Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)

1969 / 2. szám - FÓRUM - A negatív irányú születésszabályozás indokai

hárítja át azt is, amit a maga értelmével és akaratával kellene megoldania? Jutalmul pedig csodát vár azért, mert gyáva gondolkodni és nem mer felelősséget vállalni tetteiért? Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Isten nagylelkűsége felülmúlhatatlan: és a szegények, kicsinyek, a gyermekek számára, akik még gondolkodni nem tudnak, de hisznek abban, hogy erejükön felül nem kell szenvedniük, néha csodát is művel. Bizonyítják napjainkban a sok- gyermekes családok.”

Négygyermekes családanya:

Ha hivatkoznak Isten parancsára, hogy az ember sokasodva hajtsa uralma alá a földet, akkor előbb arra kellene felfigyelni, hogy Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette és férfinak és asszonynak teremtette. Az asszony szintén ember (mert nem talált Ádám az állatok közt társat magának [a férfihoz hasonló és segítőtársa] nem háziállata, sem rabszolgája, sem élvezeti cikke!).

A születésszabályozás kérdéseinek vizsgálatánál sokan szinte kizárólag csak a biológiáig jutnak el. Pedig már az állatvilág pszichológiájával is foglalkozik a tudomány, s az ember más és több, mint az állat, a biológiai hasonlóság mellett is. Már csupán azért is más és több, mert Isten saját képéről alkotta. (Erről is megfeledkeznek sokszor.)

A születésszabályozással kapcsolatban az emberről és az emberiségről úgy tárgyalnak, mint a mezőgazdaságról, a növény- és állattenyésztési problémákról, ahol az egyedek (főként a nőnemnek) egyedüli célja és feladata a faj fenntartása, az öntudatlan, passzív láncszemé, amely csak az élet folyamatában nélkülözhetetlen, azontúl nincs értelme létének. Arról, hogy minden ember személy, egyedülálló és megismételhetetlen, s a nagy egész részeként is önálló létező, saját sorssal, feladattal, törekvéssel, akarattal, felelősségei rendelkezik, megint ritkán esik szó. Az emberi személyek egymáshoz való kapcsolatának szerepét és fontosságát meg végképpen elhanyagolják. Különösen, ha házasságról, családról (sajnos, ha a keresztény házasságról és családról) van szó.

Az emberek közt a személyes kapcsolat a szeretetben valósul meg. A születésszabályozással kapcsolatban erről szinte megfeledkeznek. Ösztönös anyai szeretetről úgy szólnak, mint valami emberi kiválóságról. A pusztán biológiai anyaság (ösztönös anyai szeretet) még nem erkölcsi érték, hanem az állatvilággal közös élet- fenntartó erő csupán. Ösztönös anyai szeretet még senkit sem tett jobbá, boldogabbá, mint ahogy az állatokat sem teszi különbé az anyaság. Az igazi személyes kapcsolat azt a szere- tetet valósítja meg, amely Isten irgalmának földi jele. Legjobban felismerhető talán ebben az önzetlenné vált, nem ösztönös, hanem emberivé változott anyai szeretetben.

Fővárosi lelkipásztor:

Egyáltalán nem világos ennek az írásnak mondanivalója. Néhány adattal arra szeretnék csupán rámutatni, hogy a születésszabályozás egészségügyi indokai sokkal komolyabbak annál, minthogy ezt a problémát néhány sommás következtetéssel el lehetne intézni.

1. F. Böckle bonni morális professzor „Bulletin zur innerkirchlichen Diskussion um die Geburtenregelung” (Concilium, 1965.) c. tanulmányában felhívja a figyelmet: Az orvostudomány és a hygiénia fejlődése a gyermekhalandóság nagy mérvű csökkenését eredményezte; ezzel együtt azonban megszűnt egy természetes szelekció is. A gyengébb szervezetű lányok nagy része ui. régebben meghalt, mielőtt még megérte volna azt a kort, amikor már fogamzásra képes lett volna. Az idősebbek tehát indokolatlanul tartják a mai asszonyokat kényeseknek és panaszkodódnak, mert az ő korosztályukból túlnyomórészt az erősebb alkatúak maradtak csak életben, akik érthetően sokkal többet bírtak ki. Aztán régebben számos betegség (gyermekágyi láz, vakbélgyulladás, hashártyagyulla- dás) viszonylag sok asszonynál sterilitást idézett elő, ami a mai gyógykezelési eljárásoknál nem következik be. Számos más betegség (cukorbaj, petefészekgyulladás, különböző hormonbetegségek) ma már szintén sterilizáló mellékkövetkezmény nélkül kezelhető. A mai orvostudomány tehát az asszonyok termékenységét optimálisan tudja biztosítani, s ez a termékenység, amint ezt egy legújabb vizsgálat kimutatja, általában a 40 év körüli életkorról az 51 éves korig tolódott ki. Tehát a természet szabályozó szerepe több okból is erősen csökkent.

2. Dr. med. Josef Kötzer a „Theologie der Gegenwart”-ban írt cikkében (1968. 4. sz.) beszámol egy Kanadában végzett felmérésről, mely szerint az asszonyok éppen a termékeny napokon tapasztalnak fokozottabb vágyat és ebben az időszakban képesek átélni legmagasabb fokon az egyesülés örömét. Mások szerint viszont ennek hormonális oka nem mutatható ki és az asszonyok a cyklus minden napján képesek élményszeren egyesülni. Ezek az eltérő vélemények is mutatják, hogy erősen vitatott kérdés, hogy az ún. természetes módszer, az időszakos megtartóztatás mennyire természetes vagy éppen hogy nem az. Mert azokon a napokon fosztja meg az asszonyokat a házasélet örömétől, amikor pszichikailag ezt leginkább kívánják, s ennek következtében szerelmi életük mechanikussá válik. (Vö.: Házasságpszichológia. Élet és Tudomány 1969. 7. sz.)

A teológusnak a határkérdéseknél a szak- tudományok adatait pontosan figyelembe kell vennie. Apologetikus „siker” kedvéért nem válogathatja ki és nem csoportosíthatja egyoldalúan az orvostudomány megállapításait.

125