Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - Bálint József: A Lélek Egyháza
bennünk lakik” - írja Szent Pál Timóteusnak [io]. Mi ez a „rád bízott kincs”? [u] Parathéké - ahogy a görög szövegben olvassuk. Letétemény, zálog. A szó mögött a tithémi = helyezni áll. Hármas kincset bízott Jézus Egyházára: a kinyilatkoztatás, a szentségi szolgálat és az apostoli küldetés kincseit. Ezekben valóban eszköze, orgánuma az Egyház a Szentléleknek. Ezt az Egyházban sem szociológiai vizsgálódás, sem lélektani kutatás nem tudja feltárni. Erre a kinyilatkoztatás tanít meg egyedül. Ezért is szentséges titok, sacrum secretum az Egyház mivolta. E. Scbillebeeckx fentebb idézett szavaiban is nyilván erre gondolt. A tapasztalás ezt valóban nem tudná feltárni; erre a látásra csak a hit jut el [12]. b) „Nem felszínes megfelelés alapján hasonlít az Egyház a megtestesült Ige titkához. Amint ugyanis a fölvett természet fölbonthatatlanul egyesült az isteni Igével, és így az üdvösség élő szerveként szolgál neki, ugyanilyen módon - szolgál az Egyház társadalmi szervezete az öt éltető Léleknek, Krisztus Lelkének - a Test növekedésére” [13]. Igen fontos igazságot mond ki itt a zsinat. Az Egyház hierarchikus alkata Jézustól van. Nem más tehát Krisztus Egyháza és a Pápa Egyháza, ahogy Luther vélte [14]. A hierarchikus alkat azonban „az öt éltető Léleknek” szolgál az üdvösség érdekében. A történelemben ez sok küzdelem és félelmetes tévedések gyűrűzésében állott. Kezdve Montanuson, aki a hierarchia ellenében a Szentlélckre fellebbezett, Ariuson az egyházi rend elvetőjén a valdiakig. Hierarchiát tagadó eretnekség jelentkezett a XVI. századi protestáns mozgalmakban és a modernizmus is elveti az Egyház hierarchikus alkatát. Igazat kell adnunk O. Semmelrothnak, aki így ír: „Alapvető krisztológiai eretnekségek élnek tovább az Egyház mivoltát illető tévedésekben” [15]. Persze egy túlzásokba menő juridizmus is, amely nem látná az Egyház társadalmi alkata és a Szentlélek közötti kapcsolatot, ahogy a zsinat tanítja — szórványosan nem kívánatos jelenségek forrása lehetne. Ez sem kívánatos az üdvösség intézményében, az Egyházban. c) A Lumen Gentium a spekulatív teológia szempontjából is remekmű. Az Egyházat szentháromsági vonatkozásában is meghatározza. Szent Ciprián szavaival teszi ezt: „Az Atya és a Fiú és a Szentlélek egysége által egyesített népként jelentkezik” [16]. Igaz, a zsinat felsorolja a különféle képeket a Szentírásból, amelyekből „megismerszik előttünk az Egyház benső természete. Akár a pásztoréletből vagy a földművelésből valók, akár az építészetből, vagy a családi és a házaséletből ...” [17]. De teológiai nyelven is ad meghatározást. Pontosan a Szentírás képei és nyilatkozatai alapján. így például amidőn az Egyházat Isten népének mondja - e kifejezéssel az üdvösségre meghívottak közösségét jelöli. Vagyis Szent Tamás szavaival élve, „a hívők közösségét” jelöli [18]. De nézzük csak a zsinat tanításában az Isten népe kifejezés és az Ecclesia azonosságát. „Amint pedig már a pusztában vándorló test szerint való Izraelt Isten Egyházának hívják (II. Ezdr. 13, 1; vö. IV. Móz. 20, 4. v. Móz. 23, 1), úgy az új Izrael, amely a mostani világban él, keresve az eljövendő maradandó hazát (vö. Zsid. 13, 14), a Krisztus Egyháza nevet viseli (vö. Mt. 16, 18)... Isten összehívta azok gyülekezetét, akik hittel tekintenek föl Jézusra, az üdvösség szerzőjére, az egység és a béke alapjára; belőlük Egyházat alapított, hogy látható szentsége legyen az említett üdvösségszerző egységnek a közösség és az egyének számára egyaránt” [19]. Mint tudjuk, a Septuaginta a héber kahal-1 fordítja az Ecclesia kifejezéssel. Ekkaleo - összehívok, meghívok, egybegyűjtők. Magyarban az Egyház szó a ház és az egy, így, id.. . összetétele. Az egy, így, id jelentése - szent -, ahogy Bárczi Géza Magyar szó fejtő szótárában olvassuk [20]. Tehát az Isten népe kifejezés magában foglalja az Egyház látható alkatát is. Egyébként a meghívottak egységét illetően így nyilatkozik a zsinat: „Az Egyház közösségébe azok iktatódnak be teljesen, akik Krisztus Lelkét hordozzák magukban ... a hitvallás, a szentségek, az egyházi kormányzat és közösség kötelékei által kapcsolódnak össze Vele”, ti. Jézussal [21]. Aki e meghatározást gondosan megfontolja az eddig mondottakkal együtt, 76
