Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)
1970 / 2. szám - FIGYELŐ - Szennay András: Eretnekek vagy pionírok?
FIGYELŐ ERETNEKEK VAGY PIONÍROK? Néhány könyv fekszik előttem. Mindegyikükben nagy és „problématikus” teológusoknak, az ,.előfutáruknak” élete, munkássága tárul elénk. Nemcsak tanulságos, de egyenesen megdöbbentő e könyvek tanulmányozása. Nem csupán az egyház és a teológia történetének egy jelentős korszakát mutatják be, hanem úttörőkről szólnak. De olyan pionírokról, akiket - ha nem is egyforma mértékben - szinte egyértelműen „eretnekekként” tartottak egyházunkban nyilván. Vajon mi volt nagy bűnük? Tán épp az, hogy túl korán éltek, hogy megelőzték korukat? Vajon az volt-e a „bűnük”, hogy mintegy ötven esztendővel előbb láttak és hirdettek sok mindent, amit ma a „hivatalos” egyház, a szakemberek végre kezdenek látni és hirdetni? Úgy tűnik, hogy valóban így van, s. nem kisebb ember, mint egy Francois Mauriac állítja ezt. S úgy tűnik, hogy e „nagyok” - ha csak egy-egy gondolatukkal is, olykor jóval nagyobb mértékben - a 2. Vatikáni zsinatnak voltak előfutárai, útkészítői, a modern teológiának tanítómesterei. Vagy mégsem? Tán teljességgel az egyházon kívüli, sőt azzal szemben álltak? Ilyen és hasonló kérdések születnek e könyvek tanulmányozása során az olvasóban, igaz az idő „megszépítő” távlatából. S e kérdések ma fokozott „élt” és jelentőséget nyernek amiatt is, mivel - néhány évvel az egyetemes zsinat után - újra szép számmal akadnak egyházunkban, akik a „modernizmus”, az „eretnekség” feléledésétől félnek s emiatt egy szükséges „ellenreformációra” tartanak igényt. Nevezzük is meg pontosan e könyveket. Igen gondos, tárgyilagos képet nyújtó és olvasmányos Mark Schoof: „Der Durchbruch der neuen katholischen Theologie” c. munkája (Holland eredetiből fordítva, Freiburg I. Br. Herder 1969). Hasonlóképp. értékes és érdekes olvasmány Oskar Schröder: Aufbruch und Missverständnis. Zur Geschichte der reformkatholischen Bewegung (Graz, Styria 1969). Tán e két munkánál is jelentősebbnek mondható az a most megindult sorozat Heinrich Fries és Johann Finsterhölzl szerkesztésében; „Wegbereiter heutiger Theologie” címen (Köln -Graz, Styria 1969-től). Ami az utóbbi - már útjára indított - sorozatot illeti, a szerkesztők és munkatársak célkitűzése volt, hogy azoknak a kiemelkedő teológusoknak munkásságát ismertessék, akik a mai „modern” gondolatoknak első hirdetői voltak. Igazolják, hogy a 2. Vatikáni zsinaton megújuló egyház épp a korukban „gyanúsaknak”, sőt olykor kifejezetten „eretnekeknek” hirdetett gondolkodóktól nyerte azokat a mély impulzusokat, melyek egyházunkban modern s egyben evangéliumi életet hivatottak biztosítani. Azoktól, akiknek gondolatai ma is élnek, sőt, ma kezdenek „beérni”. Koruk, a korabeli „hivatalos” egyház alig értette meg s kevéssé értékelte őket. Ezért tartják a szerkesztők egyenesen az emberi igazságosság követelményének, hogy részletesen szóljanak J. A. Möhler, I. von Döllinger, J. B. Hirscher, M. Sailer, A. Günther, I. von Kuhn, H. Schell és még néhány kiemelkedő egyéniség életművéről. Az „ellenreformáció” óta épp ezek az úttörők hívták fel nyomatékkai a figyelmet arra, hogy a bibliai gondolkodás nélkül, az emberi manipuláció háttérbe helyezése nélkül, nem lehet megújulás a teológiában. Szavuk korukban - sajnos - többnyire pusztába kiáltó szó maradt. Pedig - ha az egyház valódi érdekeit tekintjük - egyáltalán nem éltek túl korán, „nem előzték meg” korukat, sőt: szinte az utolsó órában jelentkeztek. Sorsuk a hivő ember, a hivő keresztény sorsa, a kereszthordozás volt. O. Schröder-nek fent említett könyve kifejezetten ún. modernizmussal foglalkozik, de úgy, hogy nem fél a mai egyházi életből vett párhuzamok meghúzásától sem. Azt a fejlődési folyamatot tárja az olvasó elé, melynek során lassan közkinccsé vált számos értékes teológiai „vélemény”, melyeket mintegy fél évszázada a tanítóhivatal általánosságban elitéit. Már jóval a századforduló előtt akadt néhány kiváló katolikus teológus és filozófus — írja Schröder -, akik hirdették, hogy az egyháznak az evangéliumi tanításból, egyszerűségből merítve kell „modernné” válnia. Jól látták, hogy az egyház lassan a saját maga által felhúzott falak közötti gettóba szorul, ha nem vállalkozik számos belső és kifelé is ható újítás keresztülvitelére. Sajnos - úgy tűnik - a „hierarchikus” egyház félt és sem a modern időkkel, sem az evangéliumi egyszerűséggel nem mert őszintén szembenézni. Sokan szenvedélyességgel a középkori skolasztikus hitformulázást, a középkor folyamán elhatalmasodott „konstantini” hatal106