Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - MEDITÁCIÓ - Radó Polikárp: Karácsony misztériuma
a kereszténynek sem szabad a balsorstól megrettennie. Hadd idézzük Szent Ágostonnak egy sermo-ját: „Miért félsz a szenvedéseik és szorongattatások kemény lkjától? Hisz az Ür is megjárta azt! De: Megjárták azt apostolai is! Még mindig azt feleled: Az ám, de azok apostolok voltak! - Felelem: Sok-sok férfi megjárta azt az utat utánuk. Piruljunk: Nők is megtették azt. Öregkorban jutottál a szenvedéshez: ne félj a haláltól, hisz úgyis oly közel vagy hozzá! - Ifjú vagy? Ifjak is megjárták ezt az utat, holott úgy reméltek élni még! Megjárták azt fiúk, megjárták leánykák. Hogyan lenne még göröngyös ez az út, hisz oly sokan taposták már simára!” [10]. Názáret misztériuma Mikor Jézus 30 éves korában a Jordán folyónál először megjelent a nagy nyilvánosság előtt, egyik leendő tanítványa, Natánael (a későbbi Bertalan) hallotta róla, hogy Názáretből való és megkérdezte: „Jöhet valami jó Názáretből?” [11]. A szomszéd falu viszálykodásának kérdése volt ez, de Jézus hamarosan meggyőzte őt. Hamarosan személyesen meggyőződött róla, hogy valóban a Messiással találkozott és hűséges apostola is lett. Csakugyan, Jézus aki elmúlt már 30 éves, teljesen ismeretlen volt - és ez Názáret misztériuma. Valóban érdekes elgondolkozni azon, hogy legalább 30 esztendeig az emberiség megváltója visszavonult és elrejtett életet élt. Faluján kívül aligha ismerték és senki- sem ismerte fel benne azt, aki volt, pedig a „csak ács” fiának és ácsmesternek ismert fiatal férfi nemcsak azért jött, hogy szenvedésével és halálával megváltsa az emberi nemet, hanem azért is, hogy isteni tanításával az igazság ismeretére vezesse azt. Nyilvánosan kellett tehát tanítania, meggyőznie az embereket, hiszen azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról és mindenki higgyen általa. Keresztelő János hosszú éveken át napról napra hatalmas tömegeknek hirdette a bűnbánatot és az Bljövendőt, aki utána jő majd. Az Eljövendő pedig soká nem jött ed. A Keresztelő nem volt a Világosság - ezt mindig meg is mondotta. Ha mi Jézus szűkre mért életét nézzük, legfeljebb életének egy tizedét töltötte el azzal, hogy hitre bkja a lelkeket. Emberi elgondolás szerint mily kevés idő ez; a mai ember úgy véli, hogy jobban kellett volna kihasználnia az időt. Mi úgy gondoljuk, nincs elvesztegetni való idő, sietni kell, ahogy mi tesszük ezt. Hiszen Krisztus is kijelentette, hogy hamarosan eljő az idő, amikor nem lehet már munkálkodni [12]. Jézus pedig egyáltalán nem sietett, nem is mutatkozott, názáreti életében semmiféle rendkívüli tehetséget nem mutatott és semmi rendkívüli nem történt vele. Világossága valóban véka alá került, a názáreti barlang-lakás és az előtte levő kis műhely teljesen eltakarta őt. Elmúlt már 30 esztendős, mikor végre föllépett. Addig ismeretlen volt és senki sem sejtette, hogy ő az Eljövendő. Joggal kérdezhetjük tehát, mire valók az érthetetlen názáreti évtizedek? A názáreti Jézus pedig ezt mondja nekünk, mint annak idején tanítványainak: „Még mindig nem értitek ti sem?” Valóban nem értették és mi is lassan döbbenjünk rá, hogy éppen ez kell majd az emberiségnek. Pontosan az, hogy semmit sem szólt élete legnagyobb részén keresztül, hanem csendben szerszámokat, asztalokat, padokat faragott és vitt a megrendelőkhöz. Éppen ezzel tett nem semmit, hanem sokat, valódi hivatása teljesítésében. Mindig a mennyei Atya akaratát teljesítette. Erre a hosszú életkorszakra pedig az volt az Isten akarata, hogy ismeretlenül, meg nem értetten, sablonos napi munkában, kevésre becsűken, szegényen éljen. Ügy, mint a legeslegtöbb ember éli egész életét. Mennyi ember mérgelődik emiatt, mennyit bánt a szomorúság, hány lélek fakul el az élet vélt szürkeségétől. Taposómalomnak látszik az élet, mindennap egyforma. Mi ennek az értelme? A Názáreti ezt a sorsot akarta magáévá tenni, életének legnagyobb része ebben telt el, mert ez volt a mennyi Atya akarata. 251
