Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - Rosta Ferenc: Isten népe
A térben és időben így már valóban egyetemes Egyháznak ezt a csodálatos látomását foglalja szavakba a Zsinat, mikor azt mondja, hogy „az Egyház szentsége (sac- ramentum), vagyis jele és eszköze... az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének” [50]. Isten Szentlelke teszi azzá, kit az Üdvözítő elküldött tanítványaira ,,és általa az üdvösség egyetemes szentségévé tette (universale salutis sacramentum constituit) önnön testét az Egyházat” [51]. így az Egyház Isten szemében már akkor is az volt, mikor még csak tizenkét tanulatlan halászból és néhány jámbor asszonyból állott, ami a világ szemében csak akkor lesz, amikor „a pogányok teljes számban megtérnek” és „egész Izrael üdvözül” [52]: vere catholic a. Az Egyháznak talán ez az „ismertetőjegye” csendül ki a leghallhatóbban abból a kifejezésből, melyet értelmezni próbáltunk, hogy ti. az Egyház az „Isten népe”. És ezzel adva van a felelet dolgozatunk második felében feltett kérdésünkre is, hogy ti. mekkora az „Isten népe” fogalom alkalmazási köre (extensió-ja): amekkora az emberek világa. Egy marék kovászként helyezte Isten a véka lisztbe, mely a világot jelenti. Látható formában még nem erjesztette meg az egész liszttömeget, de az már mégis láthatatlan erjesztő erejének hatása alatt áll [53]. E kettő: a kovász és a liszt végleg egymáshoz van rendelve és nem lehet többé elválasztani őket egymástól, mert a kettőt egybefogja a véka és az egész lisztben csendesen dolgozó erjesztő erő. Ugyanígy soha többé nem lehet elválasztani egymástól az Egyházat és a világot, mert a kettőt egybefogja az, amit a véka és az erjesztő ereje jelképez: az Isten hatalmas keze és szeretete. ö akarta hogy így legyen. JEGYZETEK I. Vö. Yves Congar: Die Kirche als Volk Gottes. Theologisches Jahrbuch (Leipzig, 1966), n-14. o. - 2. Uo. 9-10. o. - 3. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: Hittani Rendelkezés az Egyházról (ER) 9. — 4. Heinrich Fries: Wir und die andern. Stuttgart, 1966, 213-216. 0. - 5. ER 10. - 6. Uo. - 7. Uo. n. - 8. Idézi Hans Küng: Strukturen der Kirche, Herder, 1962, 96. o. - 9. ER 31. - 10. ER 33. - 11. ER 37. - 12. Mk. 16, 16. - 13. Vö. „Keresztények egysége” című fejtegetésemet erről a kérdésről. „Teológia”, 1968/3, 135-144. o. - 14. ER 15. - 15. Vö. Per Erik Peterson: Die zwei Blickrichtungen. „Oecumenica”, Jahrbuch für ökumenische Forschung, Strassbourg 1966, 143. 0. - 16. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: Határozat a keresztény egységretörekvésekről, 3. — 17 Róm. 11, 17-18. - 18. Uo. 23. - 19. Uo. 24. - 20. I Tessz. 2, 14-16. - 21. Róm. n, 1-2. - 22. Uo. 29. - 23. Uo. 25. - 24. Vö. Fries, i. m. 217. o. - 25. I. Kor. 13, 28. - 26. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat: Nyilatkozat az Egyház viszonyáról a nem-keresztény vallásokhoz, 4. - ER 16. — 27. J. Hasenfuss után idézi Fries, i. m. 230-231. o. - 28. Fries, i. m. 233. o. - 29. I. Tim. 2, 4-6. - 30. ER 13. - 31. Nyilatkozat az E. viszonyáról a nem-keresztény vallásokhoz, 2. - 32. Vö. Fries, i. m. 250-251. o. — 33. Csel. 17, 22—23. — 34' Kol. 1, 16—17. — 35. Róm. 1, 19-20. - 36. Uo. 32. — 37. Róm. 7, 24. - 38. Róm. 8, 19-22. - 39. Fries, i. m. 253. o. - 40. Uo. 254. o. - 41. Vö. Fries, i. m. 252. 0. - 42. Csel. 14, 16-17. - Vö. Gén. 9. - 43. ER 13. — 44. ER 16. — 45. Nyilatkozat az E. viszonyáról a nem-keresztény vallásokhoz, 2. - 46. Csel. 4-12. - 47. I. Tim. 2, 6. - 48. Vö. K. Rahner: „Das Volk Gottes” című tanulmányát Sandfuchs: „Das neue Volk Gottes" című kiadványában (Arena Taschenbücher 114), 34-36. 0. - 49. Vö. Fries, i. m. 269. o. - 50. ER 1. - 51. ER 48. - 52. Róm. II, 25. - 53. Ennek a láthatatlan erjesztő hatásnak jó példáját hozta napfényre az 1965. évi japán népszámlálás, melyen — számomra ellenőrizhetetlen rádióhír szerint - kereken 3 millió ember vallotta magát kereszténynek, holott a keresztény felekezetek híveinek együttes létszáma alig haladja meg a 700 ezret. A többi, 2 milliónál több kcreszteletlen „keresztény”, valószínűleg csak filozófiai szimpatizáns, de nyilván dolgozik bennük az evangéliumi kovász. 42
