Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - FIGYELŐ - Radó Polikárp: "Sacramentarium Vaticanum"
FIGYELŐ „SACRAMENTARIUM VATICANUM” Pontosan négyszáz év után, hogy a tridenti zsinat reformmisekönyve 1570-ben megjelent, végre megkaptuk a II. Vatikáni Zsinat által elrendelt új misekönyvet, amelyet joggal nevezünk „Vatikáni Misekönyvnek”, vagy VI. Pál Missalejának. Ezzel a Vatikáni Misekönyvvel megesett az, ami semmiféle más liturgikus kiadvánnyal nem történt meg: több mint egy évvel a megjelenés előtt már megjelent az új Missa!e-t bejelentő és elrendelő apostoli kons- titúció, amely a „Missale Romanum” címet viseli (dátuma: 1969. március 25.). Ez az apostoli konstitúció adta ki egyúttal az új misekönyv két részét is: az általános utasításokat, amelyeknek azelőtt „Rublica generalis” volt a neve és most az „Institutio generalis’’ nevet viseli. Egyúttal kiadta az új Miserendet is (Ordo Missae). Mindez 1969-ben történt. Hiányzott azonban a misekönyv szövege. Így 1969. november 30-tól lehetett már használni az új miserendet és az új rubrikákat, de az egyes misék szövegét még a tridenti misekönyvből vettük. Most azonban már megvan a lehetőség az új vatikáni misekönyv megszerzésére, amelyet nagy vonalaiban a következőkben ismertetünk. A legkiemelkedőbb tulajdonsága ennek az új világ-missalenak, hogy tulajdonképpen nem is misekönyv. Hiányzanak ugyanis benne az olvasmányok: az esetleges ószövetségi olvasmány, a szentlecke, valamint az evangélium, és az olvasmányok közötti „összekötő szövegek” (graduate stb.). Liturgiatörténeti szemmel nézve az ilyen „missale”: Sacramentarium, azaz magyarul a „szent titkok könyve”. Joggal választottam tehát az újszerűén hangzó címet. A szó eddigi értelmében vett missale, vagyis olyan könyv, amelyben nemcsak a pap által mondandó részek voltak, hanem a szent olvasmányok és énekek is, ismeretlen volt a VI. század előtt. De még a XII. században is írtak „sacramentariumokat”, hazánkban például a Pray-kódexet. Magától értetődik, hogy azért megmarad a „misekönyv” elnevezés, de ezentúl a papnak, amennyiben diakónus és lektor nélkül celebrál, két könyvet kell használnia: a misekönyvet és a lekcionáriumot. 1. Az új missale második érdekes tulajdonsága : a bövelkedés. A tridenti misekönyv négyszáz esztendejében sokszor elhangzott a panasz az egyhangúság miatt. Így pl. a vasárnapi misék ismétlése hétközben, a szentek miséi nagyobbrészt a „közös részből” (commune) voltak veendők. Tehát meglehetősen egyhangú volt a liturgikus repertoár. A „vatikáni korszak” gyökeres változást hozott. A mise liturgiájában „A”, „B” és „C” évek lesznek, melyek során a misének olvasmányai mindig mások lesznek. Maguknak a miséknek szövege is sokkal több választási lehetőséget enged, mint eddig. Ez a bövelkedés különösen az olvasmányok miatt teszi lehetetlenné a „teljes misekönyvet” (missale plenum), ennyi olvasmány szövege nem fér bele egy missaleba. Ezt a bővelkedést mutatja a miseformulák száma is, amely a Tridentivel szemben a Vatikániban duplájára emelkedett. Így például az eddigi misekönyvben levő könyörgések (oratio) majdnem mind megmaradtak; egyik-másikát átstilizálták, ahol szükségesnek látszott, és a latin liturgia euchologiai kincseiből, részben kéziratos forrásokból pótolták a többit. Nemcsak a római liturgiából, hanem az ambrózián, gal- liai, mozarab liturgiákból és partikuláris misekönyvekből, pl. a domonkosokéból, kerültek imádságok és prefációk a Vatikáni misekönyvbe. Innen a nagy számbeli növekedés: az 1600 könyörgés és 81 prefáció. Az egyházi év miséi is megszaporodtak: ádventben, a karácsonyi időben, nagyböjtben, a húsvéti időben saját miséi vannak a hétköznapoknak (feria) is. A nagyböjtnek régi miséi a hétköznapokon megmaradnak tiszteletreméltó ősiségükben. A többiben bizonyos sematizálás jelentkezik: ádventben például 6 ilyen hétköznapi mise van, de a karácsony előtti „szent hétnek” (dec. 17-24) minden napra saját miséje van. A karácsonyi időnek is, azaz karácsony ünnepe utáni napoknak is 6 miséje van, a hétköznapokra. A húsvéti időnek 6 miséje van a II., IV. és VI. hétre, és egy másik hatos sorozat a III. és V. hétre. A könyörgések (Collecta) a hüsvét szent ötven napjának minden napján mások. 2. A szentek ünnepeit (Sanctorale) is alaposan revízió alá vették. Amint a Kultuszkongregáció titkára A. Bugnini kifejti (Osservatore Romano, 1970. máj. 13.), az a szándék vezérelte az új missale-szerkesztő bizottságot, hogy 1. ki kell küszöbölni az elavult fogalmakat, amilyenek például a rendalapítók miséiben találhatók, 2. minden szentnek ki kell fejezni röviden jellemző vonásait, 3. ki kell fejezni megfelelő formában, mit mond egy szent manap az ember számára. A szentek közös miséit (Commune) nagy gonddal alkották újra. Mindjárt egyszerűbb és józanabb lett a szentek „osztályokba sorolása”. Az eddigi szokás szerint a Commune a templomszentelés évfordulójának miséjével kezdő251
