Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - FÓRUM - Megjegyzések a Teológia folyóiratra (Levél és válaszok)
újulási területnek is: a jelen zűrzavaros magyar viszonyok között gyakorlati eligazítást adhatna és a hozzászólások is helyet kaphatnának benne. Ha a liturgia-reform széleskörű megvitatásra kerülhetne, kialakulhatna egy, a szakemberek által összegezett optimális kép, amit a Magyar Püspöki Kar felhasználhatna, a megvalósításra kerülő liturgia gyakorlatában pedig eligazítást adhatna. Ez teljesen hiányzik a folyóiratból, pedig ez is „Teológia” lenne, mégpedig kérügmatikus, azaz a gyakorlati életben aprópénzre váltott teológia. 2. A lap szolgálni akarja a megújulást, a zsinati reformszellemet, de hogyan képzelhető ez a legfőbb tanítónak, a pápának és magának a zsinatnak intentiói ellenére? Mert sajnos ilyen jellegű, zavartkeltő honi és külföldi írásokat közöl és védelmez (pl. holland katekizmus, celibátus, születésszabályozás). Visszatetsző az is, mennyire az ún. „modern” teológia szolgálatába szegődött, és milyen félre nem érthető módon bánik a teológia hagyományos értékeivel (pl. Lantos-Kiss Antal cikkének neves bírálóitól sok elpuffogtatott frázist és még bántó sezmélyeskedést is hallunk, de egyetlenegy érdemleges dogmatikai vagy filozófiai érvet sem!). Teológia helyett teóriákat kapunk, amelyek célja nem az igazság kibontása és megragadása, nem a hit és erkölcs elveinek szilárdítása, hanem újdonsághajhászás és kísérletezés. A teológia azonban nem lehet kísérleti nyúl; nem természettudomány, ahol egzisztenciális következmények nélkül, felelőtlenül lehet elméleteket gyártani. - Kérdjük: Miért nem közli a lap szó szerint a pápai megnyilatkozásoknak legalább a lényegét, hogy biztos zsinórmértékünk legyenek? Miért nem közöl a klasszikus teológia művelőinek mai írásaiból is (pl. Maritain vagy Hildebrand könyveiből, eszméiből, a mai teológia túlzásaival szemben felhozott kifogásaiból)? Igazságos ítéletet az olvasó csak úgy hozhat, azaz csak akkor erkölcsös a tájékoztatása, és nem félrevezető -, ha „audiatur et altera pars”! 3. Mivel a T-t szinte kizárólag csak papok olvassák, mi papok sokkal több gyakorlatiasabb teológiai cikket várnánk tőle. Sajnos, ennek alig akadunk nyomára a lap hasábjain. Felesleges hangsúlyozni, milyen égetően fontos lenne, hogy a szellemileg teljesen magára hagyatott lelkészkedő papságot konkrét anyaggal támogassák a mai különleges pasztorációs viszonyok között. Lehetne tárgyalni egy-egy részletkérdést a teológia gyakorlati területeinek bármelyikéből: hitoktatási, prédikációs, jogi stb. területről. (Pl. a „Mérleg” c. folyóirat Tillmann: „Hogyan beszéljünk ma Istenről” c. cikke!) Ilyen cikkek többet használnának, mint a való egyházi élettől elszakadt elméleti emberek teóriáinak közlése, amik csak viták keltésére alkalmasak, de teológiai igazságértékük a komoly megalapozás hiányában alig van; lelki, praktikus hasznuk pedig egyáltalán semmi sincs. Félreértés ne essék: ez a kritika nem akar a spekulatív teológia lebecsülése lenni: valljuk, arra is nagy szükség van. Helyet is kell kapjon a lapban. De ennek túlzott favorizálása egy mai magyar teológiai folyóiratban megbocsáthatatlan vétek, amikor e folyóirat ex officio adott egyetlen lehetőség a papság pasz- torális segítésére. A T.-nak szellemi arzenálként kellene az élettel viaskodó, az egyházi létért küzdő papság mögött állnia, akiknek hic et nunc nem teóriákra, hanem a hit kérdésében közvetlenül felhasználható szellemi segítségre van szüksége. 4. Magyarországon hiányzik ez a prédikációs folyóirat is. Miért ne lehetne a T-ban függelékként néhány prédikációs gondolatot is közölni akár magyar, akár kiváló külföldi íróktól (pl. Kirchgässner, Evely. A prédikáció: kérügmatikus teológia. - Ha a lap ötvözné a spekulatív, pasztorális és prédikációs szempontot, igazi papi folyóirat, a mi folyóiratunk lenne! Dr. Dóczy László ajkarendeki plébános „ÉLETTEL VIASKODÓK” ÉS „ELMÉLETI EMBEREK”? Főtisztelendő Plébános Úr! Nem érthetjük félre egymást! Az „élettel viaskodó” lelkipásztor természetesen csalódni fog, ha Teológia cím alatt csakugyan silány „aprópénzt” akar, amelynek segítségével megtakaríthatja az önálló reflexió, az elmélkedés, a stúdium — egyszóval a „fides quaerens intellectum” nemes erőfeszítéseit. Ismerjük el mindkét oldalon, hogy a „kérügma”, amelyet ma még egy szívvel hirdetünk, nem fogja meg, nem érdekli, nem ragadja vállon kortársainkat. Vagy sohasem tapasztalta a csalódásokat, amelyeket a nemzetek Apostola annyiszor szenvedett meg? Sohasem érezte, hogy tudása, jószándéka, imádságai ellenére az Ige nem visszhangzik többé az elmékben és szívekben? És ha ebben egyetértünk, akkor engedje meg a logikus továbblépést: fölösleges gépiesen ismétel248
