Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - TÁVLATOK - Merre tart a teológiai oktatás?
TÁVLATOK MERRE TART A TEOLÓGIAI OKTATÁS? Napjaink teológiájában jelentős változásoknak, „frontáttörésnek” (Umbruch) lehetünk tanúi. Tételeket, melyek tegnap még vitathatatlannak tűntek, ma újra átgondolnak. E tudatos reflexió pedig a teológiailag „laikust” - legyen az püspök, pap vagy Isten népének hivatalt nem viselő tagja — esetleg mélységesen megdöbbentheti. Mégis, helyesebb talán, ha nem „frontáttörésről”, hanem továbbgondolásról beszélünk. A teológiának oly mélyebb átgondolásáról, mely minden kor kereszténye számára követelmény és feladat. Arról, hogy Isten örök és változatlan szavát, mely változékony emberi kifejezésekben áll a kinyilatkoztatásban rendelkezésünkre, a kinyilatkoztatást elfogadó közösség tradíciójában, az egyházban egyes korok egymásnak továbbadják. A mélyebb átgondolás feladatáról van szó tehát azért, hogy az isteni szó az emberek változékony és megváltozott életét újra és újra áthassa. - Ezekkel a gondolatokkal kezdi Adolf Kolping, a rendkívül higgadt, „avantgárdistának” ugyancsak nem nevezhető freiburgi professzor egyik közelmúltban megjelent tanulmányát (Freiburger Zf. f. Philosophie und Theologie, 1968. 345). Rovatunkban ezekből az igen aktuális s egyben időtálló gondolatokból szeretnénk kiindulni, amidőn „menet közben” néhány szót ejtünk a teológiai oktatás aktuális reformjáról. „Menet közben” tesz- szük, mivel az utóbbi években szinte megszámlálhatatlan szakkönyv, folyóirat foglalkozik a mind égetőbbé váló feladattal. A konkrét propozíciónak se szeri, se száma. Egyik életrevalóbb, a másik tán kevésbé. „Mutatóban” csak néhány írásra hivatkozunk. F. Klostermann két tanulmánya (Theol. Prakt. Quartalschrift, 1964. 273-313; és Der Seelsorger, 1963. 299-316), J. Keller: Seminar- u. Studienreform (Theol. d. Gegenwart, 1965. 74- 80), J. M. Reuss (mainzi püspök): Zur Priesterbildung heute. (Diakonia, 1967. 270-86), Theologenerziehung im Umbruch (szerkesztőségi írás a Diakonia c. folyóiratban, 1967. 168-73). Külön ki kell emelnünk a Theologie u. Glaube c. folyóiratnak 1966. 1. számát, melyet kizárólag ennek a kérdésnek szenteltek. E számban - nagyon bölcsen - nemcsak professzorokat, hanem teológiai hallgatókat is megszólaltattak. S - megvallhat- juk - a „tapasztalatlan fiatalok” egyikmásik hozzászólása „öreg professzorok” számára is megszívlelendő lehet. Feltétlenül utalnunk kell Garrone bíborosnak tanulmányára is (Gregorianum, 1969. 5— 17)A teológiai tanulmányok reformjával 1967 őszén a római tanulmányi kongregáció által összehívott - meglehetősen szűkre méretezett - bizottság is foglalkozott. Tanácskozásainak eredménye lett a fél évvel később napvilágot látott „Normáé quaedam”, mely kifejezetten megemlíti, hogy „ad experimentum” ad bizonyos, a majd később megjelenő pápai konstitúció elkészítéséig direktívákat. S valóban, mind a jelen ideig nem is jelent meg semmiféle konkrét rendelkezés, részletes, megújult szellemben fogant „ratio studiorum”. Pedig az ilyenre - az idő előrehaladásával - mind égetőbb szükség van. A statikusabb, lassabban élő korokban tán kevésbé volt oly akut e „modernizálási” feladat elvégzése, mint napjainknak ezernyi problémától terhes embere, fiatal teológusa számára. Hogy keresztény őseinket pl. a középkorban vagy épp a múlt században milyen kérdések „izgatták”, mely problémákra vártak a kinyilatkoztatás alapján, 105
