Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - Boda László: A teremtés magjai
Boda László A TEREMTÉS MAGJAI A jelen tanulmány a keresztény bölcselet és teológia fejlődésértelmezését szeretné megvilágítani. Célja nem az, hogy evolúciós könyvekből vett idézetek halmazát nyújtsa. Nem akar rátérni a szaktudományos részletkérdések útvesztőire sem, bár nem mellőzheti a tapasztalati jelenségekre való utalást. Összefüggő egészben, feno- menológiailag és hivő gondolkodással próbál rámutatni a teremtés ,,magjaira”, amelyek fává növekedve kibontakoztatják a Teremtő eszmék, az anyagba vetített ideákat. A fejlődés gondolata, tudjuk, már a görög filozófiában jelentkezik. Sztoikusok tanításában megtalálható az értelmes létcsírák (ilogosz szpermatikosz) eszméje. Ezen a nyomon Szt. Ágoston is megsejti, mekkora szerepe lehet a fejlődésnek. Tanítása szerint - bár az égitestek és az elemek kialakulását még nem ismeri - a létcsírák mintegy lappangó állapotból bontakoztatják ki a teremtett világ létformáit, mint mag a fát, vagy mint anyaméh a gyermeket („mundus gravidus”) [i]. A keresztény bölcselet és teológia a kozmikus kibontakozás jelemségsorának értelmezésénél az evolúció tervszerűségét, célirányiságát vallja, vagy az ún. teleologikus magyarázat mellett foglal állást. Nem tartja tehát kielégítőnek a véletlenre vagy a szükségszerűségre alapozó ún. mechanisztikus magyarázatot. Az ilyen részjelenségekben legfeljebb a célirányosság eszközeit, kivitelezőit látja, olyanformán, amint a „gazdasági mechanizmus” sem célszerűtlen, hanem nagyon is tervszerű elgondolás kivitelezése. Sok részletkérdés vár azonban még korszerű megvilágításra és a hittételekkel való szembesítésre. Teilhard nagyszabású teremtés-víziója méltó indítást adott a keresztény valóság-szemlélet új összegezéséhez [2]. Nyomában újra meg újra át kell gondolni az evolúció folyamatát. Ilyen törekvés jellemzi a jelen tanulmányt is, amely önállóan kísérli meg áttekinteni és értelmezni a Teilhard adta szempontokat, miközben különleges figyelmet fordít az ún. kritikus pontok bölcseleti megvilágítására. Készen kapott formák, vagy evolúció? Jézus példabeszédében a magvető a Teremtőt jelképezi [3]. A ma keresztény gon- dolkozódja előtt ez a példabeszéd kozmikus, sőt transzcendens távlatot nyer. Eszünkbe juttatja, hogy a Teremtő nem csupán „matematikus” és „mérnök”, hanem magvető is „kertész”. Olyan kép áll itt elénk, amély megvilágítja a keresztény valóságszemlélet régebbi és újabb módját. Előbbire a közvetlen, utóbbira a közvetett teremtés-értelmezés a jellemző. - A kertész kétféle módon népesítheti be kertjét fákkal és növényekkel: kész palántákat, illetve növendákfákat ültet (ez a közvetlen mód), vagy pedig csak a magokat ülteti el, hogy azok aztán a külső természeti hatások (napfény, eső) segítségével növekedjenek fává, növénnyé (ez a közvetett mód). A régebbi felfogás fogékonyabb volt a kész formák iránt. Nemcsak azért, mert még nem ismerték az őskori leleteket. Nyilván az a pszichológiai hátrány is közre játszott, amely a régebbi korok emberének szemléleti naivitását természetes jelenséggé teszi: a fejlődés gondolatának megértéséhez az embernek magának is fejlődnie kell. Ez egyaránt vonatkozik az egyedi fejlődésre és az emberi nem egyetemes fejlődésére. A következőkben a teremtés magjainak alaptípusait vesszük szemügyre, amint azok 232
