Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - MEDITÁCIÓ - Paskai László: "Tanúim lesztek"
Az apostolok - Krisztus példáját követve és parancsára - egyik legfontosabb feladatuknak tartották az igehirdetést. Tanításuknak nem az volt a célja, hogy elvont igazságokat, tanrendszert, ideológiát közöljenek hallgatóikkal, azt belső érvek alapján nyilvánvalóvá tegyék és a tanítás tartalmát ezért elfogadják. Tanításuk célja az volt, hogy ünnepélyesen tanúskodjanak Jézus tetteiről, tanításáról, föltámadásáról és ezzel felismerhetővé tegyék az üdvösség misztériumát. Ennek a tanúságtételnek az elfogadásából születik meg a hit: személyes kapcsolatba jutnak Krisztussal és így részesei lesznek az üdvösség misztériumának. Az apostolok, mint tanúk nem elégedtek meg azzal, hogy az evangéliumi tények realitását szóban állítsák. Az életük volt emellett a tanúságtétel másik módja. Hiszen az üdvösség misztériumát csak úgy lehet meggyőzően továbbadni, hogy annak a realitása tényekben megmutatkozik. Nemcsak belső meggyőződésük szilárdsága, hanem személyes életük mutatta fel, hogy az üdvösség megjelent már a jelen életben is és működik a Szentlélek ereje. (Főleg 2 Kor 10, 2-12, 15.) Az apostolok nyomán a kezdeti egyház is ugyanezt á tanúságtételt folytatja: életük tényként mutatta fel, hogy az üdvösség mit jelent már a földi életben az ember számára és hogy a Szentlélek ereje működik azokban, akik hittek Krisztus üdvözítő misztériumában (ApCsel 4, 33). •> Az egyház tanúságtétele Az apostolok tanúságtételét folytatja az egyház a történelem folyamán. Amint az apostolok igehirdetése és élete révén felismerhetővé vált az üdvösség misztériuma, ugyanígy lesz ez felismerhetővé az egyház tanításában és életében. És amint az apostolok életében az üdvösség felismerése a hitet eredményezte, ugyanígy eredményezi a hitet az üdvösség misztériumának a felismerése az egyház tanúságtétele révén. így lesz az egyház is az üdvösség misztériumának a hordozójává. 1. Ennek az alapját a Hegyi Beszéd tanításában megtaláljuk: „Ti vagytok a világ világossága. .. Ügy világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat” (Mt 5, 14-16). A Krisztusban hivő ember feladata, hogy világosság legyen. Az Istentől jövő világosságot adják tovább, ez pedig Isten üdvözítő akarata és ténye. Krisztus tanítványainak úgy kell életükkel, jócselekedeteifekel ezt a világosságot maguk körül árasztani, hogy felismerjék az emberek ebben Isten üdvözítő erejét, Isten szeretetére jussanak el: lássák jócselekedeteiket, ennek alapján dicsőítsék a mennyei Atyát. A szöveg nem azt mondja, hogy azért dicsőítsék a mennyei Atyát, mert a keresztények valami különleges jócselekedetet mutatnak fel; hanem a keresztények jócselekedeteiből felismernek valamit, ami a mennyei Atyától jön, következésképpen aminek ők is részesei lehetnek és ezért dicsőítik öt. Épp ezért nem túlzás, a krisztusi tanításból és a keresztény élet lényegéből ered mindenki számára a tanúságtétel kötelezettsége [2]. Krisztus hívein keresztül folytatja tanúságtételét; ezért erősíti őket Szentleikével és folytonosan jócselekedetekre indítja [3]. 2. Ennek a tanúságtételnek a tartalma ugyanaz, mint az apostoloknál: Krisztus feltámadása és élete. Az egyházról szóló zsinati okmány ezt teljes határozottsággal tanítja: „Mindenkinek (= unusquisque Laicus, de ez természetesen nem zárja ki a papságot) a világ előtt Krisztus feltámadásának és életének tanújává kell lenni” [4]. Természetesen nem olyan értelemben, mint az apostolok, ök szemtanúk voltak; ezért van a tizenkettőnek sajátos szerepe az egyházban, ők a szikla, amelyre az egyház épül (Ef 2, 20). Hanem a keresztény ember életstílusában, cselekvéseiben reálissá lesz az üdvösség, amelynek forrása és indoka Krisztus húsvéti misztériuma. Amint 172