Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - FIGYELŐ - Sólymos Szilveszter: Hibás szövegek a Szent Vagy Uram-ban
FIGYELŐ HIBÁS SZÖVEGEK A SZENT VAGY URAM BAN Az 1931-ben elkészült Harmat-Sík: „Szent vagy Uram!” ősi és újabb énekkincsünk tára a 20. századi magyar katolicizmus istentiszteleti életében kétségkívül igen jelentős esemény. E nagyszerű kezdeményezés értékeit vitatni nem lehet. A SzVU munkálatai óta azonban közel negyven év telt el, és ezen idő alatt az Egyház életében is óriási változások mentek végbe: jelentős teológiai szemlélet-eltolódások, nem utolsósorban maga az Egyház egész életére döntően kiható 11. Vatikáni Zsinat. Ez utóbbinak hatása számunkra egyelőre legközvetlenebbül a liturgikus megújulás területén jelentkezik. Ennek a liturgikus megújulásnak szellemében törekszünk templomainknak a liturgia szellemében történő átrendezésére, joggal küzdünk a művészileg értéktelen, giccses és teológiai szempontból ki nem elégítő ábrázolások ellen, fontosnak érezzük hittankönyveink átdolgozását stb. Lényegében hasonló indítékok javallanák népénekeink szövegeinek felülvizsgálatát is. Népünk tagadhatatlanul szeret énekelni és ezek az énekek - elénekelt imádságok - alapvetően hatnak egész vallási életére, lelkületének alakulására. összefügg ugyan e problémával az énekek dallamkincsének felülvizsgálata is, ehhez azonban nem kívánok hozzászólni. 1. Általános benyomások a SzVU jelenlegi szövegeiről. - Azon senki nem csodálkozhatik, hogy énekeink megszövegezései erősen korhoz kötöttek. Nagyobbrészt a három utolsó századból származnak; igen durva általánosságban 80 ének szövege származik (sok esetben átdolgozással) a XVII. századból, 40 a XVIII. századból és ismét 80 a XIX. és XX. századból. Ezen évszázadok vallásosságát jellemzi az individualizmus, Isten és az egyéni lélek kapcsolata. Nagyjából ez tükröződik a szövegekben is. Az Egyház, mint közösség, mint Isten népe - általában a közösségi vonatkozás - ritkán fordul elő. Teológiai szempontból a poszt-tridentinus szemlélet az uralkodó, amit ma, a Zsinat után, már hiányosnak és egyoldalúnak érzünk. Énekeinkben nem kapnak elég helyet az üdvösségtörténeti, bibliai vonatkozások; annál inkább az a szubjektív, érzelmes, patetikus és lírai hang, amelvet a mai ember józanabb, tárgyilagosabb szemlélete nehezen tud elviselni. Nem itt van-e egyik oka, hogy a férfiak — különösen is férfiifjúságunk - nem szeretnek a templomban énekelni? A SzVU énekek jelenlegi csoportosítása nagyjából ugyan az egyházi évet tartja szem előtt, mégis - részben az idővel besorolt újabb énekek miatt - átrendezésre szorulna. Az egyházi évről kialakult szemléletünk számára ugyanis zavaró pl. ha egyenlő rangú fejrésszel vannak ellátva az ,,Év végére” és a „Húsvét- ra” jelzésű énekek. 2. Nagyobb problémát jelentenek azonban az ún. miseénekek. A SzVU-ban található énekek tudvalevőleg két lényegesen különböző liturgikus szerepű csoportra tagolódnak. Miseének van közel 40, egyéb jellegű ének kb. 270. A miseénekek általában 6 szakaszból állnak: Kezdetre, Glóriára, Evangéliumra, Hiszekegyre, Felajánlásra és Szanktuszra. Ez a felépítés már magában véve is problematikus, liturgikus szempontból kétségkívül dekadens korban alakult ki. Azt a benyomást kelti, mintha a Szank- tuszig tartana a szentmise egyenes vonalú felépítése, utána már bármi énekelhető. Az Ordi- nárium népnyelvű éneklése vagy rccitálása ma a bevezető és felajánlásai strófa kivételével a többit gyakorlatilag kikapcsolja. Viszont véglegesen megoldandó feladat még a szentmise változó részeinek helyettesítése megfelelő népénekekkel. Igazában tehát az eddigi ún. miseénekek egész struktúráját meg kellene változtatni s részben új szövegekkel látni el azokat. Térjünk azonban vissza az eredeti témához, a SzVU egyes énekcsoportjainak és azokon belül néhány szövegben annak bemutatására, hogy mennyire szükség lenne azok átnézésére, átjaví- tására, illetve kibővítésére. (Az énekszám utáni / jelzésre következő szám a megfelelő versszakaszra utal; pl. 15 '1 = a 15. számú SzVU ének 3. verse.) Az adventi énekek aránylag a SzVU legsikerültebb részét alkotják. Szövegükben megfelelnek a liturgia szellemének, erőteljesen biblikus témájúak. Az ádvent eszmei tartalmából talán az eszkatologikus gondolat hiányát lehetne szóvá tenni. A karácsonyi énekek teológiailag gyengébb, bcszűkítettebb szemléletet tükrözik. Az inkar- nációnak a megváltással való szoros kapcsolata nem tűnik ki eléggé. Sok az énekekben a karácsonyi szemléletünkre jellemző kisjézuskás, romantikus hangulati elem, a sekélyes szentimen- talizmus. Talán a leginkább ismert és kedvelt két énekünk szövege a leginkább kifogásolható: a 23. Istengyermek . . . Pakocs Károlytól, érzelgős, giccses; az 5. versszak eukarisztia-szemlé- lete különösen is kifogásolható: ,,Szentségházad 126
