Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - Radó Polikárp: A végleges új miserend
könyve életbelép. Gazdagodik az ige-istentisztelet, mert sokszor lesz az eddigi kettő helyett, három olvasmány. Az egyház azt akarja, hogy a „hívekben fölkeltsék az Isten igéjére éhező lelkűidet” - mondja VI. Pál pápa. Ezért a vasárnapi misék hároméves ciklusokban vannak összefoglalva, az olvasmányok ezalatt mindig mások lesznek. Hétköznapokra is mindig új szentlecke és evangélium lesz. Ezek az olvasmányok azonban nem lesznek bent a misekönyvben, hanem külön könyvből olvassák azokat. 1. Mivel nagyon kevés olvasó kezében van meg a vatikáni kiadású Ordo Missae és sokakat érdekel, leírjuk a végleges miserendet. - Ami az alapelveket illeti, meg kell jegyeznünk, hogy ezzel megszűnt a Rubricae Generales érvénye, vagyis a Rubrikák új kódexe 1960-ból. Ugyancsak megszűnt az 1965-ben megjelent Miseritus (De defectibus in Celebratione Missae occurrentibus), azután az Együttmisézés rendje (Ritus in concelebratione Missae), valamint a Hiányok a misézésben (De defectibus in celebratione Missae occurrentibus), szintén 1965 óta kötelező szabályai. Ezek helyett ott van az Institutio Generalis Missalis Romani, vagyis a Római Misekönyv Általános Útmutatása. Ez helyes eljárás volt, mert nem kell, mint eddig, két-három liturgikus forrást különböző könyvekből idézni és még hozzá figyelembe venni a megjelent magyarázatokat és rendeleteket. Ez a mű különbözik minden más előző liturgikus kiadványtól. Szabadabb levegőjű, minden kicsinyeskedést kerül, szövegezése lazább szövésű, nem jogi jellegű. Erősen beleépíti sok helyütt a szabad választást, különböző lehetőségek között engedélyezi ezeket a mindenkor miséző pap (káplán is) részére. Elég tág teret látok az egyéni kezdeményezés lehetőségére is. A területi püspöki konferenciáknak saját területükön lehet megállapítani azokat a szabályokat, amelyek hagyományaiknak és népeik jellegének megfelelnek (IG = Institutio Generalis, nr 6.). Az egyszerűsítéshez tartozik, hogy az eddigi felosztás: olvasott mise - énekes mise — diakónussal végzett mise - ünnepi mise (Sollemnis), avagy „hárompapos mise” — főpapi mise -, püspöki mise határai elmosódnak és kétféle alaptípus van: Közösségi mise (missa cum populo) és a magános mise (missa sine populo). Egyáltalán nem fontos pl. a hárompapos mise, ahol a diakónus és a subdiakonus szerepét áldozópapok töltik be, helyesebb mindig az együttmisézés. A püspöki misének nincsenek különleges szertartásai, bár nagyon hangsúlyozzák, hogy a püspök minél többször legyen a celebrálás vezetője (praeses = elnök). Bármelyik misében szabad az oltárt a mise legelején megfüstölni és a fölajánláskor is. Kétségtelen, hogy a legnemesebb szintű mise az, amelyben a püspök a vezető (IG nr 74). 2. Három helyről kell állandóan összeállítani a mise menetét. Jelenleg a közösségi misét ismertetjük részletesen. Az első hely, ahol szó van róla, az Általános Útmutatás fejezete a mise egyes részeiről (IG nr 24-57). ~ A második lelőhely szintén ebben a részben van, ez elmondja a közösségi misének lefolyását, menetét (IG nr 77-126). A harmadik lelőhely - ez már a Miserendben van (OM = Ordo Missae I. nr 1-115) ebben olvashatók a szövegek, ezek nincsenek számozva, itt találhatók a prefációk, a római kánon és a három új kánon is. A mise két fő részből áll: az első az Ige-istentisztelet, a második az Eukarisztia liturgiája. Az egészet megelőzi a Kezdő rítus (= Ritus initialis), a befejezés pedig a Záró rítus = Ritus conclusions). A KEZDŐ RITUS. Miután a nép összegyűlt, a pap a ministránsokkal az oltárhoz vonul. Elől mehet egy ministráns a tömjénfüstölővel, mögötte megy a két gyertyavivő, közöttük mehet egy ministráns körmeneti keresztttel, a lektor viheti kezében az Olvasmányok könyvét, a végén a miseruhába öltözött pap. Míg a körmenet az oltárhoz közeledik, már éneklik a Kezdő-éneket (Introitus). Odaérve a pap a ministránsokkal együtt az oltár előtt mélyen meghajol, vagy ha ott van a szentségház, térdet hajt. A pap azután az oltárhoz megy és megcsókolja azt a közepén, majd, ha tetszik, megfüstöli az oltárt. A pap ezután rögtön a papi székhez megy a ministránsokkal együtt, megvárja a Kezdőének végét és azután hangosan mondja a keresztvetés szavait, amelyre a nép ámennel felel. Utána következik a nép üdvözlése. A pap kitárt kézzel a nép felé fordulva mondja: ,,Az Úr legyen veletek”, vagy a hosszabb köszöntést: ,,A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, Istennek szeretete és a Szentiéleknek közössége legyen mindnyájatokkal!” A nép felelete: ,,És a te lelkeddel”. - A pap ezután röviden elmondhatja az aznapi mise gondolatmenetét. Ezután következik a bűnbánati cselekmény. A pap felszólítja a népet: „Testvérek, ismerjük be bűneinket, hogy alkalmasok legyünk a szent titok ünneplésére”. Rövid szünet után valamennyien elmondják a bűnvallomást a pappal együtt: „Gyónom a Mindenható Istennek és nektek testvérek, hogy sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és elmulasztással: én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem azért a Boldogságos Szűz Máriát, minden angyalt és szentet, és titeket, testvérek, imádkozzatok értem a mi Urunkhoz, Istenünkhöz”. A pap utána elmondja a föloldozás szavait („Irgalmazzon nektek . . .”). A pap egyéb imádságai mind elmaradnak. Következik a Kezdő rítus második része, a könyörgés imádsága: „Uram irgalmazz’ kétszer, „Krisztus kegyelmezz” kétszer és „Uram irgalmazz” 101
