Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - Csanád Béla: A lelkipásztorkodás modellje a Zsinat szerint
ember felismerje az egyedül igaz Istent, és azt, akit ő küldött, Jézus Krisztust... Azok számára pedig, akik már hisznek, újra és újra kell hirdetnie a hitet és töredel- met, és elő kell készíteni ezekre a szakramentumokra. Meg kell őket tanítania, hogy megtartsanak mindent, amit Krisztus parancsolt. Bátorítania kell őket a szeretetnek, az imádságos lelkületnek és az apostolkodásnak minden művére. Az ilyen műveknek nyíltan meg kell mutatniok, hogy a Krisztusban hívők nem evilágból valók ugyan, de mégis ők a mindenség világossága s ők dicsőítik meg az Atyát az emberek előtt. - Minden körülmények között marad a liturgia a csúcs, amely felé tör az egyház cselekménye, és egyúttal a forrás, amelyből minden ereje fakad” [24]. Ezek a Zsinat szavai, eléggé világosak és teljesen egyértelműek. Nem szabad hallatlanba venni. A Zsinat - a fenti megállapításokat, mint első megnyilatkozásait végigvezetve a többi okmányban is - a következő rendet állítja fel az egyház tevékenységei, feladatai között: vannak hithirdetö (missziós) feladatok, tanító és előkészítő munkák, misztériumokban részesítő tevékenységek, s végül ezekben megtartó, ezeket elmélyítő és „személyesítő” feladatok. A középpontban az üdvösségben (Krisztusban és az egyház misztériumaiban) való „részesítés” áll, a misszió és a tanítás is ezt készíti elő, az üdvösségre szolgál (vö. 2 Tim 3, 15-17), s a pasztorációs „utómunka” a részesedést mélyíti el, teszi a személyes élet tökéletesebb részévé. Röviden, kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk: a pásztoráció misztagógikus (misztériumba bevezető) jellegű és misztérium-közlő (részesítő) tevékenysége az egyháznak. „Hierarchiájukat” a Krisztus misztériumaihoz való kapcsolatuk határozza meg. Ezért csúcs és forrás a liturgia, mert lényegében a legközpontibb Krisztus-misztérium, a Misztérium Paszkálé kegyelmileg hatékony megjelenítője (reprezentációja). Módszer tekintetében persze nem lehet fontossági sorrendet felállítani. A körülményektől, a munkaterülettől függ nagyrészt, hogy hol, mikor és mi a sürgetőbb: a missziós, ökumenikus munka-e vagy a liturgikus pasztoráció, „mert az egyház, bár magában foglalja az üdvösség eszközeinek egészét, illetve teljességét, mégsem használja, sőt nem is használhatja mindig és egyszerre mindegyiket, hanem kezdeti lépésekkel és fokozatokkal próbálkozva munkálkodik, s így törekszik Isten tervét eredményessé tenni” [25]. Isten terve az. hogy a világot felemelje, megszentelje, hogy az emberek mind szentté legyenek (vö. 1 Tessz 4, 3; Ef 1, 4) Jézus Krisztusban az egyház által. Tervének megvalósulása és megvalósítója az egyház misztériuma, „a világ egyetemes szentsége”. Minden olyan munka, amely ennek a tervnek megvalósításán dolgozik, pasztoráció. Minden olyan szekularizáló törekvés viszont, amely az egyház Krisztus-akarta misztérium-egysége ellen tör, az egyházat intézményteleníteni, kultusztalanítani akarja - végeredményben a világot krisztustalanítani akarja [26]. Pasztorális szempontból ezért, még ideiglenes „taktikai fogásként” sem jöhet számításba. Az egyház tevékenységének célja ugyanis az, hogy az emberek Krisztusban részesedjenek (vö. Gál 4, 19), Vele és Benne éljenek (vö. Fii 3, 21; Ef 2, 6; Kol 2, 12 stb.) - annyira, hogy „ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2 Kor 5, 15). JEGYZETEK 1. Vö. Wolfgang Offele, Das Verständnis der Seelsorge in der pastoraltheologischen Literatur der Gegenwart. Mainz, 1966. - 2. L. W. Offele i. m. - 3. Sacrosanctum Concilium, 2. art. - 4. Vö. XXIII. János pápa zsinati megnyitó beszéde; Sacr. Conc. 1. a. - 5. Vö. Ellenreformáció 1969- ben? Vigilia 34 (1969) 198. — 6. Vö. Apostolicam Actuositatem, 1. a. - 7. L. előbbi. - 8. Előbbi, 2. a. és Lumen Gentium 4. fej. - 9. Vö. K. H. SchelkXe, Ihr alle seid Geistliche. Einsiedeln, 19652. — 10. Apóst. Act. 2. a. — 11. Vö. Ferdinand Klostermann, Pap és laikus a holnap egyházában. Teológia 1 (1967) 107-116. - 12. így: Fr.-X. Arnold fK. Rahnerf V. Schurr /L. M. Weber, Handbuch der Pastoraltheologie. Freiburg, 1964-től, eddig 3 kötet. - 13. Gaudium et Spes, 45. a. - 14. Előbbi, 3. a. - íj. Ad Gentes Divinitus, 5. art. - 16. Sacrosanctum Concilium, 11. 48. stb. art. 86
