Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - TÁVLATOK - Radó Polikárp: Az Eukarisztia titka
Jézus családjával nyilvános élete első húsvétjára. Nem sokkal a kánai csoda után elindult Jézus, édesanyja, „testvérei” (közeli rokonai) és tanítványai (Ján 2, 12) — „mert közel van húsvét” - mondották. Az eukarisztia a mi húsvétunk, mondja az egyház, benne van ugyanis az egyháznak egész lelki java (Presb. 5), hiszen a keresztény élet alapállása, hogy meghalunk vétkes életünknek és feltámadunk az igazság természetfölötti életére. Mindezt az eukarisztia közvetíti nekünk. 2. Kafarnaum, akkoriban, eleven, viruló város, Jézus városa lett, ide tért vissza vándorútjai közben, itt volt Péter háza és családja, ahol sokszor megszállt (Mt 4, 12 és 9, 1). A mai Kafarnaum a templom, vagyis „az imádság háza, ahol az eukarisz- tiát ünnepük és őrizik, ide gyűlnek össze a hivők, itt van jelen az áldozati oltáron Jézus, az Isten fia, „üdvözítőnk”, - jelenti ki az egyház (i. h.). Olyan örömmel találkozzunk itt Jézussal, mint ahogyan a kafarnaumiak fogadták, ha megérkezett: a ház előtt tele volt az utca emberekkel, akik zsibongva várták, hogy szóljon hozzájuk, gyógyítsa betegeiket (Mt 2, 1). - Itt bocsátották Jézus elé a bénult embert, Jézusnak megesett a szíve rajta s azt is látta, hogy bűneinek súlya nyomja. Ezért így szólt hozzá: „Bízzál, fiam! Bocsánatot nyertek bűneid!” (Mt 9, 2). Ez valósul meg a földi Kafarnaumban is, a templomban, ahol a papok tanítják a hivőket, hogyan bánják meg bűneiket és töredelmes szívvel vessék alá magukat az egyháznak a bűnbánat szentségében (Presb. 5). 3. Kafarnaumban a hitnek ragyogó portréit találjuk. A „tenger útja” mellett, amely Palesztinát Egyiptommal összekötötte, volt a vámház. Benne ült Máté, a vámos, a nyilvánvalóan ismert bűnös ember. Hallhatta már Jézust, ezért, midőn Jézus tanítványaival a vámhúz mellett elvonult, csak reá pillantott és mondta neki: „Kövess engem!” Mire az felekelt, mindent otthagyott és Jézus követője lett (Lk 5, 27). - Másik szép példa a kafarnaumi garnizon egyik századosa, akinek alázatos és hittől telt szavait áldozáskor mondatja velünk egyházunk. Egész háznépével együtt Jézus híve lett (Lk 7, 2-10). Mélységes hit volt a lelkében, Jézusnak egy szava elég és megtörténik, amit kérünk. - Harmadik portré a kafarnaumi zsinagóga elöljárójáé. Ez a Jairus nevű ember Jézus lábához borult, akit nagy tömeg vett körül és kérte: „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon!” Nagy és töretlen hite láttára Jézus elindult és ekkor a Jézusban való hitnek egy másik csodája történt. Egy tizenkét éve vérfolyásos asszony ugyanis odafurako- dott közben Jézushoz, nem szólt semmit, magában ellenben ezt gondolta: „Hacsak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Meg is szűnt vérfolyása abban a pillanatban, az Űr pedig mondta neki: „Leányom, a te hited meggyógyított téged. Menj békével és maradj egészséges!” Közben hírvivők jöttek és Jairusnak odakiáltották, ne fárassza a mestert, leánykája, sajnos, meghalt. Jézus azonban biztatta a megtört apát: „Ne félj, csak higgy!” És keze illetése nyomán a halott felkelt, járt, és Jézus enni adott neki (Mk 5, 21-43). Az eukarisztiát is csak hittel fogadjuk el. Minden érzékünk cserben hagy, fehér ostyát észlelünk, ízlelünk és bort, de hittel Isten mindenhatóságában tudjuk Jézus jelenlétét a szent színek alatt. Ebben a hitben egyesülünk Jézussal s misénkben, áldozásunkban fölajánljuk magunkat, munkánkat és minden teremtett dolgot Jézussal együtt az Atyának (Presb. 5). 4. A kafarnaumi tartózkodás csúcspontját akkor érte el, amikor Jézus a kenyérszaporítás nagy csodája után másnapon a kafarnaumi zsinagógában elmondotta híres eukarisztáról szóló beszédét. Itt elmondotta az élet kenyeréről, hogy az ószövetségi manna helyett ez a valóban égből származó kenyér, hogy ez az élet kenyere és ez a kenyér semmi más, mint ő maga, teste és vére. Tanítványai hitét külön megerősítette előző éjszaka, midőn a vízen járt és lecsillapította a vihartól hánytorgó hullámokat. Mégis nemcsak sok ember, aki megélte a kenyérszaporítás hatalmas csodáját, hanem még szoros tanítványai közül is egynémelyik elhagyta őt, mondván: „Kemény beszéd 53
