Teológia - Hittudományi Folyóirat 3. (1969)
1969 / 2. szám - Nyíri Tamás: Fejlődéstan és teológia
pedig sokkal inkább föltételezi a Gondviselőt, mint a determinált és fejlődésre képtelen világ. „Ma már nem az különbözteti meg a nem hivőt a hivőtői, hogy elfogadja az átmenetet a dolgok fizikai infra-struktúrája és pszichikai szuper-struktúrája között, hanem az, hogy a nem hivő a kozmikus mozgás legvégső súlypontját helytelenül az infra-struktúrára, vagyis a szétesésre helyezi” [15]. Aki hivő szemmel nézi a világot, az nem a véletlennel magyarázza a rendet, nem az anyaggal a szellemet, nem az irracionálissal az értelmeset. Ebben a közel 3000 éves vitában, amely Platón és Démokri- tosz között kezdődött el, a hivő az értelmességet választja s ezzel megvallja a Hiszekegy első ágazatát. Ha a világ logikus, akkor Isten Igéjének, a Lógósnak a műve és éppen ebben rejlik az első ágazat legmélyebb értelme. Aki a véletlennel szemben a világ alapvető értelmességének álláspontjára helyezkedik, az a teremtést választja. A világ értelmessége nem egyik vagy másik részlet-tényezőre, okra, vagy törvényre vonatkozik, hanem arra, hogy a lét értelmet hordozó, hogy a lét és értelmesség felcserélhető fogalmak, hogy emögött a nagyszerű, sodródó világvalóság mögött a nemcsak önmagát, hanem az egész világot elgondoló teremtő Értelem áll. Aki a lét értelmét keresi, elsősorban arra a kérdésre vár választ, hogy érdemes-e élni? Erre a kérdésre pedig nem tud válaszolni sem a tudomány, sem a filozófia. A tudomány és a filozófia legfeljebb bizonyos javaslatokkal járulhat hozzá a megoldáshoz, de a választást és döntést nem vállalhatja át. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mindannak alapján amit emberről, világról és Istenről tud, érdemesnek találja-e végigélni az emberi életet. A hit nem lecsökkentett tudás, hanem az ember alapvető állásfoglalása, belegyökerezése abba a talajba, amelybe őseredeti bizalmát veti léte. A teremtésbe vetett hit azt jelenti, hogy az ember bízik abban, hogy érdemes élnie, hogy az élet értelmes és van célja. A teremtésbe vetett keresztény hit pedig azt jelenti, hogy ennek a keletkező és kibontakozófélben lévő világnak transzcendens föltétele és legmélyebb értelme az isteni Logos, aki a názáreti Jézusban személyesen is belépett a fejlődő világ történetébe. JEGYZETEK 1. Vö. P. Overhage: Die komplexe Frage nach bewusster Steuerung der Evolution des Menschen. Theologie und Philosophie 43 (1968) 191-206. - 2. A. Mitterer: Schöpfung oder Entwicklung der Welt. Eine Alternative. Wissenschaft und Weltbild 3 (1950) 289-297. - 5. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznünk, hogy ez a tanulmány a fejlődés gondolatának és a szisztematikus teológiának a viszonyával foglalkozik, nem tér ki azonban a szentírástudomány és a biblia teológia idevágó kérdéseire. Ez utóbbira lásd: „Ádámtól Krisztusig”. Az ószövetségi Szentírás útján I—II. Szent István Társulat. 1965. Budapest. - 4. Vö. Dantine: Säkularisierung. Wort und Wahrheit 22 (1967) 657-674. - 5. A. Mitterer: Augustins Entwicklungslehre nach ihm, Thomas und heute. Wissenschaft und Weltbild 7 (1954) 401-416. - 6. K. Rahner: Die Hominisation als theologische Frage. K. Rabner-P. Overhage: Das Problem der Hominisation. Freiburg, 1961. 30. o. - 7. C. Vanderbroek: L’origine de l’homme et les récentes découvertes des sciences naturelles. Essai sur Dieu, L’Homme et L’ Univers. Paris, 1953. - „Que l’on ne s’y trompe pás, un biologiste á la hauteur des données actuelles n’a pratiquement pas le droit de ne pás ette évolutionnistc s’il ne peut expliquer les faits d’une autre maniete.” 144. o. - 8. P. Overhage: Zinjanthropus und Homo habilis von Olduvai, Tiere oder Menschen? Stimmen der Zeit, Sg (1964) 281. - 9. W. Bröker: Der Sinn von Evolution. Ein naturwissenschaftlich-theologischer Diskussionsbeitrag. Düsseldorf, 1967. 29. o. - 10. A. Mitterer: Das Ringen der alten Stoff-Form-Metaphysik mit der heutigen Stoffphysik. Innsbruck, 1935. Ua.: Die Zeugung der Organismen insbesondere des Menschen. Nach dem Weltbild des Hl. Thomas von Aquin und der Gegenwart. Wien, 1947. Ua.: Die Entwicklungslehre Augustins in Vergleich mit dem Weltbild des Heiligen Thomas von Aquin und dem Gegenwart. Freiburg, 1956. - 11. M. Heidegger: Mi a metafizika? Budapest, 1945. - 12. K. Rahner: Hörer des Wortes. Zur Grundlegung einer Religionsphilosophie. München, 1941. 163-164. - 13. C. Tresmontant: Einführung in das Denken Teihard de Chardins. Freiburg, 1963. 31. o. - 14. Nyíri T.: Véletlen, emelkedő valószínűség, fejlődés. Vigilia 30 (1965) 521-526. - 15. C. Tresmontant: i. m. 45. o. 99
