Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - MEDITÁCIÓ - Radó Polikárp: Karácsony misztériuma
Betlehem misztériuma Nagy titok ez a születés: egy emberi lény velünk azonos testtel, vérrel, emberi lélekkel, emberi érzelmi és értelmi világgá megszületett. Amint karácsonykor imádkozzuk: „A Te Egyszülötted, a Te dicsőségekben Veled egyformán örökkévaló: a mi testünk valódiságában, láthatóan testben megjelent” [6], Jézus legkedvesebb tanítványa, valószínűiéig a legfiatalabb mindenik között, János, hangsúlyozottan mondja a valóságot, hogy az emberré lett Isten, Jézus Krisztus megjelent, köztünk volt, és akik vele voltak, tanúságot tesznek róla: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit néztünk és kezünk tapintott az életnek Igéjéről: ez az élet megjelent és mi láttuk és tanúságot teszünk róla és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Azt hirdetjük nektek, amit láttunk és hallottunk. .[7]. A misztérium nem azt jelenti, hogy semmit sem értünk, hanem azt, hogy értelmünk elfogadja a tényt, de teljes egészében nem tudja felfogni. A leghitelesebb tanú, János és a többi apostol, aki éveken át éjjel-nappal a Mesterrel volt. ök tudják közvetlen tapasztalatból, hogy emberi test és emberi lélek volt Jézus és egyként tanúsítják magasabbrendűségét, isteni mivoltát. Ezek a tanítványok nem ismerték Jézust csak fiatal íórfikora óta. A mi karácsonyi népi kultuszunk erősen a kisgyermek vonásait hangsúlyozza. Az apostolok ezt a vonást egyáltalán nem ismerték, nekünk is az egykori gyermekben a felnőttet, a mélységes titok hordozóját kell látnunk. Mert nagy dolog történt ezzel a kisgyermekkel, aki a világba lépett, amint halhatatlanul fejtette ki Romano Guar dini [8], Mikor Isten a világba lép, úgy látszik, lemond a hatalmáról. Isten a Mindenható, ő maga minden erő és hatalom forrása, ö maga az Igazság. Akkora fény ez, hogy ha valóságában felragyogna a lélekben, elárasztana mindent. Mint midőn a sötétségbe merült táj fölött fölragyog a nap, úgy kellene megvilágítani Isten fényességének minden embert, ki a világra jön. Isten fénye, az igazság oly hatalmas, hogy nem tudna neki ellenállni senki sem, ha teljes valójáhan fölragyogna. Mint ahogyan az üdvözölt telkeknek nincsen emberi szabadakarata, hiszen Isten fényessége lenyűgözi őket: már csak jók tudnak lenni. Isten ugyanis azt akarja, hogy mellette teljes szabad akarattal döntsünk. Ez a legfőbb szándéka és ezért, bármennyire szörnyűnek látszik, megengedi, hogy Istennel is 'szembeszállhasson az ember. Ezért kénytelen igazságának fényét letompí- tani, mintegy véka alá rejteni. Letette tehát világba léptekor vakító fényét és fölvette a rabszolga alakját. Úgy lépett a világba, hogy az ember képes elzárkózni előle, ellentmondani neki. Szemlélhetjük tehát a világszerte kitett jászolyok előtt a Jézuska-babát, de észre kell vennünk tehetetlenségében, sírásában, gőgicsélésében az idilli vonások mellett: az emberi szabadság óriási adományát, amelyet még üdvözlésünknek is elébe tesz az Isten. Mély tanülság ez nekünk: az igazság elfogadása nem kényszer, szabadon választjuk, hogy az isteni igazság hordozói legyünk. Az igazság azzal kezdődik, hogy a valóság megcáfolja a látszatot: a síró Gyermekben a világot bíró isteni erő a gyengeség köntösébe öltözött. így tett az isteni Ige. Így jelennek meg az ő szolgái és szolgálói is: gyengeségbe öltözve, így küldi Krisztus a keresztényeket: „Íme úgy küldlek titeket, minit juhokat a farkasok közé” [9]. A tanulság folytatása: a tanítvány nem lehet nagyobb mesterénél; Isten küldöttje letette hatalmát és tűrte, hogy a világ nem fogadta be őt, világosság volt, de a sötétséget nem tudta felderíteni. Az Örökkéváló vélünk a világnak valami egészen elsőrangú finom dolgot küld, az örömhírt, az örökkévalóság ígéretét, de az evangélium értékes nárdusz-kenetét önmagunk törékenységébe rejtette el. Minket is, mint Jézus tanítványait, elérhet a törékeny edények sorsa, mert a Mindenható úgy akarja, hogy mi is osztozzunk Küldőnk kiszolgáltatottságában. Ahogyan ő jelent meg tehetetlen csecsemőként, Heródes gyilkosainak kiszolgáltatva egyhónapos korában menekültként, 250
