Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - FIGYELŐ - Teológiai jegyzetek
polgár meghallotta, hogy Szent Pál... nem tűnt el... EX is érte, hogy (a konstantinápo- lyiak) neki adták Pál szent ereklyéit. Repeső örömmel vitte magával Velencébe, s a Szent Julián nevére szentelt egyházban tisztességgel elhelyezte. Itt Velence népétől illő tiszteletben részesült... T őrt ént ezután... hogy Magyarország győ- zetlen fejedelme, Lajos király... nagy sereggel és nem kis készülettel hatal tas kezét kemény hadban Velencére vetette, hogy elnyomja ennek erejét... Elhatározta, hogy ha Isten Velence fölött győzelmet ád neki. Szent Pál érdeméért - aki iránt kiváltképpen hódolattal és bizodalommal viseltetett -, akkor a szentnek tetemét... Magyarországba hozatja ... Sok had, nehéz bajoskodások után. . . békét kötött... A velencéseket bizonyos évi adóra kötelezte mindörökre. . . Állhatatos maradt feltett szándékában s be akarta váltani pártfogójának tett fogadalmát. Ünnepélyes nagyköveteket küldött Velence városához: Bálint pécsi és Pál zágrábi püspököket. . . Néhány országjabeli főár is velük ment, hogy elnyerjék ezt a szent kincset... Szorgos, igyekvő gondossággal tárgyalták a felülmondottak út- ját-módját. Végre kívánságuk szerint megnyerték az óhajtott ajándékot. Az ilyenféle ereklyék azonban kedvesek a népnek. Tanakodtak, hátha a tömeg feldühödik és megzavarja kívánságuk véghezvitelét, megakadályozza a dolog megszerzését. A polgárok tanácsa szerint úgy határoztak hát, hogy a világtalan éj titokzatos csendjében vették fel a szent tetemet. .. Igen nagy tisztességgel és szerencsével helyezték el egy ékesmivü faládába . . . Kedvező előjelek közt indultak, Isten- küldte széllel. Vihar nem háborította a tengeren szerencsés útjokat... El is vitték szerencsésen Budára... Itt a papság és a nép mindenféle istentiszteleti készülettel fogadta a szent ereklyéket... A királyi kápolnába hozták ... A király és az országnagyok tanácsot tartottak és úgy határoztak, hogy a szent ereklyéket a királyi kápolnából vigyék át Krisztus drága vértanújának, Lőrincnek egyházába. Ez nyugat felé van, Budától egy mérföldnyire és egy nevezetes budai hegyen áll. Itt a nevezett szent nevét viselő rend jeles gyülekezete él... A szentnek csodái elterjedtek és mindenfelől alázatosan özönlöttek teteméhez. Kedves lett a hitvalló az ország lakosainak . . (Dr. Bíró Bertalan fordítása). Mindez 1381-ben történt. Az ereklye további sorsáról annyit tudunk, hogy a mohácsi vész után a törökök dühe elől a felvidéki Trencsén- be mentették, s itt egy tűzvész alkalmával a lángok martaléka lett. Ezek után nem kis meglepetéssel olvastuk Sándor István Sokféle című enciklopédikus folyóirata 1806-os évfolyamának 118. lapján a következőket: „Szent Pál első Remete tetemeiről eddig mind azt hittük, hogy i}Si-ben I. Lajos magyar királyunk békességet kötvén a velenceiekkel, az említett szentnek maradványait valóban megkapta, s azokat a Buda melletti Szent Lőrinc Monostorába letétette, holott igen nagy tiszteletben valának, messze földről számos zarándokoktól meglátogattatván, miglen a mohátsi vérontás után onnan valahová elvitettek. De hogy nem régen Gróf Észt er házi Pál pétsi püspök, akkor Szent Pál szerzetének feje lévén, Velencében vala, ott a Szent Julianus templomában megmutatták neki Szent Pálnak valóságos tetemeit, s egyetemben bizonyossá tették, hogy az akkori Dózse vagyis velencei vezér Contarenus András s a nemesek I. Lajost megtréfálták, s valami más tsontokat adtak volna által éjjel alattomban, tsak hogy a város népe, amint mondják vala, meg ne tudja, mert másként a zendüléstől lehetett volna tartani”. Ezek után e sorok írója jó pár évvel ezelőtt magánlevélben fordult az ügy tisztázása végett a fentnevezett velencei templom gondozójához, Magyar fordításban így szól a válasz: SZENT JULIÁN M(ártír) Örökimádás temploma Velence Velence, /95 6. január 77. Tisztelt Uram, némi késéssel válaszolok az ön megkeresésére. A velencei Szent Julián templom 1240 óta letéteményese Szent Pál első remete tetemének, és ez időpont óta annak birtoklása mindenkor háborítatlan volt, kétségbevonások vagy megszakítások nélkül. Egyetlen kivételt képez a szent testnek a feje, amelyet a lengyelországi remetéknek adományoztak, de nem tudnám megerősíteni, hogy mikor. A test egy márvány urnában nyugszik, amelyet két angyal és egy oroszlán támaszt alá, a főoltár mögött helyezkedik el, amelynek főképe a Szent Keresztről elnevezett Szent Jeromost ábrázolja és ugyanazon a síkon Szent Juliánt, Szent Flóriánt és Remete Szent Pált. Remélve, hogy kellő felvilágosítással szolgálhattam, üdvözlöm Camilla don Otelló templomigazgató Ezek szerint nem kétséges, hogy a ravasz velenceiek annak idején egy másik - ismeretlen - szent ereklyéit juttatták el Magyarországra. Hogy melyikét, azt alighanem örök titok fedi. Remete Szent Pál tisztelői mindenesetre megnyugvással vehetik tudomásul, hogy a szent tetemei nem égtek el Trencsénben, hanem há- boritatlamu! nyugosznak a velencei Szent Julián templomban, illetve részint valamelyik lengyelországi pálos kolostorban. KUNSZERY GYULA 262
