Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 3. szám - Pelsőczy Ferenc: Szent István az ezredévforduló tükrében
A feszült lelki hangulat mégsem csitult el, most Krisztus keresztre feszíttetésének ezredik évfordulója került az elmélkedés középpontjába. Ügy gondolták, hogy a nagy évfordulót csodás jelek vezetik be, és 1033-ban minden élőlény elpusztul. 1033. július 29-én nagymérvű napfogyatkozás remegtette meg a hiszékeny lelkeket. A jelenségeket az emberi nem pusztulása előjelének gondolták. Vigaszt nyújtott az Egyház híveinek az Istenben való hit. Misék mondásával, imaszövetségek szervezésével, jócselekedetek végzésével kapcsolódtak a clunyi szerzetesek és apátjaik közösségéhez. XIX. János pápa (1024-1033) dicsérettel halmozta el a clunyi szerzetesházakat, melyek a reggeltől estig való szentmise bemutatások és a jócselekedetek sorozatos végzése által a bűnbánók menhelyei voltak. Különösen Odiló apát 1(994-1049) szent élete emelte magasra a szerzetesek imájába vetett hitet. 111. Ottó nagyanyja, Adelhaid császárné, Szent István magyar király, Sancho, Navarra királya, II. Henrik császár és Európa számos fejedelme kötött imaszövetséget a clunyi kolostorokkal. Az ezredévforduló lelkiségéhez tartozik a Szentföldre való zarándoklás bűnbánó gondolata. A X. század vége felé közfelfogássá lett a gondolat, hogy a Szentföldön elnyert halál különleges kegyelmet jelent az üdvösség szempontjából. Kezdetben Velencéből indultak tengeri úton szentföldi zarándoklatra. Ez azonban igen veszélyes vállalkozásnak bizonyult. A vezeklő zarándoklatokhoz nagyobb bátorítást és indítást adott Szent István Európa-szerte tisztekre vált személye és a magyar nép megkeresztelkedése. - Eleinte inkább a szegény réteg vállalkozott a hosszú útra. Ezeket a bűnbánat mellett a nyomorúság is mozgásra kényszerítette. Szent István közismertté vált vendégbarátsága az előkelőket is felbátorította a hosszú útra, akik a magyar király szent híréről közvetlenül is meggyőződhettek. A magyarok közül számosán csatlakozták a zarándokcsoportokhoz. Ennek bizonysága, hogy Szent István Konstantinápolyban és Jeruzsálemben zarándokházat építtetett részükre, hol szállásukról és élelmezésükről gondoskodott. Zarándok-intézményeit gazdag javadalommal látta el, vezetésüket szerzetesekre bízta. Szent István személyiségét az ezredforduló sajátos hatóerőin kívül segítette a szentágostoni Civitas Dei eszméje alapján kifejlődött univerzális Kóma-eszme elterjedése, melynek alkotó művésze II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár volt. A gondolat életrekeltéséhez a meghatározó prelúdiumot a Cluny-ből kiinduló renovációs szerzeteseszmény szolgáltatta. A mozgalomnak hármas célja volt: A szabad apátválasztás kiharcolása, a pápa lelki jogainak és tekintélyének helyreállítása, és az univerzális krisztusi birodalom békéjének előkészítése. Bár a mozgalom a világi nagyok és a feudális püspökök részéről érthetően heves ellenzésre talált, de éppen az ezredévforduló feszült várakozásaiban az uralkodók támogatását is elnyerte. Szinte igényelték, hogy apátjuk, az 55 éven át uralkodó Odilo udvaraikban meglátogassa őket. Odilo rendszeresen megjelent ünnepi alkalmakkor a bajor uralkodó herceg udvarában, ahol Gizella későbbi királynénk, mint serdülő leány gyakran láthatta és hallhatta a kot leglenyűgözőbb egyéniségét: a „szerzetesség főangyalát”, ahogy őt a Mária-tisztelet korabeli legnagyobb terjesztője, Fulbert ohartresi püspök nevezte. Talán ez a kapcsolat hozta létre Szent István és Szent Odilo későbbi levelezéseit, és a szent apátnak István király iránti tiszteletét kifejező gazdag ajándékozásait. A Kóma-eszme ezredévfordulói kialakulása a clunyi preludium nélkül nehezen lett volna elképzelhető. A kritikus szellemiségű évezredfordulóban Szent Péter székén II. Szilveszter pápa ült. Odilóhoz írt levelében kijelenti és megígéri, hogy ahová csak a pápaság befolyása elér, ott Cluny-nek a törekvései csorbát nem szenvedhetnek. Szilveszter korának nagy matematikusa volt. A földet és bolygó társait saját szerkesztésű gépeivel mozgásukban is bemutatta. Különleges praktikus éleslátással megáldott államférfiú és nevelő volt. A korszellemből előtörő szerzetesi aszkézis és vezeklő lendület azonban távol állott tőle. Lángelméjét a római ókor történetéből gazdagította. A régi római birodalom helyreállításának gigantikus tervét megvalósíthatat- lannak tartotta. Ideálja a Respublica Romana újjáalakítása volt Róma tekintélyével, és a római nép régi dicsőségével. Ezt azonban csak Itáliára méretezte. Hazájáról, a frank hon érdekeiről megfeledkezett. A Róma-eszme másik reprezentása az ezredévforduló német-római császára, III. Ottó volt. Eszmei központnak ő is Rómát tekintette. Legkisebb ténykedésével is a nagy univerzális impé- rium eszméjét szolgálta. Querfurti Bruno azt írta Szilveszterről: „Olvasott, de nem értette, mivel a múlandó dolgok elvakítják az ember értelmét”. Ottó viszont kora transcendens eszméinek gyermeke volt. Minden megmozdulásával a „regnum Christi in terra" megvalósításán apos- tolkodott. Szerette egyházát, lelki ideáljai a világot megvető eremiták voltak. A clunyiekkel is szívesen kapcsolódott. Két kultúrvilág ütközött benne, mindkettőt nevelése útján ismerte meg és szolgálta. Barátjának, Adalbert prágai püspöknek világmegvetése és Gerbert világmegnyerése tragikusan ütköztek benne. Odilónak és követőinek egyirányú eszmevilága csapongó lelke számára szűknek bizonyult. II. Szilvesztert is csak az alkonyuló élet kérlelhetetlen tanító ereje döbbentette rá Odilóék irányára: a lélek és a szellem szintézisének elengedhetetlen fontosságára. Szent István király személyiségét a rendkívüli, de általános erejű szellemi hatásokon kívül, mint más ember esetében is, meghatározták és alakították 1. nevelői, 1. 132
