Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - FÓRUM - A negatív irányú születésszabályozás indokai
Végül vitáznunk kell azzal a papi körökben sajnos eléggé általánosan elterjedt szokással, hogy természetes igazságok dilemmáit nem meggyőző szentírási citátumokkal akarunk megoldani. Nem beszélve ennek tudományelméleti helytelenségéről, igazolhatatlan és ezért köny- nyen ellentmondásokra vezető támadás ez a tudományoknak a zsinat által is hangoztatott relatív autonómiája ellen. A cikk pedig éppen ezért lesz ékesszóló bizonyítéka az ilyenfajta szellemi zsákutcáknak: miközben a jövő nemzedékeket az ég madarait tápláló és a mezők liliomait ruházó Isten gondviselésével akarja kielégíteni, elfelejtkezik arról, hogy ez az isteni providencia ma is ,,eltűri” milliók éhezését és nyomorát. Teológiai akadémiai tanár: A házasság nem ember-tenyézde, a nő nem pá- rosodásra való tenyészállat, akit a fajfenntartás érdekében tartanak. A születésszabályozás nem tárgyalható állattenyésztési kérdésként. Aki mégis így tesz, az viselje el a jogos felháborodás hangját. Nem igaz, hogy ,,az egész női szervezet a terhesség, a szoptatás céljaira van beállítva”. Milyen válaszhoz jutnánk, ha a szerző gondolatát folytatva, felelnénk arra a kérdésre, hogy mire van beállítva a férfi egész szervezete? A rész bői nem magyarázható az egész: a geni- tális szervek funkciójából nem magyarázható férfi és nő szexuális kapcsolata. A szaporodás szexuális megoldásának köszönhető, hogy az egyed élete nem merül ki a faj szolgálatában. A szexuális felszabadulás az emberben éri el tetőpontját, akit saját képére és hasonlatosságára: férfinak és nőnek teremtett az Isten. A férfi és a nő önértékű személye nem rendelhető alá az ontológiailag alacsonyabbrendű faj céljainak, bár el kell ismernünük, hogy a katolikus tanítás évszázadokon át hódolt a biolo- gista felfogásnak. Nem erkölcsi kérdés ,,az anyai ösztön természetellenes csökkenése”. Az anyai ösztön nem erény; a prolactin hormonnak köszönhető, az állatvilággal közös, az emberben tudatos tényezőktől is függő fajfenntartó erő. Nem tekinthető e hormon átlagos mennyiségének csökkenése az emberi társadalom önszabályozásának? A természetben szabályozó körök biztosítják a születések és halálozások arányszámát. Ha egy populáción belül fölborul a természetes szabályozó rendszer, akkor népesség-robbanás következik be. A sáskajárás azonban elpusztít minden élőt, és nemcsak a norvégiai lemmingek zuhannak a tengerbe! A csecsemő- halandóság megszüntetése, az emberi életkor növelése, s a többi közismert tényező következtében az embernek magának kell szabályoznia a születéseket - hacsak nem hagyjuk abba a himlőoltást, s nem kezdünk minden eddiginél pusztítóbb háborút. Az embernek nemcsak joga, hanem kötelessége is manipulálnia — nem mások lelkiismeretével, hanem - önnön testével: uralma alá hajtani a földet. A keresztény családoknak ,,emberi és keresztény felelősséggel kell betölteniök hivatásukat” - mondja a //. vatikáni zsinat. „Végső fokon maguknak a házastársaknak kell dönteniök Isten színe előtt” arról, hogy hány gyermeknek ajándékoznak életet (Gaudium et spes, 50. pont). ,,A zsinat tudja, hogy a mai életkörülmények között gyakran ütközik nehézségbe a hitvesek harmonikus házaséletc. Olyan helyzetbe juthatnak, hogy legalábbis egy időre, nem vállalhatnak több gyermeket, és ennek következtében csak nagyon nehezen valósíthatják meg testi-lelki életközösségüket. Ahol azonban megszűnik a bensőséges házasélet, ott nem ritkán válságba kerülhetnek a házasság értékei: a hűség és a gyermekáldás. Kockán forog akkor mind a gyermeknevelés, mind a bátorság a további gyermek elfogadásához” (51. pont). Nem igaz, hogy „lehet bőséges mennyiségű kenyeret tenni az asztalra, nem kell az asztalnál ülők számát csökkenteni”. Ki azonosítja a születésszabályozást az asztalnál ülők számának a csökkentésével? „A népesség számaránya gyorsabban nő, mint a rendelkezésre álló erőforrások, s ez nyilvánvalóan zsákutcába vezet. A közhatalom illetékessége keretén belül biztosan közbeléphet: célszerű felvilágosító tevékenységet fejthet ki, s megfelelő rendszabályokat foganatosíthat, feltéve, hogy e módszerek megfelelnek az erkölcsi törvény követelményeinek, és tiszteletben tartják a házaspár jogos szabadságát. Végső soron a helyzetet teljesen ismerő szülőknek kell eldönteniök, hány gyermeket akarnak” (Populorum progressio, 37. pont). Nem igaz, hogy a „népes családok a társadalom legegészségesebb sejtjei”. Az igaz, hogy a népes családoknak köszönhető a - hazánkban nagyon kívánatos - természetes népszaporulat, s ha egészséges szellemű a népes család, akkor áldás az egész társadalomra. A gyermekek nagylelkű és felelősségteljes vállalását kizárólag az ésszerű családtervezés: a megbízható és emberi fogamzásgátlás segíti elő. Szívesen vállalnának áldozatot, akik tudják, hogy nincsenek kiszolgáltatva a vadul burjánzó vak és irgalmatlan természetnek. Nem ok nélkül hangsúlyozza VI. Pál pápa a felelős családtervezés erkölcsi szükségességét (Humanae vitae, 10., 16. és 24. pont). Eg/ - nem az anyai ösztöne, hanem egyházhűsége miatt - sokgyermekes anya írja: „A nem hivő, pogány és sokféle világnézetű ember, aki figyelembe véve testi-lelki erőit (fele- ségéét is!), szociális helyzetét, előre látható munkabírását vagy betegségét, családért, népért, jövendő generációért való teljes felelőssége tudatában eltervezi kisebb vagy nagyobb családjának létszámát, és a tudomány-adta ismeretek birtokában szabályozza azt — vajon kevésbé értékes, rosszabb, felelőtlenebb-e, mint a keresztény, aki vakon bízva, a Gondviselésre 124
