Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - Bálint József: A Lélek Egyháza
Bálint József A LÉLEK EGYHAZA Az egyetemes zsinatokban jelenik meg előttünk az, amit a szó elsődleges értelme szerint az Egyház igehirdetésének, kérügmájának mondunk. Amidőn „a Szentiélekben összegyűlt szentséges szinat” [i] - ahogy a vatikáni zsinat kifejezi magát - a reábízott isteni üzenetből Jézus Krisztus tekintélyével tanítást ad. Ezért a szinat tanítását illetően a legilletékesebb mag a zsinat, tanítását tartalmazó okmányaiban. Mindenekelőtt ezt kell tanulmányoznia a teológiának és a lelkipásztori érdeklődésnek. Ügy tűnik, hogy a zsinat gondolatrendszeréb'en a központi mag: Urunk húsvéti titka és e titkok megbízottja, az Egyház. Így az Egyházról szóló Lumen Gentium kezdetű okmány mintegy alapja a többinek. „Tulajdon egyetemes mivoltát és küldetését” [2] akarta „pontosabban megmagyarázni híveinek és az egész világnak” [3]. Jó dolog így a teológiai szemlélődés arról a kapcsolatról, ami a Szentlélek és az Egyház között van. A zsinat Egyházfogalma Vizsgálódásainknak menteseknek kell lenniük a publicisztika kísértésétől: a szenzáció-kereséstől. Az ilyenfajta mondatok például: „Az Isten országának gondolata ismét helyet kapott a katolikus teológiában”. A zsinat előtti időből származó „hivatalos” egyházi tanításhoz viszonyítva ez az egész gondolatmenet valóban „új” — olvassuk például a zsinat tanítását ismertető egyik munkában [4]. Még nem találtam olyan kézikönyvet az Egyházról, amelyben nem lett volna szó az „Isten országa gondolatáról” az Egyházzal kapcsolatosan. Vagy mit gondoljon az ember e mondatról: „A zsinat különbséget tett .Krisztus egyházának’ titka és a katolikus egyháznak a tapasztalat számára megjelenő formája között” [5]? Sejtjük, hogy a szerző mire gondol. Ám nem sejtenünk kell a szerző szándékát, hanem világosan kell előttünk állnia. És a kifejezés tisztasága megkívánja, hogy a szavak „súlyát” is ismerjük. Fontos, hogy a jelen kérdésben előttünk álljon, amit VI. Pál pápa mond az Ecclesiam suam kezdetű köriratában: „Ha az Egyház önismerésében mélyebbre akar hatolni. . . vagyis mi is valójában Jézus Krisztus szándéka szerint, amit a Szentírás és az apostoli hagyomány sértetlenül megőrzött, az egyházi hagyomány pedig értelmezi és kifejti” [6]. Ezt tette a szentzsinat. E forrásokból vizsgálta az Egyház mivoltát és küldetését. a) „Az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének” [7]. Ez az első a zsinat egyházfogalmát illetően. Felismerhető benne két dolog: 1. az Egyház az üdvösség intézménye, 2. az üdvösségre meghívottak egysége, közössége. A kiváló Yves Congar „Jalons pour une théologie du laicat” című munkájában foglalkozik e kérdéssel. Az Egyház, mint az üdvösség intézménye, „magában foglalja az üdvösség elérésének eszközeit” - mondja a szerző [8], Ez teszi az Egyházat a szó tágabb értelmében szentséggé, sacramentummá, mystérionná. A zsinat így fejezi ezt ki: „elküldte tanítványaira éltető Lelkét és általa az üdvösség egyetemes szentségévé tette önnön Testét, az Egyházat” [9]. Szentséggé, vagyis valamely rejtett szent valóság jelévé és eszközlőjévé. „Őrizd meg a rád bízott javakat a Szentlélek erejével, aki 75
