Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 3. szám - MEDITÁCIÓ - Paskai László: "Tanúim lesztek"

Az apostolok - Krisztus példáját követve és parancsára - egyik legfontosabb fel­adatuknak tartották az igehirdetést. Tanításuknak nem az volt a célja, hogy elvont igazságokat, tanrendszert, ideológiát közöljenek hallgatóikkal, azt belső érvek alap­ján nyilvánvalóvá tegyék és a tanítás tartalmát ezért elfogadják. Tanításuk célja az volt, hogy ünnepélyesen tanúskodjanak Jézus tetteiről, tanításáról, föltámadásáról és ezzel felismerhetővé tegyék az üdvösség misztériumát. Ennek a tanúságtételnek az elfogadásából születik meg a hit: személyes kapcsolatba jutnak Krisztussal és így részesei lesznek az üdvösség misztériumának. Az apostolok, mint tanúk nem elégedtek meg azzal, hogy az evangéliumi tények realitását szóban állítsák. Az életük volt emellett a tanúságtétel másik módja. Hiszen az üdvösség misztériumát csak úgy lehet meggyőzően továbbadni, hogy annak a realitása tényekben megmutatkozik. Nemcsak belső meggyőződésük szilárdsága, hanem személyes életük mutatta fel, hogy az üdvösség megjelent már a jelen életben is és működik a Szentlélek ereje. (Főleg 2 Kor 10, 2-12, 15.) Az apostolok nyomán a kezdeti egyház is ugyanezt á tanúságtételt folytatja: életük tényként mutatta fel, hogy az üdvösség mit jelent már a földi életben az ember szá­mára és hogy a Szentlélek ereje működik azokban, akik hittek Krisztus üdvözítő misztériumában (ApCsel 4, 33). •> Az egyház tanúságtétele Az apostolok tanúságtételét folytatja az egyház a történelem folyamán. Amint az apostolok igehirdetése és élete révén felismerhetővé vált az üdvösség misztériuma, ugyanígy lesz ez felismerhetővé az egyház tanításában és életében. És amint az apos­tolok életében az üdvösség felismerése a hitet eredményezte, ugyanígy eredményezi a hitet az üdvösség misztériumának a felismerése az egyház tanúságtétele révén. így lesz az egyház is az üdvösség misztériumának a hordozójává. 1. Ennek az alapját a Hegyi Beszéd tanításában megtaláljuk: „Ti vagytok a világ világossága. .. Ügy világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jócsele­kedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat” (Mt 5, 14-16). A Krisztusban hivő ember feladata, hogy világosság legyen. Az Istentől jövő világosságot adják tovább, ez pedig Isten üdvözítő akarata és ténye. Krisztus tanítványainak úgy kell életükkel, jócselekedeteifekel ezt a világosságot maguk körül árasztani, hogy felismerjék az emberek ebben Isten üdvözítő erejét, Isten szeretetére jussanak el: lássák jócseleke­deteiket, ennek alapján dicsőítsék a mennyei Atyát. A szöveg nem azt mondja, hogy azért dicsőítsék a mennyei Atyát, mert a keresztények valami különleges jócseleke­detet mutatnak fel; hanem a keresztények jócselekedeteiből felismernek valamit, ami a mennyei Atyától jön, következésképpen aminek ők is részesei lehetnek és ezért di­csőítik öt. Épp ezért nem túlzás, a krisztusi tanításból és a keresztény élet lényegéből ered mindenki számára a tanúságtétel kötelezettsége [2]. Krisztus hívein keresztül folytatja tanúságtételét; ezért erősíti őket Szentleikével és folytonosan jócselekedetekre in­dítja [3]. 2. Ennek a tanúságtételnek a tartalma ugyanaz, mint az apostoloknál: Krisztus feltámadása és élete. Az egyházról szóló zsinati okmány ezt teljes határozottsággal tanítja: „Mindenkinek (= unusquisque Laicus, de ez természetesen nem zárja ki a papságot) a világ előtt Krisztus feltámadásának és életének tanújává kell lenni” [4]. Természetesen nem olyan értelemben, mint az apostolok, ök szemtanúk voltak; ezért van a tizenkettőnek sajátos szerepe az egyházban, ők a szikla, amelyre az egyház épül (Ef 2, 20). Hanem a keresztény ember életstílusában, cselekvéseiben reálissá lesz az üdvösség, amelynek forrása és indoka Krisztus húsvéti misztériuma. Amint 172

Next

/
Thumbnails
Contents