Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - FÓRUM - A negatív irányú születésszabályozás indokai
dúsát. Ezzel szemben a népes családok a társadalom legegészségesebb sejtjei. A népes családok tagjai már korán megtanulják a közösségi élet fegyelmét, az egymáshoz való alkalmazkodás szükségességét, az egyéni élet alárendelését a közérdeknek, a munka megbecsülését, a javak igazságosan felosztott fogyasztását és élvezését. Kifejlődik az apai tekintély és öntudat, vezetőképesség alakul ki a családapákban, melyet az élet más területén is hasznosan tudnak érvényesíteni. A családban, a gyermekek felnevelésében valósul meg az egyén és a közösség érdekeinek a harmóniája. A természettörvény nem valami heterogén, kívülről ránkerőszakolt valami, hanem az ember természetének, hajlamainak megfelelő jó, amelynek megvalósítása örömet, boldogságot jelent az ember számára. A gyermek olyan igazi örömet nyújt az embernek, amit sem a legnagyobb anyagi jólét, televízió, autó stb. és semmiféle technikai eszköz soha sem nyújthat. A születéskorlátozás indokait összegezve megállapíthatjuk, hogy olyan általános gazdasági ok, amely az emberiség materiális ellátása miatt a születések korlátozását indokolttá és szükségessé tenné - nincs. Az asszonyok nagy része ugyan a szociális helyzetre, kisebb részük talán egészségügyi okokra hivatkozva akar kibújni édesanyai hivatásának teljesítése alól. Tettük igazi oka azonban leggyakrabban a túlságos önzés, kényelemszeretet, a morális kötelességtudat hiánya. Általában az erkölcsi értékekkel szemben való megváltozott, eltorzult felfogás, és ennek következtében az ösztönös anyai érzések természetellenes csökkenése [16]. Megállapíthatjuk, hogy általában az Anyaszent- egyház sem helyesli a születések komoly ok nélküli korlátozását, mint Isten törvénye és terve elleni cselekedetet. A születéskorlátozás legtöbb formáját még komoly ok esetén is élesen elítéli [17]. JEGYZETEK 1. Kovács Ferenc: A művi terhességmegszakítás javallatának eltolódása ízületi és csonttébécénél a streptomycinkezelés következtében. Orvosi Hetilap. 1950. 40. sz. 1. 171. old. - 2. Stöckl: Schwangerschafts und Geburtsverlauf bei Basedowscher Krankheit und Struma. Zbl. f. Gynäk. 1949. 844. - 3. Münzner: Statistische Untersuchungen über die Abhängigkeit der weiblichen Fruchtbarkeit vom Alter. Zbl. f. Gynäk. 1934. S. 2, 900. - Koppen: Die Abhängigkeit der Fruchtbarkeit der Frau von ihrer Alter. Zf. f. Gynäk. 134. H. 3. - 4. Muckermann, Hermann: Eugenik. Dümmlers Verl. 1934. — 5. Kugues Bennet kongresszusi jelentése. 1939. — 6. Vö. Új Ember, 1951. V. 6. „Mező- gazdasági és születési problémák”. - 7. F. Oppenheimer: Weltprobleme der Bevölkerung. - 8. Vö. Új Ember. 1951. V. 6. - 9. Vigilia. 1954. V. 277. - 10. Gen. 1, 28. - 11. Gen. 1, 28-30. - 12. Luk. 12, 22-31. — 13. Vö.: hange, ].: Kriminologische Untersuchungen an Genialen. Zf. Kri- minalpsychol. B. 27. 1936. S. 16. - 14. ]. Wolf: Die neue Sexualmoral und das Geburtemproblem unserer Tage. Jena. G. Fischer. 1928. Ref. Zbl. f. Gynäk. 1931. S. 1237. - 15. Fritz Kahn: Nemi életünk. Budapest, 1957. - 16. Albrecht: Über Konzeptionsverhütung etc. München. Med. Wschr. 1931. Nr. 9. S. 347. - 17. Casti Connubii: Humanae Vitae. Sz-c Vidéki paptanár hozzáfűzése: Különösen fiatal házasok között szerzett tapasztalataim alapján kétlem, hogy a hívei között nyitott szemmel járó lelkipásztor ilyen kijelentést tehetne: általános gazdasági ok, amely az emberiség materiális ellátása miatt a születések korlátozását indokolttá és szükségessé teszi, nincs! (Mit csináljanak, ha szó szerint nem fér be egy újabb ágy a már meglévő négy gyermek emeletes ágya mellé?) Lehet, hogy a nemi élet „élvezeti cikké” „aljasodik”, főleg Európában és Amerikában. De semmiképpen sem fogadható el az a kijelentés, hogy a világméretű problémát azért akarják születésszabályozással enyhíteni, mert uralkodóvá lett ,,az erkölcsi értékkel megváltozott, eltorzult felfogás, és ennek következtében az ösztönös anyai érzések természetellenes csökkenése” — pl. a túlnépesedett India, Japán asszonyai között? Szeretném tudni, mit gondol a szerző egyáltalán értéknek? S a házasságnak valóban csak „szaporodás” a célja? S keresztény-e az a szerző, aki csak kioktatni tud, ítéletet mondani és elmarasztalni mai embereket, s hozzá még 20- 30 évvel ezelőtti adatokra támaszkodva? Nem akarunk olyan cikket olvasni, amelyben a „manapság” szó legjobb esetben 1949-et jelent! Ne legyünk pápábbak a pápánál! És legalább tudjunk arról, hogy ma is foglalkoznak teológusok a kérdéssel, hogy írt a házasságról Schille- beeckx, B. Häring vagy M. Oraison, s bőven lehetne még tekintélyes neveket sorolni. Mai orvosok is léteznek, ha már orvostudományi adatokra hivatkozunk: sőt léteznek orvos teológusok is! Tiszteletre méltó, hogy a szerző any- nyit foglalkozik régi szakirodalommal. De talán nincs még emberemlékezetet meghaladó múltban a II. Vatikáni Zsinat sem?! 121
