Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - Boda László: A teremtés magjai
Az eredet itt is „fehér folt”. Évszázezredek ködébe vész. A tudományos tapasztalással megfoghatatlan, mint a többi őskezdet. Maga az emberi fejlődés azonban megismétli az új evolúciós fokokra jellemző és már említett jelenségeket. A nagyszámú alkalmas feltétel ismét csak egy kis töredékben emelkedik föl a magasabb fejlődési szintre. A tudomány ma még nem képes eldönteni, hogy egy pár (monogenizmus) vagy több pár (poligenizmus) képviseli a kezdetet. Az mindenesetre fölismerhető, hogy az emberszabású majmok (hominidák) félreállnak a fejlődés útjából és oldalágon variálják típusaikat. Nem is tekinthetők az ember őseinek. Neves szaktudósok ezért inkább valamilyen kevéssé differenciált közös ős felé tájékozódnak. Ebben a kérdésben eléggé sok még a bizonytalanság. Azt azonban aligha lehet kétségbevonni, hogy az ember teste - bár mutációs ugrásokkal - a szerves élők világából vétetett, és ennek nyomait ma is magán viseli. A keresztény gondolkodás ebben is a fejlődést irányító isteni energai hatását ismeri föl, amely a mutációkon keresztüli megnyilatkozik a természetben. Tehát szellemi erő hatásának értelmezzük ezt a közvetett teremtői aktust is, minthogy a fizikaikémiai energiákkal az emelkedő fejlődés meg nem magyarázható. Ezért nem kielégítő- egyéb hiányosságai mellett - az a legújabb hipotézis sem, amely az ember megjelenését véletlenszerű, kozmikus sugárvihar okozta mutációkkal próbálja magyarázni [7]. Az ember megjelenése - ami hasonlattal élve - egy háromlépcsős rakétára emlékeztet .amely első két lépcsőjét leválasztva tér rá jelenlegi pályájára. A jelek szerint ugyanis két fő mutációs előkészítésről lehet beszélni. Az ún. „előember" (pl. a jávai) mintegy előkészíti az „ősembert” (a neandervölgyiek típusa), s feladatát elvégezve, mindkettő letűnik a szintről. A fejlődés stafétabotját a továbbiakban a homo sapiens veszi át, hogy benne a szellem tovább bontakozzék, fokozatosan átalakítva a világot. — Aki ebben az eredetben emberi méltósága sérelmét látná, az vegye figyelembe az egyedfejlődés hasonló mozzanatait. A természet végeredményben igen tapintatosan járt el, bár ezt a tapintatát - a hivő ember szemében - Teremtőjének köszönheti. Az ember méltóságát nem az adja meg, ahonnan ered, hanem az, amerre tart. A fejlődés kritikusabb pontja itt a szellemi lélek eredete. A teljes transzformizmus Darwin óta azt az elméletet vallja, hogy az embert állatősei köréből a külső természeti hatások véletlenje emelte ki. A „lélek” nem egyéb, mint az állati tudat fejlettebb formája. Kialakulásában döntő szerepe van az idegrendszer finomodásának, az agy véletlen mutációkon alapuló megnagyobbodásának, egy-egy sikeres eszközhasználat megrögződésének, a természet hangjait utánzó kezdetleges beszédnek, amely kialakította a gondolkodást. A keresztény valóság-szemlélet közvetlen isteni teremtőaktus eredményének tekinti a lelket, amely szellemi természetével lényegileg különbözik az állati tudattól. Aki nem fogadja el Isten létét, arra gondolhat, hogy csodával, valamiféle „deus ex ma- chinával” magyarázzuk a szellemi lélek eredetét. Teilhard azonban rámutat arra, hogy az emberi szellem megjelenése logikus folytatása a fejlődésnek. Gál Ferenccel fogalmazva nem egyéb, mint a természet követelményének Isten által való beteljesítése [8], Teilhard szerint ugyanis a Földet úgy kell tekintenünk, „mint valami teljes és visszafordíthatatlan fejlődés székhelyét” [9]. Hogyan lehet mégis a közvetett teremtés összképébe illeszteni a szellemi lélek közvetlen teremtő aktus általi eredetét? - A Genezis leírása szerint Isten kívülről „leheli” Ádám testébe a léiket. Erről tudjuk, hogy képletes leírás. Platón szerint a lélek mintegy az ideák világából „hull alá”. Ez kétségtelenül mitologikus elgondolás. Arisztotelész magyarázata szerint a lélek „kívülről” jön a testbe. Ez is deus ex machinát sejttet. Hol a megoldás? — A fejlődés összképének figyelembevételével arra következtethetünk, hogy a lélek nem kívülről, hanem belülről származik. Isten teremtő energiája úppúgy belülről fejti ki hatását, mint a kegyelem kiárasztásában. Ha Szent 236
