Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - MEDITÁCIÓ - Paskai László: "Tanúim lesztek"
MEDITÁCIÓ Paskai László „TANÚIM LESZTEK” A zsinati okmányok, a zsinat utáni teológia kihangsúlyozza a tanúságtétel szerepét. „Minden tag részesedik az egész Test küldetésében és mindenkinek. . . tanúskodnia kell Jézusról” [i], A tanúságtétel vonatkozik az egyház minden tagjára, sajátos hivatásuk és küldetésük, de egyben kötelezettségük is. Előző századokban a tanúságtétel feladata kevésbé szerepelt. Ezért is hat újszerűén. Szívesen használjuk ezt a szót, mert a keresztény élet dinamikáját kifejezésre juttatja. De innen van az is, hogy a tartalma kissé szétfolyó, önkénytelenül is a mindennapi szóhasználatból vett tartalmat visszük bele, amely nem fedi teljesen a szentírási és zsinati szóhasználat igazi mély tartalmát. Gondolunk mindenekelőtt a jópéldára: cselekedeteink tükrözzék meggyőződésünket, az életmód és meggyőződés legyen összhangban. A jópéldának vitathatatlanul megvan a közösségi szerepe, főleg pedagógiailag. De ha csak ebben állna a tanúságtétel, akkor nem leplezhető formában farizeusi magatartást takarna. Aki másoknak példát ad, annak az élete feddhetetlen, mások normának tekinthetik. Kevélységre vezet, ez pedig ellentétben áll az evangélium szellemével. És ha erre korlátoznánk a tanúságtétel feladatát, a kereszténységnek csak az erkölcsi oldalát emelnénk ki, mintha a kereszténység feladata az emberi morál megteremtése lenne, és Krisztus személye intenzív motívum lenne az emberi erkölcs megteremtéséhez. Gondolunk a hitvallásra, hitvédelemre is: a keresztény ember kötelessége, hogy szavában is megvallja meggyőződését; igazolja érvekkel meggyőződését és érveivel másokat is győzzön meg a kereszténység igazságáról. A hitvallás lényeges kötelesség. De ismét ha erre korlátoznánk a tanúságtétel tartalmát, a kereszténységnek csak a világnézeti, elméleti, ideológiai oldalát emelnénk ki. Mindkettő szerepel a keresztény tanúságtételben, mégis tartalma több és mélyebb forrásból fakad. A tanúságtétel az apostoloknál Az apostolok küldetésük lényeges feladatának tekintették a tanúságtételt. Az Apostolok Cselekedetei és az apostoli levelek ezt világosan mutatják. Ez Krisztus végső akarata, amellyel a világba küldi őket: „Tanúim lesztek Jeruzsálemben, meg egész Júdeábán és Szamáriában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel i, 8; Lk 24, 46-48). - Pünkösd ünnepén Péter a nyilvánosság elé lép. Beszédének központi gondolata a tanúskodás, amelyet a hallgatóság elfogad. „Ennek mi mindnyájan tanúi vagyunk (ApCsel 2. 52), - Az első katekéziseknek is, amelyekről az Apostolok Cselekedetei tudósít (öt Pétertől, egy Páltól), a tanúságtétel az alapszelleme. - Judás halála után új apostolt választanak. Az apostolválasztás célja, hogy „velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról” (ApCsel 1, 22). - Az apostolok működését így jelemzi a szerző: „Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk Jézus feltámadását” (ApCsel 4, 33). 170
