Teológia - Hittudományi Folyóirat 4. (1970)

1970 / 2. szám - MEDITÁCIÓ - Nagy Árpád: Az Ember védelmében

felismered és szemléled önmagadat is bennünk. Emberi arcunkon felfedezett hasonlóság öröme szárnyakat kap teremtő szeretetedtől. Magad miatt korlátlanul tudsz örülni az Embernek, aki a Te testvéred. Létünk és minden lehetőségünk ezerfelé ágazó szálával, a benned gyökerező múlt örökségével, a pillanat szétfutó irányaival és a beléd torkolló jövő be nem járt útjaival együtt látsz minket. Létünk titka mindörökre és elválaszthatatlanul összeforrott a tiéddel. Mi nem találunk Téged, ha Te nem jelentkezel, de neked közvetlen utad van hozzánk, sőt még út sem kell neked - mert jobban bennünk vagy, mint mi saját magunkban.

Szentlelked emberi szellemünk titkos rétegeit is átjárja. Senki által nem ismert, ki nem mondott vágyaink és sóhajaink úgy kapnak szárnyra Szentlelkedben, mint érett búzamezők illata az esti szélben. „Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek, mert nem tudjuk hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk, szavakba nem foglalható sóhajtásokkal” (Róm 8, 25-26).

Ezért jobban bízhatunk benned, mint saját magunkban, jobban véded érdekeinket, mint mi; inkább hihetünk neked, mint saját erőnknek és bölcsebben szeretsz minket, mint mi önmagunkat. Félelmünk mellett is bizalommal fordulunk feléd, apostolod ihletett szavaival: ,,A végtelenül hatalmas Istennek pedig, aki hatalmával bennünk működik és mindent megtehet azon felül is, amit kérünk, vagy megértünk - legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át mindörökké” (Ef 3, 21).

Bocsásd meg, Uram, az emberarcú farizeusok újra és újra visszatérő vétkét - a mi vétkünket —, amikor nem hisszük el titkodat: hogy az ember akkor lesz igazán önmagáé, ha egészen a tied lesz. Amikor „elfogyna Istenben” - akkor „épül fel önmagában” és személyiségének egyetlen értelme, hogy Istené legyen. Bocsásd meg a félelem és bizonytalanság szülte vétket - melynek lehetőségét állandóan ott hordjuk teremtett létünk mélyén -, hogy elszánt lendülettel szabad prédaként nem vetjük oda magunkat és csak ritkán hisszük el igazán: egyedül Te vagy az, aki megőrzői magadnak és önmagunknak. Mert roppant nehéz elviselni, megérteni és megélni azt, amit így fogalmaztál meg: „Ha a búzaszem nem esik a földbe és el nem hal - egyedül marad; de ha elhal - sok termést hoz. Aki szereti életét - elveszíti azt...” (Jn 12, 24-25).

Dag Hammarskjöld gondolataiból

„A legjobb és legnagyszerűbb dolgok közé tartozik, ami sikerülhet az életedben, hogy hallgatsz és hagyod az Istent működni és (beszélni.”

(Napló, így/. szept. 26-án.)

„Adj nekem tiszta értelmet, - hogy Téged lássalak, alázatos értelmet, — hogy Téged hallgassalak, a szeretet lelkületét, - hogy Neked szolgáljak, a hit lelkületét, — hogy Benned maradjak!”

(Imádság Sven Stolpe: Dag Hammarskjölds geistiger Weg c. könyvéből.)

Élet és halál

„Nem elég, ha valaki a halhatatlanságot csupán gondolatban és érzelmileg hiszi; ennek a hitnek meg kell nyilvánulnia az élniakarásban, amely a halál ellen irányul. Nem a halál jön el Jeder- mannhoz, hanem Jedermannak kell a halál elé mennie .. .”

„A halál az élet utáni vágyat kell hogy felszítsa, nem az élettől való szabadulás vágyát. .. Ahol az élet, mint nehézkedési erő működik, ott a halálnak, mint emelő erőinek kell szolgálnia.” (Bertil Ekman svéd misztikus írásaiból.)

98