Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 3. szám - FIGYELŐ - Teológiai jegyzetek (A lektorok felkészülése - Kálvin ökumenikus szemléletben - A "gyóntatószék")
(egy, az NDK-ban megjelent „Lektorendienst” c. füzet tanácsait is felhasználva), segítséget szeretnénk nyújtani a lektori önképzö munkához. Melyek a templomi felolvasás és elő- imádkozás főbb szabályai? 1. A lektor legyen tudatában liturgikus szolgálata méltóságának és jelentőségének. Szívesen fogadja a megbízást, sőt - különösen akinek jó képességei vannak - önként vállalja az Isten igéjének közvetítését és Isten népének szolgálatát. 2. A templomi lektor nem saját személyét képviseli, ezért feladatának végzése előtt kérje a küldetést megszentelő Lélek segítségét, és munkája befejeztével mondjon hálát az Úrnak. 3. A felolvasásra készülnünk kell. Az előkészület első követelménye: megérteni a felolvasandó szöveget. A felolvasó szeresse és ismerje a liturgiát. Tudnia kell, mi a felolvasásra kerülő rész szerepe és lényeges mondanivalója. Ezért előbb legalább egyszer-kétszer olvassa el a szövegeket. 4. Készület közben hangosan olvassuk az írást. A közösség használatára készült írás igazi szépsége és ereje hangos előadásban bontakozik ki teljesen, amikor többféle érzékszerv közre működik a megértésben. 5. A hangos olvasás sikere érdekében fontos kikísérleteznünk az egyéniségünknek megfelelő, középmagasságú alaphangot. Akinek például túlzottan magasfekvésű beszédhangja van, annak felolvasó hangját mélyebbre kell vennie, úgy, hogy az alaphangból kiindulva, felfelé és lefelé is könnyedén változtatni tudja a hang- magasságot. 6. Az érthetőség egyik titka: a helyes hangr súlyozás. A magyar nyelvben a hangsúly általában a szavak elején van. A magyar nyelvtől idegen hangsúlyozási „szokásoktól” (pl. a „pesties”, szó végi hangsúlyozástól) meg kell szabadulnunk. 7. Felolvasás közben az érthetőség egyik legfontosabb feltétele az egyes szavak pontos és helyes kiejtése (artikulálás). Minden hangzót (magán- és mássalhangzót) az általános, közhasználati szabályok szerint kell ejtenünk. Esetleges beszédhibáinkat (raccsolás, sejpítés stb.) - ha szükséges, beszédművészeti szaktanár segítségével - aránylag rövid idő alatt ki tudjuk javítani. Hangos gyakorláskor különösen a szó végi mássalhangzók kiejtésére kell ügyelnünk, mert sokszor egy-egy mássalhangzó dönti el a szó értékét és jelentését (pl. hajó, haj ÓL. hajót). 8. Nemcsak a szavaknak, hanem a mondatoknak is van hangsúlyuk. A mondathangsúly (főhangsúlv és mellékhangsúly) a mondanivaló értelmezését és rögzítését támogatja, szavak kiemelése által. A kiemelés feltétele viszont a mondatrészek szereoének és rendjének megállapítása (pl. a jelző és jelzett szó a beszédben összetartoznak). A felolvasandó szöveget ezért előre részekre osztjuk, és megállapítjuk, hol van a főhangsúly egy-egy mondanivalón (szöveg-szakaszon) belül, s hol egy mondaton belül. Ezeket esetleg aláhúzással megjelölhetjük. 9. A kiemelés módját is lehetőleg már a felolvasás előtt kell meghatároznunk: mikor alkalmazzunk kisebb-nagyobb szünetet, hol fogjuk hangunkat felemelni vagy leengedni, beszédünk tempóját gyorsítani vagy lassítani, a hangszínt (pl. derűsebbé vagy komorabbá) változtatni. 10. Nemcsak a hangunk közvetíti a mondanivalót, hanem egész megjelenésünk, fellépésünk, sőt ruházatunk is. Templomi feladatról lévén szó: a helynek és a feladatnak megfelelő legyen arckifejezésünk, járásunk és egész viselkedésünk. Egész egyéniségünk sugallja és bizonyítsa meggyőződésünket az elhangzó szavak igazságáról és jelentőségéről. 11. A felolvasást általában állva, a hallgatóság felé fordulva végezzük. Testsúlyunkat egyik lábunkra helyezzük, ez a felállás véd a jobbra-balra billegés veszélyétől. 12. Fellépésünk és viselkedésünk legyen természetes. Ne használjunk mesterkélt hangmodort, túlzottan színészi, ábrázoló hangsúlyt, sem pedig gesztust. A közösség egyenrangú tagjaként, annak megbecsült szolgálataként fogjuk fel működésünket. 13. Felolvasás közben állandóan tartsunk kapcsolatot a hallgatósággal, időnként tehát nézzünk fel a könyvből. Ez legalkalmasabban a mondatok végén történik. Egy-két mondat után az utolsó szavakat a közösségre nézve mondjuk. Éppen ezért ne takarjuk el a könyvvel sem szemünket, sem ajkunkat. 14. A hangerőt jórészt a templom vagy a terem nagysága határozza meg. Ne legyünk túlhangosak, de túlságosan halkak sem. Hasznos dolog ellenőriztetnünk, vajon a helyiség végében is jól érthető-e közepes hangerővel mondott beszédünk. 15. A mikrofon használatát külön meg kell tanulnunk. Előre ki kell próbálnunk, milyen meseszire álljunk a mikrofontól, és milyen hangerővel kell beszélnünk. Különösen fontos a szokásosnál lassabb és tagoltabb beszéd kikísérletezése ott, ahol a templom akusztikájával (a mikrofon ellenére is) problémák vannak. 16. Az első szereplések után rendszeresen kéoezzük és ellenőriztessük magunkat a további, még eredményesebb liturgikus szolgálat érdekében. (Csanád Béla) KÁLVIN ÖKUMENIKUS SZEMLÉLETBEN. A katolikus teológiában és történetírásban Kálvin méltatása általában nem ment túl a vitairodalom hagyományos adatain. A tankönyveknek megvolt a hagyományos stílusa és a szerzők megelégedtek azzal, hogy az egyháztól elítélt tételek tükrében mutassák be az embert. A merev predestináció-tant kapcsolatba hozták hajthatatlan természetével, az egyházzal 196
