Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 4. szám - FIGYELŐ - Teológiai jegyzetek

faktor hol a cézár opapizmus, hol pedig a Doppelherrschaft legszélső lehetőségeiben csú­csosodik ki. Ezen a szinten szemlélhetjük az uralkodók és pápák szellem-kultúrtörténeti és politikai szereplését is. - Külön érdeme a tu­dós szerzőnek, hogy a II. Vatikáni Zsinat szel­lemét helyezi azon fejezetek élére, ahol a hu­mánus és uniós törekvések nagy gondolatát köteles a történetírás szolgálni (vö. mohame­dánizmus; nagy kelet-nyugati egyházszakadás). Stílusa gördülékeny, jelzői fordulatosak, egyéniek. Nem kétséges, hogy mint Pázmány Péter műveinek alapos ismerője és részbeni magyarázója, stílusgazdasága terén a „magyar bíboros Cicerótól” is ihletést nyert. Mindent összevetve, igen értékes műként kell üdvözölnünk Félegyházy professzor gazdag tartalmú és érdekfeszítően lebilincselő köny­vét. Kár, hogy a X. század és a XI. század első felének magyar vonatkozású eseményeivel csak egész röviden tudott foglalkozni. Mint TEOLÓGIAI JEGYZETEK A TANÍTÓHIVATAL tekintélye és A HITOKTATÁS SZAKSZERŰSÉGE nem szabad, hogy összeütközésbe kerüljenek — ez a tanulság Halbfas nyugatnémet professzor ese­téből, amely nagy port vert fel Nyugat-Né- metországban az elmúlt hónapokban. Amint a különböző híradások alapján ismeretes, Huber­tus Halbfas Fundamentalkatechetik (Alapvető hitoktatástan) című könyve ez év tavaszán egy­házi jóváhagyás nélkül jelent meg a düsseldorfi Patmos-kiadónál. Frings bíboros és az általa kiküldött teológiai szakemberek véleménye sze­rint a könyv több helyen súlyosan kifogásolható és félreérthető állításokat tartalmaz, amelyeket nem lehet vagy nehéz összeegyeztetni az I. és II. Vatikáni Zsinat tanításával, illetve a niceai hitvallással. A kifogásolt részletek a következő témakörökben találhatók: istenfogalom, kinyi­latkoztatás, hit és vallásosság felfogása, Szent­írás, Jézus csodái, Jézus istensége, Jézus fel­támadása, szűzi szülés, Eukarisztia. (A téma­körök egy része azonos a holland katekizmus problematikus részleteivel.) A kölni Kirchen- zeitung szerint azonban az alapvető baj abban van, hogy Halbfas professzor az objektív meg­ismerést lekicsinylő egzisztencializmus és a bib­liai racionalizmus erős befolyása alatt áll, éppen ezért a vele való dialógus rendkívül nehéz (Kirchen-Zeitung, 1968. június 14). Mi­után a bíboros által kezdeményezett megbe­szélések a professzorral nem vezettek ered­ményre, a könyv jóváhagyás nélkül jelent meg, Frings bíboros tiltakozása és figyelmez­tetése a német Püspöki Kar elé került. A maga bevallja, ennek oka a nagy anyagtorló­dás volt — de reméljük, hogy feldolgozása nem marad el művének mindannyiunktól várt folytatásában. A könyv IX. fejezetét, mely a római litur­gia alakulásáról tárgyal, Radó Polikárp hit- tudományi akadémiai professzor írta. Ebben bemutatja a korai középkor különböző típusú liturgiáit, azoknak sajátosságait és fő forrá­sait. Mint olvasamány is érdekes, ahogy vé­gigvezet a római konzervativizmus, a lokál­patriotizmus, a kollektív lelkűség, a római, a frank, a görög liturgikus határok és alakulá­sok érdekes fázisain és következményein. A könyv óriási anyagtára, pontos forrás- megjelölései, lendületes magyaros stílusa, sa­játságos és korszerű szakfraezológiája miatt nemcsak a klérusnak, hanem az egész ma­gyarságnak hasznára szolgál. PELSÖCZY FERENC német püspökök közös nyilatkozatban csatla­koztak Frings bíboros álláspontjához, és ismé­telten leszögezték, hogy a hitoktatás ügye el­sősorban a tanítóhivatalra tartozik, a hitleté- temény védelme pedig a püspökök elsőrendű joga és kötelessége. (cs. b.) REMETE SZENT PÁL EREKLYÉI. De­cius és Valerius császárok keresztényüldözése elől egy Pál nevezetű thebaisi ifjú az egyip­tomi sivatagba menekült, s ott 98 éven át re­mete életmódot folytatott. 341-ben halt meg 114 éves korában. Az Egyház szentként tiszteli, Emanuel keletrómai császár a holttestét szent ereklyeként Konstantinápolyba hozatta, s egy ottani templomban temettette el. A XIII. szá­zad derekán özséb, esztergomi kanonok az ő tiszteletére alapította a pálosok rendjét, amely­nek fő kolostora a Buda környéki Szentlőrinc pusztán emelkedett; a hatalmas kultúrközpont alapfalai mindmáig láthatók a Ságvári-liget közelében. A hagyomány szerint idők folyamán ide került a szerzet névadó védőszentjének holttest-ereklyéje. Erről egy XIV. századvégi, ismeretlen szerzőtől származó magyarországi latin nyelvű kézirat tudósít. Ezt idézzük alább kivonatosan. „Elérkezvén az Or megtestesülésének 1240. éve, bizonyos Jacopo Lancelo nevű velencei 261

Next

/
Thumbnails
Contents