Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 4. szám - Hajdók Zsolt: Teilhard de Chardin hüperfizikájának értéke
JEGYZETEK 1. Henri de Lubac S. J.: La pensée religieuse du Pére Teihard de Chardin. Paris, 1962. 295. 2. Oeuvres de Pierre Teilhard de Chardin. I-IX. kötet. Paris. V. L’Avenir de l’Homme. 1959. 340. - 3. Etienne Gilson: Le cas Teilhard de Chardin. Seminarium, ottobre-dicembre 196;. 720.- 4. Jacques Maritain: Le paysan de la Garonne. Pris, 1966. 178. - 5. Idézet Teilhard 1919. február 15-i leveléből. Teihard de Chardin levelei, részletek. Rezek Román fordítása. Sao Paulo, 1967. 21. - 6. Id. az 1919. január i-i levélből. Vö. uo. - 7. Oeuvres I. 25. - 8. Teilhard de Chardin: Hogyan hiszek én? Sao Paulo, 1966. 1. — 9. Claudes Tresmontant: Einführung in das Denken Teilhard de Chardins. Freiburg, 19632. 8. - 10 I. m. 10. - 11. Gilson: I. m. 715. - 12. I. m. 733.- 13. Oeuvres V. 340. - 14.Bruno de Solages: Teilhard de Chardin: Témoignages et études sur le Développement de sa pensée. 1967. 265. - 15. Idézi Cuénot: Pierre Teilhard de Chardin. Les grandes étappes de son évolution. Pion, 1958. 26. - 16. Rezek Román: Sodródó Világ. VIII. kötet, II. - 17. Maritain: I. m. 176. - 18. Oeuvres I. 186. 1. jegyzet. - 19. Tresmontant: I. m. 7. - 20. Oeuvres I. 22. - 21. Idézi Tresmontant: I. m. 24. - 22. Oeuvres I. 21. - 23. Oeuvres I. 22. - 24. Bemard Delfgaauw: Teilhard de Chardin und das Evolutions-problem. München, 1969. 104. — 25. Pierre Teilhard de Chardin: Lettres de voyage (1923-55). Paris, 1956, 186. - 26. Pensées de Pascal. Paris, 1882. 364. - 27. Oeuvres I. 30. - 28. Oeuvres III. 108. - 29. Oeuvres III. 301. Természet és szentség A fa megdicsőíti Istent mindenekelőtt azzal, hogy fa. - Annak lenni ugyanis, aminek lenni Isten akarja, jelenti annak az elgondolásnak az utánzását, amely Istenben van és nincs elkülönítve Isten lényegétől. Ezért a fa Istent utánozza azzal, hogy fa. Minél inkább hasonlít a fa a „fához”, annál inkább hasonlít Istenhez. Ha megkísérelné, hogy valami máshoz hasonlítson, aminek sohasem volt szánva, kevésbé hasonlítana Istenhez és ezért kevésbé dicsőítené meg öt. Nincs két pontosan azonos teremtett valóság. Egyediségük azonban nem tökéletlenség. Ellenkezőleg! Minden teremtett dolognak a tökéletessége nem kizárólag az elvont mintához való hasonlóságában van, hanem egyedi önmagával való azonosságában is. Ez a bizonyos fa úgy dicsőíti meg Istent, hogy kiterjeszti gyökereit a földben, felemeli ágait a levegőbe és a fénybe úgy, ahogyan még más fa nem tette sem előbb, sem utóbb és nem is fogja soha tenni. Minden egyes létező a maga egyediségében, meghatározott természetével és lényegével, minden sajátos jellemzőjével és saját tulajdonságával, megtámadhatatlan valóságával dicsőíti Istent azáltal, hogy pontosan az, aminek Isten akarja itt és most, olyan körülmények között, amelyeket az ö szeretete és végtelen művészete rendelt számára. Az élő és növekvő dolgok, az élettelen tárgyak, az állatok, a virágok és az egész természet alakjaival és minden egyedi jellegzetességével nyilvánítja szentségét Isten előtt. S ez a szentség páratlan ... Az ablak előtt az állványon lévő sápadt virágok szentek. A kicsi sárga virágok, melyeket senki sem vesz észre az útszélen, szentek és felnéznek Isten Arcába. Ennek a levélkének megvan a maga szerkezete, sajátos alakú erezete és a maga szent alakja. A mély vizekben rejtőző halakat szentnek nyilvánítja szépségük és erejük. A nagy, megrepedezett, félig csupasz hegy Istennek egy másik szentje. Nincs hozzá hasonló. Egyedülálló a maga jellegzetességével. Semmi más a világon nem utánozhatta még Istent azonos módon és nem is fogja. És ez az ö szentsége__ ( Thomas Merton: A szemlélődés magvai c. könyvéből.) 231
