Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - TÁVLATOK - A vallásgyakorlás szociológiája
lembe az utóbbi évek nagyarányú ír bevándorlását. Ott, ahol jelentős a felekezetnélküliek száma (az Egyesült Államokban kb. 40%), a vallási életre vonatkozó adatokat nem lehet egyszerűen egybevetni az egész lakosság számával. Más képet mutat a statisztika, ha pl. csakis a „gyakorló” egyháztagokat vesszük figyelembe (mint teszik Hollandiában) és mást, ha az összes megkereszteltek számítanak (a legtöbb ország felmérésében). Abban sincs egyöntetűség, hogy a vallásgyakorlatra kötelezettek számából mennyit vonnak le akadályoztatás címen (öregek, betegek, 7 éven aluliak). Általában 15-20%-ot szoktak venni. A vallásgyakorlás adatai közül a szentmisehallgatásra és a húsvéti szentáldozásra vonatkozókat szokták elsősorban összegyűjteni. Különböző módszerek ismeretesek: a templomban jelenlévők megszámlálása, a közvéleménykutatás szabályai szerint (ún. statisztikai mintafelvétellel, tehát az egész csoportot megfelelően képviselő) kiválasztott emberek megkérdezése, egyházi személyek becslése. Ez utóbbi eljárás a legbizonytalanabb, megvan ugyanis a hajlam az adatok „szépítésére”. De elég bizonytalanok a kérdőíves módszerrel szerzett adatok is. Amikor a Nyugatnémet Közvéleménykutató Intézet így tette fel a kérdést: mit szokott vasárnap csinálni? - 34% említette, hogy templomba megy. A kifejezett kérdésre azonban: jár-e vasárnap templomba? - 45% mondott igent. (Az adatot a Világosság közli, 1968. 123). Az őszinteségnek különféle akadályai lehetnek. A magyar ifjúság között végzett legutóbbi felméréskor kifejezetten kizárták a középiskola IV. osztályosait, a közelgő érettségi - illetve a továbbtanulással összefüggő ideológiai minősítés - miatt nem akarták kockáztatni a válaszok őszinteségét (vö. Magyar Ifjúság, 1968. máic.: Ön például istenhivő? - Erre utal az Új ember 1968. ápr. 7. „Katolikus szemmel” rovata is). Az sem kétséges, hogy csak kevés fiatal tud kiforrott feleletet adni vallási kérdésekben, mivel ez az életszakasz jellegzetesen a keresés, kételkedés kora. Nagyon igaza van annak a IV. éves műszaki egyetemi hallgatónőnek, aki ezt írta a kérdőívre: „Igennel és nemmel nem lehet ilyen bonyolult kérdéseket eldönteni. Az ember maga is vitatkozik önmagával ezek felett a kérdések felett” (Új Ember, 1965. dec. 5.). A lengyel egyetemisták közt végzett felmérésben szerepelt az a kérdés is, hogy mi volt álláspontja 4 évvel ezelőtt? Mintegy 50%-uk azt válaszolta, hogy véleménye változott (Pawelczynska: Les attitudes des étudiants varsoviens envers la religion. Archives... 1961, 113). Az is igaz, hogy a fiatalság jó része nem akar dönteni a vallási állásfoglalás kérdésében; inkább az „elkötelezettség nélküli vallásosság” hívei ők (Wöllner: Religion ohne Entscheidung. Göttingen, 1959). A megfelelő következtetések levonásához nem elég az egyéni megnyilatkozta- tásokat vizsgálni: nem, mivel a vallásosság külső megnyilvánulásait nagymértékben a környezet határozza meg. Tanulmányozni kell ezért a vizsgált személyek társadalmi kapcsolatait, életkörülményeit is. A vallásgyakorlás adatai Az 1950-60 közti évek összefoglaló jellegű adatai közül néhány fontosabbat ismertetünk (forrás: Herder Korrespondenz, 1959-60, 443—85). Angliában a 16 éven felüliek 44%-a volt templomban a közvéleménykutatás időpontját megelőző vasárnapon. A 15- 25 évesek egy másik felmérés szerint 73%-ban voltak templomban. - Ausztriában a hívek 34,5%-a jár rendszeresen szentmisére (E. Bodzenta: Die Katholiken in Österreich, Wien, 1962). Belgiumban elég nagy az eltérés a flamand és a vallon országrész között. Az előbbiben a híveknek 51,2, az utóbbiban csak 34,6%-a a rendszeres templomlátogató. - Franciaországban a katolikusok 31, a 16-24 közti fiatalok 37%-a jár vasárnap misére. - Hollandiában 80, Németországban 47,9, Olaszországban 37% a részvé44
