Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - FIGYELŐ - Teológiai jegyzetek (A názáreti Jézus és a hit Krisztusa, - Gondolatok a papnevelés gyakrolatáról. - Charles Davis "lelkiismereti ügye". - A tabghai ásatások meglepő eredményei.)"
egyaránt sújtó patologikus adottságokként magyarázza. Hogy csak a nagyobbak közül említsünk néhányat, Schillebeeckx egy televíziós interjúban jelentette ki: „Én is úgy találom, hogy sok egészségtelen és helytelen dolog is van ma az egyházban. Róma pánikállapotot mutat és mintha nem tudná megkülönböztetni az igazi megújulás kísérleteit a hamisakétól . . . Azt az alapvető megújulást, amely ma az egyházat átjárja, többé nem lehet megállítani. Én személy szerint ebben a Szentlélek művét látom . . .” Majd ezzel a hitvallással zárta szavait: „Az egyházat elhagyni, ez gyerekes reakció lenne. Ezzel sem az egyház, sem a világ nem nyer. Ha az egyházat úgy tekintem, ahogy Isten népében él, akkor olyan jeleket látok, melyek optimizmussal töltenek el.” (Informations Cath. Internationales, 1968. okt. 15.) A forradalmi gondolkozásáról közismert Hans Küng a luxemburgi rádióban így nyilatkozott: „Davis érveinek jelentős része valóban fennálló. De ezek számomra nem elegendők, hogy elhagyjam az egyházat. Alapvető különbség beállítottságunkban: ő elveszítette a reményt, míg énbennem él az; a Zsinat után még megalapozottabban, mint előtte, hogy a hiányosságokat sikerül kiküszöbölni” (uo.). Befejezésül idekívánkoznak még de Lubac szavai, melyeket a luzerni Civitas folyóiratban olvashatunk, ahol Davisra célozva így ír: „Ez a szent egyház megérte, hogy vakká lettek ajándékai iránt és elhagyják azok, akik mindent tőle kaptak. Megérte, hogy azok verik arcul, akiket táplált. . . Egyetemes, keserű és érthetetlen kritika szele fúj vele szemben. Ilyenkor anyám megalázott arcát szemlélve, kétszeresen szeretem őt. És amikor némelyek szinte hipnotizálva vallják, hogy az egyház arca öregszik, szeretetem iránta fölfedezteti velem annál inkább benne a rejtett erőket, az igazságot, a csendes aktivitást, ami örök fiatalságot ad neki” (uo.). (s. T.) A TABGHAI ÁSATÁSOK MEGLEPŐ EREDMÉNYEI. El-Tabgha a Heptapégon görög szó elrontott alakja és a Hét Forrás Helyét jelenti. Kafarnaumtól délnyugatra 3 km-re fekszik. Ez a terület tele mindenféle bazalt- és mészkősziklákkal, nem alkalmas földművelésre. Nevét hő- és ásványforrásaitól kapta, amelyek a Genezáreti-tóba ömlenek. Az ősi hagyományok ehhez a területhez három evangéliumi eseményt kötnek: a hegyi beszédet, a kenyérszaporítást és a primátust. Ez utóbbi szerint föltámadása után itt bízta rá egyháza kormányzását Jézus Krisztus Szent Péter apostolra (Jn 21, 15u) • Mikor VI. Pál pápa 1964. január 5-én e nevezetes helyre zarándokolt, kifejezte óhaját, hogy a szentföldi kusztódia építsen erre a szent helyre a jelenlegi kis templom helyébe méltó bazilikát. VI. Pál pápa azóta már meg is áldotta az új templom alapkövét, és ő maga is tetemes összeggel járult hozzá a nagy építkezéshez. Ezt megelőzően azonban a Szentsír őrei szakszerű ásatásokat végeztek. Három kérdésre kellett ugyanis választ kapniuk: Létezett-e Tabghában település Krisztus korában? Mikor készültek itt a hatalmas víztornyok, hogy öntözzék a tőle délre fekvő Gin- nosa (Genezáret) síkságot, amelynek neve ma El-Ghuwer-síkság? Milyen korból származnak a Primátus templomának ősrégi falai? Egyesek szerint a Tabgha Krisztus korában Kafarnaum ipari külvárosa lehetett, vagy pedig evangéliumi falu. A Primátus templomának ősi falait viszont eddig a VII. század közepéről, illetve a keresztesek idejéből származtatták. Szükséges volt ezért az építkezés előtt tisztázni e hely történeti hitelességét. Az 1968-ban folytatott ásatások eredményei meglepőek és kielégítők. Az adatok szerint Tabgha vidékén sohasem volt igazi falu. Csupán néhány silót találtak, amelyeket a Primátus templomától nyugatra vájtak sziklába. Ezek a silók Krisztus idejében vagy még korábban létesültek. E területen minden egyéb építmény későbbi eredetű, és nem keletkezhettek előbb, mint a késői római korban vagy a bizánci kor elején, azaz a IV. vagy V. században. A felkutatott adatok szerint Krisztus idejében ez a zóna lakatlan és alkalmatlan volt földművelésre és nagyrészt ma is az. Megállapították, hogy a Primátus-templom körüli terület kőbánya lett. A sok kivágott üreg egyikében olyan pénzre akadtak, amelyet 108-109-ben vertek és Traján császár képét viseli. Tehát az őskeresztény korból származnak. A tabghai víztornyokat is megvizsgálták. A szakértők szerint azok a IV-V. századból valók. Ezeket az erős tornyokat a célból építették, hogy a forrásvizek szintjét megemeljék és vezetékeken keresztül juttassák el a Genezáreti- tó északnyugati partján elterülő El-Ghuwer-síkság öntözésére. A pápaság alapításának emlékére a mostani kis templom 1934-ben készült. Mikor ennek padlózatát eltávolították, kitűnt, hogy ezen az egyháztörténelmi nevezetességű helyen a késői római kortól kezdve ötször építették újjá az itteni Primátus-templomot. Már a IV. század vége felé vagy az V. század elején állott az Étéria által említett tóparti sziklalépcsők mellett szent épület, amelyből ránk csak gyér falmaradványok, vakolattöredékek és sajátosan római agyagedények maradtak. Itt kell megemlítenünk, hogy a kenyérszaporítás és a hegyi beszéd helyén is először a IV. század végén vagy az V. század elején emeltek templomot, valószínűleg a kafarnaumi zsidókeresztény (minim) hitközség hagyományai és irányítása alatt. Ezt a kis ősi szentélyt az V. században újjáalakították. Ennek a második kis templomnak alapjait három oldalon megtalálták, és csak a szentélye (apszisa) tűnt el. Bizonyos, hogy már az ötödik században ennek az épületnek fontos 65
