Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - FIGYELŐ - Gál Ferenc: Nemiség és erkölcs
FIGYELŐ NEMISÉG ÉS ERKÖLCS A szociológiai, lélektani és vallási irodalomban sok szó esik arról, hogy napjainkban a „nemiség hulláma” vonul végig az emberi társadalmon. A nemiség mindig egyik oldala volt az életnek, de az ösztönnek a korlátok közé való szorítását azzal is jelezni akarták, hogy nem engedtek neki nyilvánosságot. Most éppen az a nyilvánosság az új jelenség. Ahol a gazdasági életben szinte korlátlan szerep jut az egyéni ötletnek, ott a nemiség egyenesen a kirakatba kerül. A fogkrémtől az autóig lehetőleg mindent alig öltözött, fiatal nő képével reklámoznak. A pornográf irodalomtól kezdve a filmig, televízióig és mulatóhelyekig bő alkalom nyílik az intimitások publikálására. A nemiség tehát valahogyan gazdasági tényező lett. A kereskedelem azt az érzékenységet akarja az áruk iránci érdeklődésbe belevinni, amivel az ember a másik nem felé fordul. Általában csak a női testet reklámozzák, úgy látszik, mintha a mozgalom csak a férfiaknak szólna, pedig a női divatot is hasonló módon kínálják. A pszichológusok azonban beszélnek két lélektani faktorról, az azonosításról és a kivetítésről s a reklám ezen a téren kívánja elérni hatását. Sok nő tudatalatt azonosítja magát az ábrázolttal, maga is ki akarja fejteni a vonzóerőt, bámulat tárgya akar lenni, s ez befolyásolja az áru keresésénél [i]. A művészet mindig hivatkozott arra a jogára, hogy az emberi testet a maga természetes szépségében ábrázolja, ma méginkább hangoztatják ezt a jogot. Az irodalom és a szórakoztató ipar sem marad ki ebből a bemutatóból. A jogászok viszont úgy vélik, hogy a közerköl- csiség befolyásolása jogi probléma is, hiszen hatással van a férfi és nő kölcsönös értékelésére, a családi élet szilárdságára és főleg az ifjúság nevelésére. H. Thielicke idevágó vizsgálatainak összegét abban látja, hogy a nemiség valamiképpen önállósult, az ösztön és a személy egysége felborult, a nemiség - főleg a fiatalság körében - nem egy személyre, még kevésbé a házastársra, hanem csak az élvezetre irányul [2]. M. Shofield megállapítja, hogy az ilyen környezet hatása alatt az ifjúság nemi érése meggyorsult és rohamosan emelkedett azok száma, akik egészen fiatalon nemi kapcsolatot keresnek. A partner gyors cserélése arra vall, hogy nem akarnak semmiféle lelki vagy személyes tőkét befektetni. A tömegpszichózis hatása alatt sokan csak azért keresik az alkalmat, mert nem akarnak „lemaradni” vagy „naivnak látszani”. Az ilyenek számára a nemiség nem lesz a személy kiteljesedéséhez tartozó adottság. A sok szomorú példa ellenére Shofield mégsem akarja az egész ifjúságot romlottnak nevezni [3]. H. Schelsky azt állapítja meg, hogy a mai körülmények között a prostitúció visszafejlődött, nem erkölcsi okokból, hanem azért, mert szélesebb körű lett a szabados nemi érintkezés. Az orvostudomány visz- szaszorította a nemi betegségeket, a technika javította a fogamzás elleni védekezés lehetőségét, tehát egyiktől sem kell annyira félni. Továbbá a nemi hullám a közfelfogást is annyira befolyásolta, hogy a nő nem fél hírnevének elvesztésétől [4]. Az angol egyházak 1966. évi jelentése is érinti a kérdést. Tények helyett inkább az elvekről beszél. Megállapítja, hogy az új fejlemények kérdésessé teszik azt az objektívnek látszó erkölcsi mértéket, amit eddig alkalmaztak. Lehet-e szó egyáltalán ilyen mértékről? Mint gyakorlati megoldást, inkább a fogamzásgátló és a betegségeket megelőző óvintézkedéseket ajánlja. Pedagógiai szempontból pedig ezt hangoztatja: „Nem arról van szó, hogy a férfiakat és nőket a nemi erkölcs egy bizonyos állásához kössük, hanem közölni kell velük a nemiségnek a személyre irányuló jellegzetes beállítottságát” [5]. A jelenség mindenesetre arra készteti a szakembereket, hogy alaposabban tanulmányozzák a kérdést. Mélyebb adottságról van szó, mint amit egyszerűen az „ösztön” szóval kifejeztünk. Freud még egyszerűen biológiai szempontból értelmezte a nemiséget, amit csak az aktuális társadalmi formák módosítanak, Adler már védelmezte a célirányosságát. A mai lélektani és szociológiai szemlélet a teljes, személyes emberi képbe illeszti bele. A katolikus erkölcstan is a tárgyi rendből akarja az idevágó erkölcsi normákat levezetni. A kinyilatkoztatás helyes értelmezéséhez is hozzátartozik az emberi természet objektív szemlélete. A nemiség az emberben Az embernél a nemiség nem csupán biológiai adottság, mint az állatnál. Be van építve az ember személyes alkatába és ez új értéket ad neki. A nemiség az ember egész viselkedését áthatja, nemcsak a testét. Az egyik fél nem a másiknak a nemisége után vágyik, hanem a nemiséget hordozó személy után. Legalábbis ez az egészséges magatartás. A két fél polaritása 56
