Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - MEDITÁCIÓ - Varju Imre: Öröm és optimizmus
támaszotta Jézust” (Csel 13, 32-33). Tehát a megváltás terve győzött Húsvétkor. Ez pedig egy olyan tanítást jelent, mely mindenre világosságot tud deríteni. Jelent erkölcsi mértéket: tudjuk, mikor jó a cselekedetünk, ítéletünk. Kimeríthetetlen kegyelmet adott továbbá, mely túláradt a bűn elhatalmasodásával szemben (Rom 5, 20). Mi már a „teljességből” merítünk (Jn 1, 16). Ez pedig elég ahhoz, hogy megbirkózzunk az élet feladataival. 4. Isten Atyánk. - Ügy ismeretes Krisztus szavaiból, hogy jobban tud örülni a megkerült egynek, mint a kilencvenkilenc el nem tévedtnek (Mt 18, 13). Neki örök mozdulata marad, hogy szívére öleli a vissza botorkált gyermeket (Lk 15, 20). Ezzel megkapjuk a létező legnagyobb üzenetet: Isten szeret bennünket. Ezért a világ legboldogabb embereinek kell lennünk! A jelen üdvrend bűnös, de jobbra vágyó embere ebből meríti vigasztalását. 5. A Szentlélek jelen van. - Az apostolok életében olyan változást idézett elő, mely emberileg megmagyarázhatatlan. Szenvedéseiket legfeljebb csak megsejthetjük a szentírás lapjairól, mégis a Szentlélek hatására a verések és mellőzések után is „szívüket az öröm töltötte el” (Csel 13, 52). A Szentlélek jelenléte az Egyház életében azóta is élő valóság. 6. Az apostolok mindennek tudatában éltek. Szent Pál írja a zsidóknak: „a jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet, később azonban az igazi élet és a béke gyümölcsét hozza annak, aki elviselte” (Zsid 12, 11). Vagyis a keresztény emberben a hit látása egy állandó felsőbb magyarázatot ad, mely nem minden esetben igényli, hogy megértse az összefüggéseket. Megnyugszik abban, hogy hite az Istenről, mint atyáról beszél. Beéri azzal, hogy az események értelme nem a gyermeknél, hanem az atyánál van. Tehát a végső fogódzó pont: Isten világfeletti és jól kigondolt akarata. Természetesen az apostolok sem felejtették el Krisztus figyelmeztetését, hogy tudniillik a világ örömei mellett szenvedése is el tudják nehezíteni az ember szívét (Lk 21, 34). Szent Pál a szenvedő ember oldaláról nézve érzi az elidegenedés veszélyét: „A jelenben ugyan minden fenyíték inkább szomorúságot okoz, mint örömet” (Zsid 12, 11). Péter apostol is tart a szenvedés kettős kimenetelétől és bátorítja övéit: „Kedveseim, ne ütközzetek meg azon a tüzes kohón, amelyen próbaképp kell átjutnotok . .. hanem örvendjetek, ha részt vehettek Krisztus szenvedéseiben” (1 Pét 4, 12). Vagy még előbb: „Örüljetek tehát, ha esetleg kissé szomorkodtok is a sokféle kísértés miatt, hogy kipróbált hitetek . . . dicséretre, dicsőségre és tiszteletre méló legyen Jézus Krisztus megjelenésekor” (1 Pét 1, 6). Jakab is ebben a hangnemben szól: „Nagy örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle megpróbáltatás ér benneteket” (Jak 1,2). Nem a megpróbáltatás kedvéért, hanem mert a szenvedés keresztény embernél a kiválasztottság jele: „örüljetek, ha gyűlölnek az emberek, ha kiközösítenek és szidalmaznak titeket, ha rossz hírbe hoznak az Emberfiáért! Jutalmatok nagy lesz a mennyben” (Lk 6, 21). Ugyanakkor ez a szenvedés és vigasztalódás nem lesz csupán az egyén javára, hiszen minden részvétel Krisztus szenvedésében egyben továbbadásra is rendeltetett. Ezzel a szenvedéssel a Corpus Mysticum is gazdagodik. Hozzáadja azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből (Kol 1, 14). Ennek a dialektikának nagyszerű példája Szent Ignác antiochiai püspök, aki szándékosan vállalta a malomkövek közé került gabonaszemek sorsát, hogy „a keresztényeket megerősítse a vértanúság dicsőségével, a pogányokat pedig meghökkentse és gondolkodásra bírja” [4]. Szándéka megvalósult, hiszen Antiochiától a római Kolosszeumig tartó útja a szenvedést, a keresztet vállaló ember diadalútja volt. Hatása pedig: a zűrzavaros idők keresztényei megerősödtek hitükben. Amikor pedig az élet elöregedésével közeledik a halál, a keresztény optimizmus az egyetlen orvosság. A húsvét misztériumából merítve tudja, hogy a halál nem a vég, hanem forrása egy új életnek. „Az örömnek egy új formája ez - jegyzi meg Louis 115
