Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - Szénási Sándor: Az új perikóparend felhasználása
ciklust, illetve a közös miseszövegeket és a különböző alkalmakra rendelt miséket tekintve, nem okoz unalmat és egyhangúságot. A zsoltár, amit énekelhet a kórus, vagy váltakozva a kórus és a nép, önálló része az ige-liturgiának, a népének nem helyettesítheti. De készítenek az egyes liturgikus időkre szánt zsoltárénekeket, hogy a hívek könnyebben megtanulhassák és énekelhessék. Ilyenkor a zsoltár nem kapcsolódik ugyan szorosan az elhangzott olvasmányhoz, de megfelel a liturgikus időszak hangulatának, és ezért így is aktuális. Az új olvasmányrend és az igehirdetés Az eddig elmondottak célja az volt, hogy felragyogtassa az új perikóparend sok értékes vonását, hogy megsejtsük ennek a nagy gonddal, sok munkával készült ösz- szeállításnak szépségeit. Hátra van most még egy mindennél fontosabb lelkipásztori kérdés: hogy lehet egészen konkrétan az igehirdetés területén gyümölcsöztetni, értékesíteni ezt az új perikóparendet? Ez a kérdés azért olyan fontos számunkra, mert a Zsinat utáni Egyház papja már jobban érzi és tudja, hogy az igehirdetés nem egyik feladata a sok közül, hanem az első és legfontosabb kötelessége. Az Újszövetség adatai szerint erre kaptunk elsősorban küldetést. Ilyeneket olvasunk pl.: Jézus szétküldte a 12 apostolt, „hogy hirdessék Isten Országát” (Lk 9, 2). Szt. Péter is arról beszél Kornéliusz százados házában: ,,ö megparancsolta nekünk: hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ö az, akit Isten elevenek és holtak bírójául rendelt” (Csel 10, 42). Pál apostol pedig ezt írja korintusi híveinek: „Krisztus azért küldött engem, hogy az evangéliumot hirdessem” (I Kor 1, 17). Elsősorban tehát evangéliumhirdetők vagyunk. De mivel azt is valljuk Szt. Pállal, hogy „az evangélium Isten ereje minden hívőnek” (Rom 1, 16), azért igehirdetésünknek mindenek előtt ezt a csodálatos isteni erőt, ezt a kegyelmies, vigasztaló, világosságot derítő isteni erőt kell közvetíteni. Ügy kell hirdetnünk az Isten igéjét, mint akik a legelső Igehirdetőnek, Krisztusnak követségében járunk (II Kor 5, 20) és ezért általa úgy taníthatunk mi is, mint akiknek hatalmuk van (Mk 1, 22). De miben segít hozzá ehhez az Isten erejét közlő, hatásos igehirdetéshez az új perikóparend? Csak egy-két szempontra szeretnék itt rámutatni. A változatos olvasmányrend bő lehetőséget nyújt az igehirdető papnak alkalmas téma kiválasztására. Vasárnapokon és a főünnepeken a három olvasmány valamelyikében biztosan akad egy olyan gondolat, egy olyan isteni üzenet, ami pont az én hivőközösségem konkrét problémájára ad választ. Ezt kell tehát megragadnom és az adott szent szöveget tanulmányozás és elmélkedés által úgy újraértelmeznem, hogy a hívek azt érezzék: ez a szentírási szakasz pontosan rólunk szól és nekünk szól. Sokszor elég csak megkeresni a három olvasmány közös gondolatát, amit az a körülmény is megkönnyít, hogy a lekcionárium mindig megadja az egyes perikópák címét, azaz a vezérgondolatát A három olvasmány legtöbbször a vasárnap, illetve az ünnep fő gondolatának három aspektusát nyújtja. Ezért ha mindháromból kiemeljük ezt a fő gondolatot, már a homilia felépítése is adva van. Erre jó példa lehetne a III. adventi vasárnap három olvasmánya a B évben. A közös gondolat ez: a prófétáktól megígért Messiás, az Üdvözítő Jézus közel van hozzánk, s ennek a közelségnek szívből örülnünk kell. Már most az Izajásból való első olvasmányban a Messiás mondja el eljövetele célját: „Az Űr Lelke van rajtam ... elküldött engem, hogy örömhírt vigyek a szelídeknek” és erre így válaszol a választott nép: „örvendve örvendek az Űrban és lelkem újjong az én Istenemben” (íz 60). A szentleckében aztán Szt. Pál figyelmeztet: „Legyetek mindig derűsek ... A békesség Istene őrizzen meg titeket Jézus Krisztus eljöveteléig” (I Tesz 5, 16-25). Végül az evangéliumban Keresztelő János ezt mondja az Űrről: „Köztetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánnam jön” On 1, 26). Tehát az Üdvözítő Jézus eljön, sőt már itt is van, közel hozzánk. Félre a kishitűséggel: miránk üdvösség vár, örömre vagyunk rendelve Jézus Krisztus által. Rásegít bennünket az új rend arra is, hogy a szentmise megújult ige-liturgiájának legjobban megfelelő szentbeszéd módot: a homiliát gyakoroljuk. De mi a homilia? Az igehirdetésnek az a módja, mely szorosan kapcsolódik egy szentírási részlethez, és azt a hallgatók igényeihez mérten kifejti. Vele szemben áll a tematikus beszéd, a szorosan vett prédikáció. Origenes 161
