Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - Bálint József: A Lélek Egyháza
és figyelmesen hozzá tanulmányozza Szent Tamás fenséges tanítását a Titokzatos Testről a III. 8-ból, látni fogja, hogy a zsinat nem hagyta fogalmilag sem elmosó- dottnak az Egyház képét. Még röviden valamit. Az ökumenizmussal kapcsolatosan elvileg így szól ez okmányban a zsinat: „Bár szervezetén kívül is megtalálni több oly elemét a megszen- telődésnek és az igazságnak, amelyek szintén Krisztus Egyházának tulajdon adományai, és az egyetemes egységre sarkallnak” [22]. Vagyis Jézus Egyháza körültekint és keresi mi maradt meg belőle a szervezetén kívül élő keresztény közösségekben. És amit felismer önmagából (pl. a Szentírás, szentségek stb.), azokra rámutat, mint összekapcsoló mozzanatokra, amelyek a teljesség felé kiáltanak. Elég itt utalnunk arra az eszmélődésre, amely Roger Schutz: Az egység sodrában című munkájában áll előttünk. Gyöngye ez a munka a zsinat utáni ökumenikus törekvéseknek. A kegyelem üdvrendje „Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség” - olvassuk Szent Pálnál [23]. „A kegyelem és az igazság Jézus Krisztussal valósult meg”. Előtte pedig: „Mindnyájan az ő teljességéből merítettünk.. .” [24] mondja Szent János. Jézus Krisztus kegyelmi teljességét Szent Tamás a III. 7, 9-ben értelmezi. Az idézett szentírási helyek alapján joggal fogalmazza meg: „ö úgy kapta a kegyelmet, mint aki a kegyelem egyetemes forrása, elve mindazok számára, akik kegyelemhez jutnak” [25]. Az ö kegyelmi teljességében és érdemeiben kell látnunk üdvösségünk forrását. Egyháza számára valóban az üdvösség forrásaivá lettek érdemei, mert Szent Tamás szavaival szólva: „belőlük (ti. Krisztusból és Egyházából) titokzatosan egy személy képződik” [26]. Itt a döntő kérdés az, hogy a kegyelem Belőle miként árad át és melyek azok a tényezők, amik Jézus Krisztus érdemeit reánk alkalmazzák? Nem vitás ugyanis, hogy „Isten tette megigazulttá őket” - ti. akik megigazultak [27]. Isten pedig minden emberi tényező közbeiktatása, szolgálata nélkül is megteheti ezt, ha így akarja. De hogy ténylegesen miként történik, abban csak az Isten szava, kinyilatkoztatása igazít el. „öt adta oda az Isten véres engesztelő áldozatul a hit által” — olvassuk. „Hiszen mindnyájan, akik megkeresztelkcdtetek, Krisztust öltöttétek magatokra” [28]. „Bizony, bizony mondom neked: Aki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába” [29]. Mint látjuk, Jézus a Szentiélekben, a hitben és a szentségekben jelöli meg az érdemeibe és kegyelmi teljességébe kapcsoló tényezőket [30]. „E Testben Krisztus élete szétárad a hivőkbe, akik a szentségek által titokzatos, de valóságos módon egyesülnek a szenvedett és megdicsőült Krisztussal” [31]. Vagyis helyet kapnak a kegyelem szétárasztásában külső tényezőkként a kegyelem, mint rejtett szent valóság külső jelei, a szentségek és a szentségi szolgálat, amit az egyházirend szentsége biztosít. Azt mondja e fontos kérdésben Szent Tamás: „ugyanaz jellemzi a szolgálattevőt és az eszközt: mindegyik ténykedése kívülről történik. De a belső eredmény a vezérlő tevékenysége folytán van s ez Isten” [32]. E kérdésekről egy lényegesen nagyobb terjedelmű tanulmányban lehetne részletekre kiterjedő módon szólni. De azért az alaprajzot itt is felvázoljuk. „A keresztény vallás egész rítusa Krisztus papságából ered” — olvassuk Aquinói Szent Tamásnál [33]. A zsinat liturgikus okmányában így olvassuk: „a Szentlélekkel betöltött apostolokat - (küldi) —, hogy az áldozat és a szakramentumok által — mert e kettő körül fordul meg az egész liturgikus élet - megvalósítsák a megváltás művét, ahogyan azt hirdették” [34]. Tehát a Kereszt rítusa és annak titokzatos reprezentációja, megjelenítője az eucharisztikus áldozat, valamint a szentségek, a kultusz tartalma, ami a Szent77
