Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - FIGYELŐ - Miklós Dezső: Az Ökumenikus Direktórium
tásáért, nemzeti ünnepeken, közösen elszenvedett csapás vagy gyász idején. Az ilyeneket kölcsönös megértéssel kell előkészíteni. Alkotó részei lehetnek: a Szentírásból vett olvasmány, ima, ének, amelyek a hitnek és a lelki életnek közös vonásait fejezik ki. Lehet tartani szentbeszédeket, szentírásmagyarázatot, ami a közös örökségből merít és kölcsönös szeretethez vezet. A hely legyen méltó a cselekményhez és szabad használni a kórus-ruha liturgikus öltözetét. A helyi ordinárius megengedheti, hogy az ilyen könyörgések helyéül az egyik vagy másik keresztény közösség templomát válasszák ki (56). A szent dolgokban való együttműködés a keleti egyházakkal (communicatio in sacris 38-54). Nemcsak lehetséges, hanem alkalomadtán az ordinárius jóváhagyásával ajánlatos is bizonyos cselekményeket együtt végezni a keleti testvérekkel, mert ha külön váltak is tőlünk, valódi szentségeik vannak s az apostoli jogfolytonosság következtében van papságuk és eukarisztiá- juk, továbbá a hit területén is szoros közösség áll fenn velük. Ezért megvan az ekléziológiai és szentségi alap ahhoz, hogy egymás szent cselekményein részt vegyünk (40). Ajánlatos, hogy a helyi ordináriusok a keleti egyházak képviselőivel egyezzenek meg a bűnbánat szentségének, az eukarisztiának és a betegek szentségének kölcsönös kiszolgáltatására, illetőleg felvételére vonatkozólag. A szükség esetén kívül jogos az együttműködés akkor is, ha valaki saját templomában hosszabb ideig nem juthatna a szentségekhez. Ilyenkor a katolikus hivő kövesse a keletiek szokásait, nehogy feltűnést keltsen (45). A keletieknek saját gyóntatójuk hiányában szabad katolikus gyóntatóhoz menniük, ahányszor azt önként óhajtják, hasonlóképpen járhatnak el a katolikus hívők is. A papok azonban kerüljék el a prozelitizmus gyanúját (46). Ha a katolikus hivő kellő ok miatt a keletiek miséjén részt vett, nem köteles saját templomában is azon részt venni. Sőt ha nincs módja katolikus misére menni, ajánlatos, hogy azt keleti templomban tegye meg. Katolikus és keleti hívők lehetnek együtt keresztszülők bármelyik keresztelésnél, természetesen a gyermek vallásos nevelése feletti őrködés arra tartozik akinek templomában a keresztelés történt. Hasonlóképpen lehetnek házassági tanúk is. Ha a katolikus hivő rokonság, hivatal vagy megismerés vágya miatt részt vesz a keletiek istentiszteletén, ott bekapcsolódhat imáikba, énekeikbe, feleleteikbe, sőt az ordinárius engedélyével kölcsönösen vállalhatják a lektor szerepét is. Ha nincs szentségi együttműködés, a lelkészek viselhetik jelvényeiket és adják meg egymásnak a liturgikus és helyi megtisztelést. Istentisztelet végzése céljából átengedhetik egymásnak templomaikat és szent helyeiket, az intézmények pedig gondoskodjanak arról, hogy keleti egyházakhoz tartozó tagjaik megkapják saját lelki gondozásukat (54). Communicatio in sacris más keresztény egyházakkal (55—63). Az ilyen együttműködéshez az elvet már a zsinati dekrétum 8. pontja megadta: „Az egység helyreállítása céljából nem szabad válogatás nélkül használható eszköznek tekintenünk a közösen végzett szent cselekményeket. A közös cselekvés főképp két szabálytól függ: hogy jelezzük az egyház egységét és részesedjünk a kegyelmi eszközökben”. Ezért ahol a szentségekre vonatkozóan a hit egysége nincs meg, ott általában nem engedhető meg, hogy az elkülönült testvérek a katolikusoknál a szentségekben részesüljenek, különösen a bűnbánat szentségében, az eukarisztiában és a betegek szentségében. Kivétel a sürgető szükség esete, ha akkor az elkülönült testvér saját lelkészét nem érheti el. A feltétel azonban az, hogy juttassa kifejezésre a szentségre vonatkozóan az Egyházzal megegyező hitét és legyen kellőképpen disponálva. A katolikus hivő csak olyan lelkésztől kérheti e szentségeket, aki az egyházirend szentségét érvényesen fölvette. Az eukarisztia ünneplésekor az elszakadt testvérek nem olvashatnak fel a Szentírásból és nem prédikálhatnak. Ugyanez áll megfordítva a katolikus hívőre is az ő úrvacsorájuknál. Egyéb liturgikus összejöveteleken azonban az ordinárius megengedheti a közreműködést. A keresztség kiszolgáltatásánál tanúként szerepelhetnek egy katolikus keresztszülővel együtt. A házasságkötésnél természetesen lehetnek hivatalos tanúk. A katolikusok rokoni vagy baráti kapcsolat alapján jelen lehetnek protestáns liturgikus ünnepségeken, a konfirmáció ünnepén is. Ott együtt énekelhetnek és felelhetnek a többi résztvevővel. Az aktív részvételt addig tehetik, amíg az valamilyen vonatkozásban nem mond ellen a katolikus hitnek. Az ilyen közös liturgikus gyakorlat mindig kizárja az eucharisz- tia vételét, de az a célja, hogy vezessen a birtokunkban levő kincsek értékeléséhez és tudatosítsa a szakadás súlyosságának terhét (59). Az egyházi személyek liturgikus öltözetére, a tisztelet nyilvánítására, a szent helyek átengedésére és az intézményekben élő nem katolikus keresztények lelki ellátásának biztosítására ugyanazok a szabályok érvényesek, mint előbb a keleti keresztényekkel kapcsolatban. Miklós Dezső 263
