarja visszaállítani Isten üzenetét. Az evangélium magját Krisztus halálában találja meg. Jézus halála szerinte „tragikus vége egy magasabb rendű embernek. Halála azonban személyes döntés volt Isten felé, amiben Isten üzenete fejeződött ki, hogyan kell a halált felfognunk” [2]. A zsinat pasztorális zsinat volt, a megváltásról szóló tan nem tartozott központi témái közé, azonban kívánta, hogy a katolikus tanítást korunk igényeinek megfelelően fogalmazzuk meg. Elmélkedésünkben azokra a kérdésekre keresünk feleletet az evangéliumok alapján, hogy milyen az a világ, melybe Krisztus jött és mit adott ő a világnak halálával. Az evangéliumok világképe A mi természet-szemléletünk abban látja a maga sajátos lényegét, az elmúlt korokéval szemben, hogy a világot fejlődésében szemléli. „A dolog pozitív megismerése ma egyértelmű a fejlődésük tanulmányozásával” [}]. Meglepő, hogy az evangéliumok természet-szemlélete sok hasonlóságot mutat a maival, ha kifejezései mások is. Fejlődő világkép húzódik meg a kovászról szóló példabeszéd mögött. „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyíti úgy, hogy az egész megkovászosodik” [4]. Ebben a példabeszédben a világ nyers tésztaként szerepel, amelyet Isten országa megkovászosít. A nyers tészta fejlődő forma. A magvetőről és a konkolyról szóló példabeszédekben szántóföldként szerepel a világ, melybe magot vetnek. A zöldellő, aratás előtti szántóföld hasonlata szintén fejlődő világfogalmat tételez fel. A fejlődő világképben mozog a Keresztelő beszéde is, amelyben a világot cséplés előtti szérűskert- nek mondja. A természet jó, vagy rossz voltáról nincs külön tanítása az evangéliumoknak, de a fenti idézetekből és egyéb kijelentésekből arra lehet következtetni, hogy jónak tartják. A keletien tészta, a zöldellő fű, a cséplés előtti szérűikért pozitív értékek. Jézus magatartása is arra enged következtetni, hogy a világot jónak tartotta. A farizeusokkal vitatkozva az igazi tisztaságról, minden tisztának tartott; csak a gonosz szív tisztátalan. A gondviselésről mondott szavaiban Isten remekművének mondja a természetet. A világ nagy értékének és jóságának végső gyökere ezért, hogy „minden dolog tökéletességének Isten az alapja és szabályozója” [5]. A Szentírás nemcsak természeti jelenségként nézi földünket, hanem elsősorban erkölcsi szempontból. Ebből a szempontból az evangélium távolról sem fest már olyan egységes képet a világról. A világban van búza és konkoly, búza és pelyva. Másik képében kis és nagy halak szerepelnek. A világon vannak jóllakottak, gazdagok, nevetők, akik hízelegnek az embereknek, 33
