Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - FIGYELŐ - Radó Polikárp: "Sacramentarium Vaticanum"
dik, majd Szűz 'Máriának communeja 6 miseformulával. A vértanúk communeja io miséből áll, s a halál módjára vonatkozóan különböző imádságokat tartalmaz. A következő sorozat az egyháztanítók communeja, két miseformulával. Minden egyéb szent közös communeban van (Commune Sanctorum et Sanctarum). Nincs te- hát pápáknak, püspököknek stb. külön commu- r\eja. Vannak általános jellegű misék, amelyek bármely szentről mondhatók, és vannak egyes Altípusok” részére használható miseszövegek vpl. szerzetesek, a karitász szentjei, nevelő szentek, szent családanyák). ,,Rituális misék” azok, amelyek valamely szentelési rítushoz fűződnek. Ezért van mise a diakónus-, pap- és püspökszentelésnél, a ke- resztség kiszolgálásánál, a házasság megkötésénél, valamint a szerzetesek fogadalomtételénél, végül a temetésnél. 3. Különböző alkalmakkor mondható misék és könyörgések (Missae et orationes ad di- versa) is vannak. Az első sorozat az Anya- JZentegyházért mondható miséké (öt formula), van a pápáért (2), ugyanígy a püspökért is (2), egy-egy van a pápaválasztásra, vagy a püspökválasztásra. Miséket találunk a zsinat, vagy az •egyházmegyei zsinat alkalmára (2), ugyanúgy a papokért (3), van mise az egyházi hivatások kérésére, van a szerzetesekért, végül a laikusok rendjéért (3). Van mise a népek evangelizá- sáért, valamint a lelkigyakorlatok és pasztorális összejövetelek alkalmára. Bő választékban állanak misék rendelkezésre a közéleti nagy alkalmakra: van mise a polgári év kezdetére, valamint a haza, vagy a város érdekeiért, azután az államfőkért, a nemzetek szövetségének tagjaiért, a népek fejlődéséért, a békéért és az igazságért (2), valamint háború vagy forradalom idején. Találunk miséket különleges szükség esetén, a bűnök bocsánatáért, a szeretet gyarapodásáért, az egyetértésért, a családért és a családtagokért, azokért, akik szenvedést okoznak nekünk, végül a jó halál kegyelméért. 4. A ,,Votiv miséknek” ezentúl megszorított értelmük van. A legősibb misék ezek, amelyeket a „misefüzetekben” (Libelli Missarum) gyűjtöttek egybe, és a mai napig megőriztek. Ezek a következők: a Szentháromság tiszteletére, továbbá a Szent Kereszt, az Eukarisztia, a Szentlélek, Szent József tiszteletére. Ugyancsak a votiv misék közé tartoznak: Jézus Szentségei Szívének miséje, ennek ünnepe is van, ■nincs azonban ünnepük, csak votiv miséjük: Jézus szent Nevének és Jézus drágalátos Vérének. A halottakért való misékre vonatkozóan meg kell jegyeznünk, hogy van 3 általános és teljes formula, és 14 részleges séma, különböző alkalmakra. Az idevonatkozó szövegeknek jelentős változása, hogy nemcsak a félelem motívumát és a végső ítélet gondolatát hangsúlyozzák, hanem feltárják a keresztény halálnak értelmét, amelyet hitben, örömben és a föltámadás reménységében fogadunk el. Ebben a reményben érthetjük meg az eddig ismeretlen misét a „gyermekért, aki keresztség nélkül halt meg”. A függelékben (Appendix) kötelező a nemzeti nyelvű missalékban az Ordo Missae latin nyelven és néhány „típusmise” szintén latin nyelven azok részére, akik az illető nemzet nyelvén nem tudnák a misét mondani. Ez rendkívül hasznos intézkedés, mert nagyon terhes volna az utazásokon misekönyvet hordozni. - Ugyancsak ebben az Appendixben találunk egy rövid „egyetemes könyörgés” -gyűjteményt is. Amennyiben nincs kéznél az Oratio Fidelium gyűjtemény, ezt lehet használni. Ugyancsak itt találhatók meg a mise pap által végzendő énekes részeinek kottái is. 5. A „Vatikáni Sacramentarium” erősen különbözik a tridenti misekönyvtől. Ebben tudniillik a ,,rubricizmus” tetőfokát érte el és a Rituskongregációban szeges korbácsé gondnokot is kapott. Ma már rossz álomnak hat az elmúlt 400 esztendő tobzódó rubricizmusának megkötöttsége. A legkisebb gesztus pontosan, majdnem centiméterre meg volt szabva, aprólékosan méricskélték a szerzők, hány szó elhagyása a Kánonból vajon halálos bűn-e, Liguori Szent Alfonz végre megállapította, hogy ez a határ öt szónak elhagyásánál található meg. Mindez az új „vatikáni” rítusban teljességgel megváltozott: válogatni lehet imádságokban, olvasmányokban, ünnepekben, misékben. A liturgikus gesztusok pedig a lehető legnagyobb mértékben hagynak tág teret az egyéni felfogás és áhitat kifejezésére. Mindehhez az új „vatikáni” Sacramentarium adja meg a vezérelveket. A legkimagaslóbb újdonság, a leghatalmasabb vívmány: a nemzeti nyelv elvének maradéktalan érvényesülése a liturgiában. Helyesen jegyezte meg a zsinat kezdetén egy kardinális, hogy a keleti népeknek, elsősorban Kínának Krisztusihoz fordulását nem valami „kínai fal” akadályozza meg, hanem a ,,latin fal”, amely- lyel a Tridentinum egyháza körülvette önmagát. A XVI. század hihetetlen liturgikus anarchiája - abban az időben - érthetővé tette a latinhoz való, ma már oktalannak tűnő, de akkor is mindenképpen káros merev ragaszkodást. A latin fal örök időkre ledőlt és valósággá lett, hogy a liturgia és benne a biblia kincstára minden nép előtt kitárja kapuját. Nemcsak a kulturnépeknek a nyelvein, hanem a „fejlődésben levő”, újonnan alakuló népek saját nyelveiken vesznek cselekvő részt a liturgiában, és hallgatják az Isten igéjét. Az egységet viszont biztosítja a szent szövegek azonossága, az ünnepek és a rítusok egyező volta, ha csekély népi eltéréseket leszámítunk. Az egyház immár valóban ,katolikus”, azaz egyetemes lett és ennek a katolicitásnak krisztusi szelleme forrasztja eggyé békességben a világ nemzeteit. 6. Ki kell azonban emelnünk a vatikáni „Sacramentarium” nagy, komoly értékeit, az eddig elsoroltakon kívül. Idetartozik mindenek252
