Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)

1969 / 2. szám - FÓRUM - A negatív irányú születésszabályozás indokai

a gyermek szüleinek nemcsak jó tulajdonságait örökli, hanem terheltségeit és nyomorultságait is. A hivatalos eugenika célkitűzései a következők: i. A csekélyebb születések által fenyegetett népi rétegek megőrzése. 2. A teljesértékűek szaporodásának elősegítése. 3. A súlyosan terheltek távoltartása a házasságtól. 4. Az enyhén terheltek szaporodásának gátlása.

A pozitív irányú eugenika (1-2.) elsősorban a főként az értékes elemek kiválogatása és szaporodásának fokozása által akarja a fajt megnemesíteni. Az eugenika negatív jellegű irányzata (3-4.) a beteg és terhelt egyedek szaporodásának meggátlásával igyekszik célját elérni. A pozitív irányú eugenika kétség kívül minden formájában helyes és követendő eljárás. Bizonyos esetekben szükségessé válhat a negtív, selejtező eugenika is addig a határig, amíg az erkölcsi normák és velük együtt az emberiség jövendő jóléte megengedi [13].

Hogy mi lesz abból a gyermekből, akit egy anya szíve alatt hordoz, azt soha nem lehet előre tudni. Egy-két vezető egyéniség meg nem születése évszázadokra vetette volna vissza az emberiség történelmét és haladását. Spártából, amely a legkíméletlenebb eugenikát folytatta (Taygetos), nem maradt semmi érdemleges alkotás, még rom sem. Ezzel szemben Athén, amely a gyengéket, sőt a nem normálisakat is támogatta, felkarolta - a szobrászat, a színházművészet, az irodalom, a filozófia terén a legnagyobb és legcsodálatosabb alkotásokat hagyta az utókorra.

Természetesen a túlzó sovinizmus hajtásait nyesegetnünk kell, de ugyanakkor igaz az is, hogy a nemzet élete egy olyan kollektív nézőpont, amely egyenesen ellenjavall minden negatív nézőpontot a születésszabályozásnál. Az egész emberiség egységén belül kialakult apróbb közösségek rendszerén biológiai, történelmi és egyéb okok miatt változtatni nem áll módunkban. Nem is volna célszerű megszüntetni ezeket az összefogó, az egyént oly sok szépre és jóra Össztőkéid közösségeket, hiszen a hazára az egyén, a személyiség egészséges kialakulása érdekében szükség van. A különböző nemzetek között jellemző a szaporodási index. Minden nemzet annyit ér, amennyire asszonyaik jó édesanyákká tudnak lenni. ]. Wolf figyelmeztet, hogy a fehér fajnak és különösen Nyugat- és Közép-Európa lakosságának a gyermeknemzésre vonatkozó akarata mind kiterjedtebb rétegekben egyre inkább gyengül [14]. A magyarság szaporodási viszonyai még megdöbbentőbb adatokkal szolgálnak. Nálunk az élveszületés i88i-i88;-ben 45,0 százalék, 1896-1900-ban 39,5 százalék; 1911-1915-ben 32,1 százalék, 1941-1945-ben 19,4 százalék; 1957-ben 17,0 százalék; 1962-ben 12,9 százalék volt. Kormányzatunk szociális intézkedéseinek hatására ezen a mélyponton már túljutottunk, de további emelkedésre van szükség, hogy a születések számának egyensúlya helyreálljon és legyen a jövendőben is elegendő munkáskéz a nemzet jövőjének munkálására. A demográfia tudományos megállapítása szerint a népesség egyszerű reprodukciójához a családonkénti 2,4-2,5 gyermek szükséges. A szaporodáshoz természetesen ennél több kell.

Sajnos nálunk 1956-tól rendkívüli módon megnőtt a művi vetélések száma. Máris jóval túlhaladta az 1 000 000-t. Pedig sem az abortus, sem pedig a szokásos fogamzásgátló eljárások nem közömbösek az anyának később születendő gyermekeire nézve sem. Nem is beszélve most az anyát, apát érő ártalmakról. Ezeknek a születést korlátozó természetellenes beavatkozásoknak a következtében évről évre szaporodnak azok, akiket a születésüktől a halálukig a társadalom tart el. Mindebben az elharapódzott művi vetélés és a fogamzásgátló praktika a főbűnös. Az egyszer vetélt (művi úton) anyák csecsemőhalottainak 79,1 százaléka koraszülött, a két vagy több ízben vetélteké 88,5 százaléka. Az abortus leginkább kézenfekvő következménye a rettenetes szövődményeken, lelkiismeretfurdaláson kívül a természetes szaporodás csökkenése. Magyarországon 1962-ben élve született 130 053 csecsemő, és ugyanebben az évben 163 656 művi vetélés történt. A természetes szaporulat arányszáma 2 százalék volt, ami a háborús évek kivételével eddig példa nélkül állott. Még nincs vége a sornak: a művi abortusok következtében több lett a későbbi spontán vetélés, a méhen kívüli terhesség, meddőség és az élveszületettek átlagos születési súlya is lecsökkent. Sajnos a megtévesztő propaganda hatására a mai nők nagy része jobban fél a foghúzástól, mint magzatának meggyilkolásától. Pedig az abortus amellett, hogy gyilkosság, csak a felületes látszat szerint könnyű, gyors és sima lefolyású beavatkozás. Valójában minden, csak nem ártalmatlan beavatkozás, mert mélyen érinti az egész szervezetet, a következménye pedig kiszámíthatatlan. Fritz Kahn adatai szerint Nyugat-Európa 12 államában évente kb. 5 millió magzatelhajtást végeznek. Az egész földkerekségen naponta több mint j00 nő hal meg a magzatelhajtás következményei miatt. A női nemnél a halálokok között első helyen áll a „halál vetélés után”. Háromszor annyi nő pusztul el vetélés folytán, mint gümőkórban és kétszer annyian, mint az annyira rettegett rákban. A rák többnyire idősebb nőket ér utói, a magzatelhajtás következtében kizárólag virágzó ifjúságuk és termékenységük idején halnak meg a nők. A sors kegyetlen iróniájaként élet szülése helyett ugyanazon aktus által életüket vesztik [15]. Nagyon érdekes tapasztalat, hogy egy nép, egy társadalom nem a nyomorúságban szűnik meg szaporodni, hanem akkor, amikor szellemi és testi szempontból kórosan elhájasodik és természetellenes módon individualista lesz. Mint ilyen beállítottságú, végsőkig önző, felelőtlen és hedonista életelveket tart a maga számára megvalósítandó feladatnak. Számára a sextum dehumanizálódik és tudatos élvezeti tevékenységgé aljasul, mert megszűnik a Teremtővel való együttműködés gondolatának megvalósítása. Olyan lesz, mint a dohány, bor, morfium, kokain és a többi élvezeti cikkek. A szerelem elveszti barátság-tartalmát és menthetetlenül bekövetkezik a társadalom alapsejtjében, a családban az elidegenedés, a szétesés ... Ez pedig maga után vonja az egyén és az egész társadalom károso120