Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 4. szám - Szennay András: A teológus számvetése
Különösképp kettőre gondolhatunk itt. Mindkettővel kapcsolatban VI. Pál pápa is ismételten adott figyelmeztetést. Veszély lehet a múlthoz váló görcsös ragaszkodás, ha ez a „múlt” nem egyéb, mint régi idők igényeiből, szemléletéből, társadalmi helyzetéből fennmaradt gondolatoknak, szokásoknak, „iskolás” megfogalmazásnak az élettől eltávolodó és eltávolító őrzése. - Természetesen veszély a jelenhez való ,,minden áron” történő alkalmazkodás is. Az, mely a „mindent felszámolni” elvihez és gyakorlathoz vezethet. Ami az elsőt illeti, ott ma is érvényben maradt Jézus Krisztus figyelmeztetése: „Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi hagyományokhoz... ragaszkodtok. - Isten parancsát kijátszátok, hogy megtartsátok hagyományaitokat” (Mk 7, 8-9). Hol tehát a helyes út? Erre könnyű felelni. Az és ott vezet, amerre az evangélium ösvénye halad. Más szóval: ugyanaz a kritérium kell, hogy jellemezze a mának egyházát és annak teológiáját, mely az apostoli egyházat is jellemezte. Annak a felszabadító örömhírnek meghallása és továbbadása, amelyben mindig Jézus Krisztus szava jelentkezik. Az, mely radikálisan Isten és az ember szolgálatába állít. Ezt a szolgálatot vállalni a ma hívőjének, a ma teológusának nem könnyű és nem is mindig „hálás” feladat. Olykor könnyebb az emberi „szolgalelkűség” gyakorlata (mely néha nagyon is „eredményes”, érdekből fakadó magatartás). Nem azért kell szóval és tollal Krisztus szolgálatába szegődni, mert így evilági, esetleg rangot, hatalmat biztosító „érdemeket” lehet szerezni. Az ilyen érdemszerzés során már nem egykönnyen hallja meg az ember Krisztus szavát, elfelejti az ő nagy parancsát, a szolgáló szeretet törvényét, a hit cselekedeteit. A számot vető teológus valami nagyon „régit” kell, hogy ismételjen: teológiánkat egyetlen „üzenet” irányíthatja ma is. Az, mely Krisztustól származik, mely szerint élt és szolgált ő maga is egészen a kereszthalálig. Ez az üzenet mindig hitelreméltó volt és marad annak számára, aki hisz, hinni akar. Efelől az üzenet felől — a felszabadító örömhír, mely egyben a „kereszt botránya” is - érkezve tudja a mának teológiája az idők jeleit helyesen felfogni, értelmezni, régit és újat megfelelő szintézisben feltárni, így tudja majd „orthodox” módon hirdetni: vox temporis - vox Dei, az időknek hangja - Istennek hangja. A teológia nem önelégült tudományoskodás, nem, mivel mindig a praxis, a gyakorlat felé kell mutatnia. Mit jelent ez? Nagyon egyszerűt és mérhetetlenül sokat. Negative: ne legyen a teológia „ezoterikus” tudomány, kevés kiválasztottnak valamiféle tolvajnyelven közölt mondanivalója. Pozitíve: a hívő embert vezesse egyre mélyebb, élőbb hitre, reményre, szeretette. Segítséget kell nyújtania életbevágóan fontos kérdésekben. Nem abban, hogy pl. milyen öltözetben járjanak az egyház papjai a templomban vagy az utcán, nem is abban, hogy miképp paragrafizálják az új ünneplistát vagy épp a Vatikán, püspöki kúria ügyvitelét. Mindehhez csak igen távoli, közvetett kapcsolata van. A teológia örök feladata, hogy az embereknek valami olyant nyújtson, melyet semmiféle „organizáció”, törvénykönyv nem képes nyújtani. Ez pedig: az igaz hit elmélyítése, a rárakódott emberi — fölösleges vagy káros - vonásoktól való megtisztítása, életközeibe hozása, hitelreméltó tanúsítása. Az igazságra való felszabadítás, nem pedig az „igazság” nevében történő szellemi-lelki béklyóba kötés. Az ilyen feladat végzése során lehet egy kevésbé „gyakorlatinak” tűnő, mert komoly elmélyülést követelő teológia sokkal inkább életrevaló és életet biztosító, mint olykor az ún. praktikus teológia. Az ti., mely elvész a külsőségekben, a liturgikus, fegyelmi paragrafusok fogalmazásában, mely „felügyel” a végrehajtásra. Isten óvja meg teológiánkat, hogy oly útra lépjen, — tegye ezt bár a „tekintély szent ügyét” szolgálva, - mely merevebb klerikalizmusba, „papos tudományosságba” vezetné Isten népét annál is, melyből sikerül lassan kilábolnia. Éberek legyünk, mert ha egy „démont” mármár kiűzünk, nehogy újabb hét szállja meg a megtisztuló házat 230
