Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - FIGYELŐ - Sólymos Szilveszter: Hibás szövegek a Szent Vagy Uram-ban
jászolához állok őrnek én, - Hogy ne bántson senki Téged már e földtekén. - Ó ha Téged sértenek, én szívembe rejtelek, - S menedéket adok Néked mindhalálomig.” - Jézus Krisztus nem azért maradt köztünk táplálék formájában, hogy mi őt a szentségházban őrizzük és meg- védjük. A másik, a 29. Ó gyönyörű szép . . . Czikéné Lovich Ilona szövege szentimentális, nőies; különösen is érthetetlen a 2. vers: az Oltáriszentség „csodálatos ér”, amelyben az Úr „téged szomjaz, rádborul” (?). - Kár, hogy a karácsonyi énekek közül nem énekelt a 15. miseének Kovács Márk szövegével és a biblikus vonatkozású 22. Igazán szép karácsonyi szentségi ének a 18. Az Ige megtestesült. . . A Vízkeresztre szólók a tartalmilag jobb, kielégítőbb énekeink közé tartoznak. Az egyik legszebbet, a biblikus vonatkozású 45.-et, János áll a part felett... sajnos, nem nagyon hallani. A bűnbánati és nagybőjti énekek összevonhatók, egyformán állnak rájuk a következők: egyoldalúan a középkor szenvedő ember-Krisz- tusát állítják elénk, akit szenvedésében emberi részvéttel veszünk körül. Hiányzik ezekből a nagybőjti énekekből a kcresztség gondolata, a meghalás önmagunk bűnös volta számára, valamint a kiutalás a húsvétra. A szenvedő Krisztus elszigetelten áll a megdicsőült Krisztustól. Egyszóval nem ismerik a húsvéti misztériumot, mely a liturgikus megújulásnak központi gondolata. - A bűnbánati énekek közül a „Gaudium et spes” Konstitúcióval ellenkező szellemű, egyoldalúan aszkétikus és pesszimista szemléletre lehetne idézni az 54--et Mit bízik e világ. . ., melynek 5. verse a hivők számára egyenesen érthetetlen: „Hová lett Julius hatalmasságával? — Avagy a Dúsgazdag ő lakodalmával? - Mondd meg, hol Tullius ékes szólásával? - Vagy Aristoteles mély tudományával?” A húsvéti énekekben a húsvét egyoldalúan úgy szerepel, mint Jézus föltámadásának történeti eseménye; hiányzik a húsvéti misztérium kifejtése, annak életünkre alkalmazása, a ke- resztséggel való kapcsolata és az eukarisztiához való viszonya. Érdekes, hogy karácsonyi énekeinkben még gyakrabbak az eukarisztikus utalások, holott a húsvét titkánál ez fokozottabban a helyén lenne. Legsikerültebb húsvéti énekeinknek tekinthetjük a 85. és 88.-at, mert bennük Krisztus feltámadásának keresztény életünkre kihatása is kifejezésre jut. - A pünkösdi szép himnuszfordítások sem tudják feledtetni velünk, hogy az ennél az ünnepnél annyira fontos ekkléziológiai vonatkozások szinte teljesen hiányzanak e szövegekből. 3. Szentségi énekeink ugyancsak komoly problémát jelentenek. A liturgikus és általában a teológiai megújulás ezen a téren az utolsó évtizedekben igen lényeges szemléletváltozásokat hozott magával (lásd az 1967-es „De cultu mysterii eucharistici” instrukciót!). Az Oltáriszentség sztatikusnak mondható eddigi szemlélete mellett most annak kibővített, dinamikus szemlélete is hangsúlyt kap: kapcsolata Krisztus keresztáldozatával, illetve az utolsó vacsorával. Az Eukarisztia Isten népének lakomája, zarándokútunk erőssége, az örökélet boldogságlakomájának elővételezése, az áldozatos felebaráti szeretet ösztönzője és általában az Egyháznak, a Krisztusban összegyülekezett közösségnek legteljesebb szimbóluma; ünneplésében valósul meg elsődlegesen az Egyház és mutatja meg maga-magát. - Ehelyett szentségi énekeink jórészt a tridenti zsinat után kialakult egyoldalú és apologetikus beállítottságot tükrözik: a szinte egyeduralkodó reális-prezencia gondolatát. Sokszor szerepel az átváltozás csoda jellege, az Oltáriszentség, mint angyali kenyér, mint szent titok, mely előtt imádással borulunk le. Mindez gyakran a fehérselymes, csipkés díszítésű tabernákulumot idéző érzelmes hangnemben. Erre példa lehetne az ugyancsak közismert és kedvelt 131. Templom csendes mélyén . . . Harangi Lászlótól. A szerző őszinte átéléséből fakadt, de dogmatika nélküli, nem közösségi éneklésre és nem a liturgiába való. Tudatosításul íme a szöveg: „Templom csendes mélyén, oltár rejteken - Hófehéren Jézus titkon ott pihen. - Körülötte éj van, egyedül virraszt, — Mint az égi harmat, hull a szent malaszt. - Fénye általjárja a hideg falat, - Szürke utca mentén titkosan halad. - Pillantása áthat minden zárakon, - Fennvirrasztva jár az alvó falvakon. — Látja dúsnak házát, kunyhóban szegényt, - Szétsugároz vigaszt, enyhülést, reményt. — Tekintete balzsam, ha a szív sebes, - A magános éjben szíveket keres.” 4. "Énekeink Jézusról gyakran meghamisítják és eltorzítják Krisztus erőteljes egyéniségét, evangéliumi alakját. Hangjuk túlnyomó részben nőies, érzelgős. Még fokozottabb mértékben áll ez Jézus Szíve énekeinkre. Minden bizonnyal ilyen énekek is okozzák, hogy a mai ember nem túlságosan rokonszenvez ezzel az áhítattal. Példának lehetne hozni a 147-es „Jöjj el, Jézus, én szerelmem” éneket. Ha vannak tartamilag nagyon gyenge és nem sikerült szövegeink, úgy a Krisztus Király énekeink azok. Különösen is áll ez Harsányi Lajos 158. Acélszárnyon száll az ember... és 283. Krisztusunk nagy Király . . . szövegeire. Ha csak az elsőt is végigolvassa egy „kívülálló”, joggal vádolja annak alapján az Egyházat és a kereszténységet meghunyászkodó passzivitással, reakcióval és konzervativizmussal. A 283/3 pedig klasszikus helye a SzVU-ban imitt-amott felbukkanó és méltán kifogásolt irredentizmusnak: „Az égre tűznapot, tündöklő csillagot kezed rakott. - Hazánknak koronát, Kárpát koszorúját visszaadod. - Légy királya királyunknak, ezredévek, ha múlnak, — Téged áld és imád magyar nép és király, örök Krisztus!” Szűz Mária énekeink körül is lenne átvizsgálni való. - Tudott dolog, hogy a II. Vatikáni Zsinat az Egyházról szóló Konstitúció 8. fejezetében külön foglalkozik a Mária-tisztelettel. Felhívja a figyelmet a Boldogságos Szűz tiszteletének nagylelkű ápolására, különösen is liturgiái kultuszára. Tartózkodásra int mind a ha127
