Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)

1968 / 4. szám - FIGYELŐ - Teológiai jegyzetek

polgár meghallotta, hogy Szent Pál... nem tűnt el... EX is érte, hogy (a konstantinápo- lyiak) neki adták Pál szent ereklyéit. Repeső örömmel vitte magával Velencébe, s a Szent Julián nevére szentelt egyházban tisztességgel elhelyezte. Itt Velence népétől illő tisztelet­ben részesült... T őrt ént ezután... hogy Magyarország győ- zetlen fejedelme, Lajos király... nagy sereg­gel és nem kis készülettel hatal tas kezét ke­mény hadban Velencére vetette, hogy elnyom­ja ennek erejét... Elhatározta, hogy ha Isten Velence fölött győzelmet ád neki. Szent Pál érdeméért - aki iránt kiváltképpen hódolattal és bizodalommal viseltetett -, akkor a szent­nek tetemét... Magyarországba hozatja ... Sok had, nehéz bajoskodások után. . . békét kötött... A velencéseket bizonyos évi adóra kötelezte mindörökre. . . Állhatatos maradt feltett szándékában s be akarta váltani párt­fogójának tett fogadalmát. Ünnepélyes nagy­követeket küldött Velence városához: Bálint pécsi és Pál zágrábi püspököket. . . Néhány országjabeli főár is velük ment, hogy elnyer­jék ezt a szent kincset... Szorgos, igyekvő gondossággal tárgyalták a felülmondottak út- ját-módját. Végre kívánságuk szerint megnyer­ték az óhajtott ajándékot. Az ilyenféle ereklyék azonban kedvesek a népnek. Tanakodtak, hátha a tömeg feldühö­dik és megzavarja kívánságuk véghezvitelét, megakadályozza a dolog megszerzését. A pol­gárok tanácsa szerint úgy határoztak hát, hogy a világtalan éj titokzatos csendjében vették fel a szent tetemet. .. Igen nagy tisztességgel és szerencsével helyezték el egy ékesmivü falá­dába . . . Kedvező előjelek közt indultak, Isten- küldte széllel. Vihar nem háborította a tenge­ren szerencsés útjokat... El is vitték szeren­csésen Budára... Itt a papság és a nép min­denféle istentiszteleti készülettel fogadta a szent ereklyéket... A királyi kápolnába hoz­ták ... A király és az országnagyok tanácsot tartottak és úgy határoztak, hogy a szent erek­lyéket a királyi kápolnából vigyék át Krisztus drága vértanújának, Lőrincnek egyházába. Ez nyugat felé van, Budától egy mérföldnyire és egy nevezetes budai hegyen áll. Itt a nevezett szent nevét viselő rend jeles gyülekezete él... A szentnek csodái elterjedtek és mindenfelől alázatosan özönlöttek teteméhez. Kedves lett a hitvalló az ország lakosainak . . (Dr. Bíró Bertalan fordítása). Mindez 1381-ben történt. Az ereklye további sorsáról annyit tudunk, hogy a mohácsi vész után a törökök dühe elől a felvidéki Trencsén- be mentették, s itt egy tűzvész alkalmával a lángok martaléka lett. Ezek után nem kis meglepetéssel olvastuk Sándor István Sokféle című enciklopédikus fo­lyóirata 1806-os évfolyamának 118. lapján a következőket: „Szent Pál első Remete tetemeiről eddig mind azt hittük, hogy i}Si-ben I. Lajos magyar királyunk békességet kötvén a velenceiekkel, az említett szentnek maradványait valóban megkapta, s azokat a Buda melletti Szent Lő­rinc Monostorába letétette, holott igen nagy tiszteletben valának, messze földről számos za­rándokoktól meglátogattatván, miglen a mohátsi vérontás után onnan valahová elvitettek. De hogy nem régen Gróf Észt er házi Pál pétsi püs­pök, akkor Szent Pál szerzetének feje lévén, Velencében vala, ott a Szent Julianus templo­mában megmutatták neki Szent Pálnak való­ságos tetemeit, s egyetemben bizonyossá tet­ték, hogy az akkori Dózse vagyis velencei ve­zér Contarenus András s a nemesek I. Lajost megtréfálták, s valami más tsontokat adtak volna által éjjel alattomban, tsak hogy a város népe, amint mondják vala, meg ne tudja, mert másként a zendüléstől lehetett volna tartani”. Ezek után e sorok írója jó pár évvel ezelőtt magánlevélben fordult az ügy tisztázása végett a fentnevezett velencei templom gondozójához, Magyar fordításban így szól a válasz: SZENT JULIÁN M(ártír) Örökimádás temploma Velence Velence, /95 6. január 77. Tisztelt Uram, némi késéssel válaszolok az ön megkeresé­sére. A velencei Szent Julián templom 1240 óta letéteményese Szent Pál első remete tetemének, és ez időpont óta annak birtoklása mindenkor háborítatlan volt, kétségbevonások vagy meg­szakítások nélkül. Egyetlen kivételt képez a szent testnek a feje, amelyet a lengyelországi remetéknek adományoztak, de nem tudnám megerősíteni, hogy mikor. A test egy márvány urnában nyugszik, amelyet két angyal és egy oroszlán támaszt alá, a főoltár mögött helyez­kedik el, amelynek főképe a Szent Keresztről elnevezett Szent Jeromost ábrázolja és ugyan­azon a síkon Szent Juliánt, Szent Flóriánt és Remete Szent Pált. Remélve, hogy kellő felvilágosítással szolgál­hattam, üdvözlöm Camilla don Otelló templomigazgató Ezek szerint nem kétséges, hogy a ravasz velenceiek annak idején egy másik - ismeret­len - szent ereklyéit juttatták el Magyarország­ra. Hogy melyikét, azt alighanem örök titok fedi. Remete Szent Pál tisztelői mindenesetre megnyugvással vehetik tudomásul, hogy a szent tetemei nem égtek el Trencsénben, hanem há- boritatlamu! nyugosznak a velencei Szent Ju­lián templomban, illetve részint valamelyik lengyelországi pálos kolostorban. KUNSZERY GYULA 262

Next

/
Thumbnails
Contents