Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 2. szám - Kecskés Pál: Szent Tamás és a II. Vatikáni Zsinat

pedig az evangéliumi tanácsok azon szeretet által, amelyre elvezetnek, az Egyházzal és annak titkával különösképpen összeköti követőiket, lelki életüket föl kell ajánlani az egész Egyház javára [n]. A zarándok Egyház tagjai egységben élnek a dicsőséges Egyház tagjaival, akik szüntelenül közbenjárnak értük az Űrnál [12].

A kinyilatkoztatásról szóló dogmatikus konstitúció a szent könyveknek a Szentlélek által történő sugalmazottságát Szent Ágoston mellett Szent Tamás tanúságával támasztja alá [13]. Az Egyházról a mai világban szóló lelkipásztori konstitúció Szent Tamásra hivatkozik annak megállapításánál, hogy az ember társas természetéből következik az összefüggés az emberi személy tökéletesedése és magának a társadalomnak a fejlődése között [14]. A továbbiakban Szent Ágostonra és Szent Tamásra utal a házasság intézményének az emberi társadalomra fontos jelentőségének kiemelésénél, melyet az emberi önkénnyel szemben Isten védelmez, aki a házassághoz mind az emberi nem, mind a család tagjai számára nagy jelentőségű javakat és célokat rendelt hozzá [15]. A kulturális haladás feltételeiről szólva, Szent Tamásra történik hivatkozás arról, hogy a földi javak nem sajátíthatók ki önző módon, hanem úgy kell azokat használni, hogy másoknak is javára váljanak [16]. Továbbá, hogy a végszükség megadja a jogot mások javából a legszükségesebb megszerzésére [17].

A papok szolgálatáról és életéről szóló dekrétum az igehirdetéssel kapcsolatban mások mellett Szent Tamásra is utal, midőn kijelenti, hogy a tanításnak a hallgatóság figyelembevételével s a szónoknak juttatott kegyelmi ajándékok szerint kell történnie, s figyelmeztet arra, hogy a nem keresztények az evangélium hirdetésével vezethetők a hitre s az üdvösség szentségeihez [18]. Szent Tamásra történik hivatkozás abban a vonatkozásban is, hogy valamennyi szentség, minden egyházi szolgálat és apostoli munka összefügg az eucharisztiával, s arra irányul [19]. Mert a legszentebb Oltáriszentség az Egyház minden javát magában foglalja [20]. S éppúgy szenttamási gondolat az arra történő utalás, hogy a papok gondoljanak arra, hogyan adhatják tovább másoknak elmélkedéseik gyümölcsét [21]. Az Egyház missziós tevékenységére vonatkozó rendelet hivatkozik arra, hogy már Szent Tamás beszélt az Egyház terjesztésének apostoli munkájáról [22], s arról, hogy a missziós tevékenység az eszkatologikus beteljesedésre törekszik [23].

De nemcsak utalásaiban említi a zsinat Szent Tamást, hanem a tudományos munka vezéralakjaként állítja őt oda. A papnevelésről szóló dekrétum hangsúlyozza, hogy a filozófiai tárgyakat úgy kell előadni, hogy a hallgatók az emberről, a világról és Istenről alapos és összefüggő ismeretekre jussanak. A filozófiai örökségre támaszkodás mellett, figyelembe kell venni a tudományok időszerű fejlődését. A teológiai tárgyaknál a hallgatóknak „Tamást mesterként követve meg kell tanulniok a hittitkok mélyebb spekulatív felfogását s összefüggéseik megértését, hogy azok ameny- nyire lehetségesek, világosak legyenek számukra” [24].

A keresztény nevelésről szóló nyilatkozat pedig kijelenti, hogy egyéb iskolák mellett „az Egyház a főiskolákat is, különösen az egyetemeket és fakultásokat figyelmes gonddal kíséri. Amelyek vezetése alatt állnak, azokban arról gondoskodik, hogy az egyes tudományágakat sajátos elveik, a megfelelő módszer szerint s a tudományos kutatáshoz szükséges szabadsággal úgy műveljék, hogy a közölt ismereteket egyre jobban elmélyítsék, s az idő haladásával felmerülő új kérdéseket és kutatási eredményeket gondos figyelembe vegyék, s így elmélyültebben tudatosítsák, hogyan találkozik a hit és az ész az egy igazságban, követve az egyháztanítók, különösen Szent Tamás nyomdokait. Ily módon kell biztosítani a keresztény világnézet bizonyos nyilvános, állandó és egyetemes jelenlétét a magasabb műveltség előmozdítására irányuló minden törekvésben” [25].

68