Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - FIGYELŐ - Csanád Béla: A Holland Pasztorális Zsinat
arról győződve, hogy igaz, amit mond - akkor itt már az eszem megáll (hört bei mir jedes Verständnis auf). Hát az csak természetes, hogy úgy tanít bármit is, ha meg van egyszersmind győződve arról, hogy igaz, amit mond. De: nem lehet erről meggyőződve s egyidejűleg annak tudatában is, hogy tévedhet? Vagy így már soha nem taníthatna semmit? Viszont itt már megint nem illik valami a kritikusnak ahhoz az állításához, hogy voltaképp az ilyen tanítás lehet azért „per accidens” téves is. Nemde, az orvos meg lehet róla győződve, hogy diagnózisa helyes, egyidejűleg viszont annak is tudatában van, hogy mégis tévedhet. S ennek ellenére: joga van diagnózisát, mint helyeset s követendőt meghoznia. Ha tehát - fejezi be Rahner - a kritikus a püspöki nyilatkozatban előforduló „vorläufig”, „ideiglenesen” szót kifejezetten korholja . . . akkor meg kell tőle újra kérdeznem: hát hogy a mennykőbe (zum Donnerwetter) nevezzünk egy olyan tanítást, mely eleve nem tart igényt a megváltoztathatatlanságra, s már de facto gyakran tévesnek bizonyult? Ha egy X. Leo Luther ellen kijelentette: teljességgel megfelel a Szentlélek akaratának, hogy eretnekeket elégessenek - nem gondolhattam volna-e már akkor azt: Hála Istennek, ez csupán egy ideiglenes tanítás?! — nr — A HOLLAND PASZTORÁLIS ZSINAT 1970. április 8-án, délután 5 óra körül kezdte Alfrink kardinális záróbeszédét, amellyel befejeződött a Holland Pásztorális Zsinat. Négy és félévi szakadatlan munka állt a beszéd mögött, százak és ezrek munkája. Mindez a világ kirakatában, milliók érdeklődésétől kísérve. S akárhogy is ítéli meg valaki - konzervatív vagy progresszív szemmel az Egyház jelentős történelmi eseménye volt ez a nemzeti zsinat, így fogják feljegyezni a történetírók - ezt minden prófétai tehetség nélkül már most meg lehet állapítani. Gyakorlati következményei ma még fel mérhetetlenek, s egyes eredményei csak kialakulóban vannak, de jelentőségét nem lehet lekicsinyelni [1]. Vajon az egész katolikus Egyházra nézve történelmi jelentőségű volt-e a holland zsinat, a II. Vatikánom fényében is? Igennel kell válaszolnunk, mert 1. az Egyház jelenlegi krízisében ez volt a legátfogóbb kísérlet a válság intézményes megvizsgálására s a krízis paszto- rális okainak felderítésére és gyakorlati orvoslására; 2. ez volt a régi egyházi struktúrák vizsgája és sorozatos, demokratikus dokumentálása az általános strukturális reformok szükségességének; 3. ez volt a II. Vatikáni Zsinat befejezése után az első, sőt mindeddig az egyetlen nemzeti zsinat, így tehát a Vatikáni Zsinat negvalósításának („tervlebontásának”) főpróbája. Mindhárom vonatkozásban történelmi jelentőségű a Holland Pasztorális Zsinat azért is, mert a következő nemzeti zsinatok - így a nyugatnémet, mely legközelebbinek van bejelentve - okulni fognak a hollandiai tanulságokból, illetve eleve úgy szerveződnek, hogy a holland zsinat eredményeit és eredménytelenségeit értékesítsék [2]. A holland zsinat jelentőségének kiemelése mellett azonban hangsúlyoznunk kell annak kísérleti jellegét is. Maguk a hollandok sem vártak csodát tőle, a jövendő egyházi élet nyitányának tartják. „A pasztorális zsinatot nem lehet csupán a II. Vatikánum alkalmazásának tekinteni. Ami valóban mozgásban van, megy tovább” - mondta a kardinális a záróbeszédben [3]. A zsinat indulása A holland zsinat tulajdonképpen Rómában kezdődött. A holland püspöki kar ott határozta el, hogy nemzeti zsinatot kezdeményez. 1965 decemberében, a II. Vatikáni Zsinat bezárásának napjaiban küldték el erről első üzenetüket Rómából Hollandiába: „Az a szándékunk, hogy rövid időn belül megkezdjük az előkészületet egy tartományi zsinatra . . . Holland Egyháztartományunk számára. Ezen a Vatikáni Zsinat szellemében meg kell majd tárgyalnunk országunk legfontosabb egyházi ügyeit” [4]. Ez volt tehát az eredeti szándék: a II. Vatikáni Zsinat reform-cendelkezéseit alkalmazni és részletezni a holland egyház körülményeire. Talán mondanunk sem kell, hogy ez az eredeti szándék az évek során, ahogyan a következőkből kiviláglik, meglehetősen kibővült. Szakemberek előtt nem volt kétséges a bejelentés idején sem, hogy egy ilyen gyors kezdeményezés nem kis veszéllyel járhat. Az egyetemes zsinat ugyanis az Egyház reformtevékenységét nem részletezheti a legapróbb rendeletekig, s az általános irányelvek végrehajtása, főleg haladék nélküli végrehajtása, „in nucleo” feltételezi a nagyarányú decentralize- lódást. Köztudott dolog továbbá, hogy az egyetemes zsinat nem egy határozata kompromisz186
