Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - Pelsőczy Ferenc: Szent István az ezredévforduló tükrében
Pelsőczy Ferenc SZENT ISTVÁN AZ EZREDÉVFORDULÓ TÜKRÉBEN 1970. augusztus 20-án kezdi meg a magyarság első szent királyának, Szent Istvánnak jubileumi esztendejét, melyben születésének és egyben a magyar kereszténység születésének is évfordulóját óhajtja megünnepelni. Évszázadok folyamán sokat, és sok szempontból írtak a Szent Király életéről és műveiről, de ezer év elmúlásával sem állíthatjuk, hogy gazdag egyéniségét teljességgel kimerítettük volna. Ha nem is a tételes adatok feltárásával, de szempont választásában mégis lehetséges, személyiségének újszerű megközelítése és értékelése. Szent Isvánról fennmaradt krónikák és legendák, ha aránylag szűkszavúan is, elmondják, hogy mit és hogyan cselekedett. Ezek alapján sokszor erősen kiszínezve, vagy sajátos célok érdekében megrajzolták mindenképpen jellegzetes egyéniségét. - A személyi jellem meghatározható azonban a külső ráhatások tartalmi sorozatba állításával is. Ezek két csoportba állítva vizsgálhatók a Szent Király jellemalakulásának keretében. Az első csoportba tartoznak a korabeli szellemiséget alkotó eszmék és áramlatok: az ezredévforduló, a missziós szellemiség, a clunyi reformmozgalom, a Róma-eszme és a szentágostoni univerzális Regnum Christi gondolata. Ezek általános, de mégis a személyiséget meghatározó erők. A második csoport tényezői közvetlenül és gyökeresen hatnak: a nevelők, a barátok, a családi élet: a hitvestárs és gyermek és az ezeket is specializáló és jellegző szellemiség. A IX. század végén egyszerre-e, vagy hosszú éveken át több hullámban honfoglalást végző magyar nép sokak szemében, mint az apokaliptikus Góg-Magóg előfutárai, mások előtt, mint szilaj és bátor szövetséges tűnt fel a Kárpátok és az Alduna mentén. 896-tól kezdve megremegteti Európát! 955-ben az Augsburgi ütközet nyugtatja meg az évtizedek óta felzaklatott nyugati kedélyeket. A férfinép nélkül maradt magyarság széles gyepűkkel zárta le történelmének vértől áztatott évtizedeit. A gyepükön innen és túl, örültek a békének. A magyarság ösz- szeszokott a keresztény szláv lakókkal. A nyugati kereszténység pedig számolgatta éveit, melyek gyors múlásával közeledett az első keresztény évezred évfordulója felé. A Titkos Jelenések Könyvének 20. fejezetét egyesek írásban is úgy értelmezték, hogy az első keresztény évezredfordulókor köszönt be a világ vége. A világ végének várása megremegtette a lelkeket, a várak kényuraitól kezdve, egészen a legegyszerűbb emberekig. Nyugaton a rendezetlen szociális problémák háttérbe szorultak. A nagy anyagi hiányok ellenére a lelkeket nem annyira az egyéni egzisztencia megteremtése, mint inkább üdvösségük biztosítása mozgatta és érdekelte. A hatalmas főurak lelkűk mielőbbi üdvözülése érdekében egymás után emeltették a még ma is híres monostorokat. Előkelők és szegények búcsút mondva a világnak, a megszentelődés komoly vágyával léptek be a kolostorokba. A X. század közepén mindinkább emelkedett a hisztérikus hangulat, s az idők minden jelében az Antikrisztus közeledésére való utalást sejtettek. Párizsban az egyik szónok a közelgő világítéletről prédikált. Abbo Fleury nagy tekintélyű fiatal szerzetese az evangéliumok alapján élénken cáfolta az állítást, de mégis a párizsi szónok kijelentései tűzként terjedtek a frank földön. Szinte az egész világot ellepte a hiedelem, hogy 970-ben vagy 972-ben, amikor az Annuntiatio (Gyümölcsoltó Boldog- asszony) ünnepe nagypéntekre esik, bekövetkezik a világ vége. Az állítást erőteljesen cáfolta Adso Montier-en - Der apátja - Gerberga francia királynéhoz küldött értekezésével. A szellemi áramlat azonban átcsapott Angliába is. Lassan az egész Nyugatot a világvégéről terjesztett hírek miatt nyomasztó félelem szállta meg. Egyesek csodás eseményeket, mások természeti csapásokat vártak, amelyek bevezetik a világvégét. A várt csoda bekövetkezett. 1000. március 29-én, nagypénteken erős földrengés reszkettette meg Kelet-Franciaország és Alsó-Lotharingia földjét. Fla- lálos félelem lett úrrá. Vezeklő körmeneteket tartottak, s szorongva várták a hirtelen bekövetkező világkatasztrófát. - Az ezredévforduló azonban elmúlt minden további különösebb esemény nélkül. 131
