Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - MEDITÁCIÓ - Paskai László: "Tanúim lesztek"
reális a keresztény ember új életstílusa, ugyanúgy reális annak gyökere is, Krisztus feltámadása. És mert Krisztus példáját követik, azért Krisztus életéről és cselekedeteiről tanúskodnak. A keresztények tanúságtétele Krisztus tanúságtételének a folytatása. Ezért eredménye is hasonló: a keresztények „tanúságtétele vádolja a világot a bűnről és azo- kiajt, akik az igazságot keresik, megvilágosítja” [5]. Elsősorban nem a szavak, a feddés győz meg a rosszról. Az igazi vád, amikor a hamisítatlan jóval találkozik valaki, és ebben felismeri saját gyengeségét, bűnét. Így lesznek a keresztények az evangélium kovászává az egész világon [6]. 3. A tanúságtétel módfa is azonos az apostolokéval: az élet és a tanítás. Megjelenik bennük az „új ember”, aki Isten szerint újjáteremtett igazságban és szentségben [7]. Az új ember nem biológiai újszerűséget jelent. Új erő, a Szentlélek ereje jelenik meg bennük, amely képessé tesz olyan életmódra, amely a természetes emberi adottságokból nem következik. Főleg a szeretet és irgalmasság tetteivel tesznek tanúságot [8], Ebben a mennyei Atya emberszeretete jelenik meg [9]. Itt nem a természetes humanizmusról van szó, hanem a Hegyi Beszéd szerinti krisztusi szeretetről, mely tartalmában kitágul az evangélium radikalizmusa szerint és teljesítése felsőbb erőt kíván meg. Ezért is mondható joggal, hogy benne a mennyei Atya emberszeretete jelenik meg. A tanúságtétel az élet mellett a szóban való kifejezésrejuttatást is megkívánja. Nemcsak a hivatalos, liturgia keretében történő igehirdetésre vonatkozik, hanem a mindennapi élet legkölönfélébb helyzeteire is. Vonatkozik ez az egyház minden tagjára [10], de különösen a szülőkre, akik gyermekeiket tanítva tanúságot tesznek Krisztusban való hitükről [x 1]. Ezt a tanúságtételt kívánja meg Szent Péter levelében. A kisázsiában élő hívek életmódja, éppen a vádaskodások és félreértések közepette, meghökkentő a nemhivők előtt; és ha életmódjuk indokát megkérdezik, akkor tisztességtudóan adjanak is választ: „Mindig álljatok készen arra, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reménységteknek. De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva, jó lelkiismerettel tegyétek” (1 Pét 3, 15-16). Ilyen értelemben a tanúságtétel az egyház életében túlnő a hivatalos doktrinális kifejtésen (teológusok munkája), a hivatalos igehirdetésen (a papság feladata), kiterjed valamennyi hívőre. Ez nemcsak lehetőség vagy kitüntetés, hanem küldetés, kötelesség is. A Szentlélek kiáradása, amelynek sajátos értelemben szentsége a bérmálás, nemcsak abban erősíti meg a megbérmáltat, hogy hitét állhatatosan vallja és hite szerint éljen, hanem kötelezettséget is ró, hogy szóban és tettben Krisztus igazi tanújává legyen [íz]. A tanúságtétel szerepe Az apostoloknak adott felszólítás vonatkozik az egyház minden tagjára: „Ti tanúim lesztek”. Folytonos küldetése és feladata az egyháznak. Mi a tanúságtétel szerepe ebben a világban? 1. A tanúságtétel egyik legelső szerepe: nyilvánvalóvá teszi, hogy lehetséges a keresztény élet és hogy működik a Szentlélek ereje. Az igazi evangéliumi élet meghaladja az emberi erőt. Minden korban visszatérő nehézség, hogy a Hegyi Beszéd morálja emberileg nem teljesíthető. És mindig szerepelt a kísértés, hogy racionálisan igazoljuk az evangéliumi morált, leszállítsuk a Hegyi Beszéd követelményeit és ezzel hozzuk „közelebb” a keresztény morált a „világhoz”. Elmondhatjuk nyíltan, hogy észérvekkel nem is lehet teljesen igazolni az evangéliumi morált; sőt ha észérvekkel igazolni lehetne, nem evangéliumi, hanem emberi morál lenne. 173
