Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 1. szám - TÁVLATOK - A vallásgyakorlás szociológiája
TÁVLATOK A VALLÁSGYAKORLÁS szociológiája A zsinat - az „idők jeleit” vizsgálva - megállapította: „Mind nagyobb tömegek hagynak fel a vallás gyakorlásával” (Gaudium et spes, 7). Az érdeklődő ember, ha nagyszámú egyedi esetet ismer is, ezekből mégis nehezen tudja csak megrajzolni a mai sokrétű és gyorsan változó társadalom típusait, nem tudja megállapítani a változásoknak méretét. Szüksége van ezért a társadalom életének törvényszerűségeit megvilágító szociológiai vizsgálatokra. Ezért is mondja kifejezetten a püspökök lelkipásztori feladatairól tárgyaló zsinati határozat: „Vegyék figyelembe az embereknek nemcsak lelki és erkölcsi, hanem szociális, demográfiai és gazdasági helyzetét is. Ennek hatékony és gyümölcsöző elérésére nagy segítséget nyújtanak a lelkipásztori szociológia intézetei útján végzett társadalmi és vallási kutatások: ezek mindenképpen ajánlatosak.” A vallásszociológiai kutatások 1945 óta nagymértékben fellendültek. E tény egyrészt mutatja a vallás iránti érdeklődés növekedését, másrészt annak a meggyőződésnek megerősödését, hogy a vallás fontos tényező a társadalom életében. A Nemzetközi Szociológiai Szövetségnek külön Vallásszociológiai Csoportja alakult. Franciaországban a Tudományos Kutatások Országos Központja külön Vallásszociológiai Csoportot állított fel, melynek nemzetközi folyóirata 1956 óta az „Archives de Sociologie des Religions”. A csoport elnöke Le Bras párizsi egyetemi tanár, akinek művei alapvetőek a francia vallási élet szociológiai vizsgálatában. A katolikus tudósok egyik jelentős tanácskozási fóruma a Vallásszociológia Nemzetközi Konferenciája, amelyet 1948 óta átlag kétévenként tartanak. Működik több vallásszociológiai intézet is. Újabban a marxista szakemberek is belekapcsolódtak ezekbe a kutatásokba, nemcsak egyénileg, hanem a szocialista országok Nemzetközi Vallásszociológiai Kollokviumain is. Az elsőt Jénában (1965), a másodikat Prágában (1966) és a harmadikat Budapesten (1968) tartották meg. Munkálataik széles körű érdeklődést keltettek. Ez érthető is, mert amint Fia- mengo sarajevói professzor kifejtette, a szocializmus egészen új környezetet jelent a vallások és a vallásos emberek számára. Fiamengo tanulmányát az Archives de Sociologie des Religions (1956, 116-206) közölte s részletesen ismertette azt a Vigília is (1958, 5 3 5-7)A kutatások anyagából - célkitűzésünknek megfelelően - csak a vallásgyakorlásra vonatkozó megállapításokat foglaljuk össze. Írásunk így nem a tágabb értelemben vett vallásszociológia, hanem a lelkipásztori szociológia körébe tartozik (vö. Pastoralsoziologie - Religionssoziologie, Lexikon f. Theol. u. Kirche). Az adatok közlése előtt fel kell vetnünk a kérdést: kiket kell egy felekezet tagjainak tekintenünk? Statisztikai adatokkal kapcsolatban ugyanis az első kérdés: hogyan aránylik a vallásukat gyakorlók száma a felekezet összes tagjainak számához? Itt mindjárt nagy nehézségbe ütközünk. Sok országban népszámláláskor nem kérdezik meg az emberek vallását, így az adatok csak becslésen alapulnak. Angliában pl. a Kát. Évkönyv 3 400000-ben jelölte meg a hívők számát; a Newman- Társaság viszont az 50-es évek végén végzett felmérés és demográfiai kutatások alapján 5 250000-re teszi ezt a számot. A nagy eltérés okát abban látja, hogy a hivatalos egyházi évkönyv nem vette figye43
