Teológia - Hittudományi Folyóirat 2. (1968)
1968 / 4. szám - FIGYELŐ - Pelsőczy Ferenc: Az egyház Európa születésénél
sát. Ez a történeti érzék mutatkozik meg a nagy sikerű „Szent Ágoston brevárium” és a „Lelkiélet mesterei" c. műveiben. A magányt szerető, visszavonult életet élő tudós készségesen vesz részt a tudományos élet aktív megnyilatkozásaiban is. 1935—48-ig ügyvezető elnöke az Aquinói Szent Tamás Társaságnak, a Teológia folyóirattal kapcsolatban pedig ő szerkeszti a Bölcseleti Közleményeket. Ugyanakkor elevenen kapcsolódik bele a Hittudományi Kar életébe. Életének nyitja az igazi katolikus papi egyéniség. Ez a gyökere minden más megnyilatkozásának. A papi szeretet, a szerény visszavonult életben a lelkekért, a közösségért, a Karért, a növendékekért csendesen elégő, de hatékonyan melegítő papi élet, az Üdvözítő szeretetsugárzásából táplálkozó emberi, keresztény és papi szív. Az Üdvözítő azt mondja, hogy a gyertyát nem szabad véka alá rejteni, hanem arra szolgál, hogy világítson az embereknek. Ez a néhány szó csak szerény hozzájárulás akart lenni ahhoz, hogy Kecskés professzor életműve ne maradjon véka alá rejtve, hanem világítson mindnyájunknak, akik a közelében éltünk és legyen fény azoknak, akik csak távolról ismerik. ZEMPLÉN GYÖRGY AZ EGYHÁZ EURÓPA SZÜLETÉSÉNÉL Félegyházy József hitttudományi akadémiai professzor új könyvét adta a Szent István Társulat „Az Egyház a korai középkorban” címmel (520 oldal). A tudós szerző nagyszerű változattal kezeli a korai középkor hatalmas és bonyodalmas történelmi világát. Hosszú tanári pályafutása alatt több tanulmánya és cikke mellett önállóan is megjelent munkái: A középkor Egyháza, Pázmány bölcseleté, A tatárjárás kútfőinek kritikája, Verbőczy Hármaskönyve és a Kánonjog - a váci egyházmegye a tatárjárás századában. Ha az utóbbi évtizedekben megjelent, a középkorral foglalkozó egyháztörténeti művekkel összehasonlítjuk Félegyházy professzor e legújabb könyvét, akkor megállapíthatjuk, hogy mind az anyag rendezésében, mind a feldolgozás változatainak alkalmazásában egészen sajátságos utakat választott. Korunk egyik legnagyobb univerzálhistorikusának, az angol Arnold J. Toynbeenak szakkörökben üdvözölt módszere az, hogy egy-egy történelmi periódust annak fő reprezentása szellemiségén és munkásságán keresztül mutatja be olvasóinak. Szerzőnk is bizonyos vonatkozásban ezt az utat látszik követni. A középkor kezdő határának megállapításában klasszikus historikusaink eltérnek egymástól. Szerzőnk is e téren önállóságot mutat. Bátor és szerencsés kezdeményezéssel visszanyúl a keresztény ókor végére. Szent Ágostonnak, mint a középkor eszmevilága magvetőjének, továbbá Szent Benedek fiainak, mint a korai középkor aktivistáinak, s végül az első középkori pápának, Nagy Szent Gergelynek szellemi kincstárán keresztül épít művének fundamentumot és általuk lövell távlati világosságot, hogy biztos kontúrok közé állítsa későbbi mondanivalóit. Ez a bevezető, alapotvető mód, továbbá az érvelő oknyomozás nemkülönben a kultúrtörténeti és történetfilozófiai beállítás feloldja, érdekessé és sok helyütt szinte szenzációssá teszi a mű mindenegyes fejezetét. A népvándorlás korának előadása sziporkázó tartalmú filmszerűséggel pereg. A helyrajz pontos körülírása, a személyek jellem- és társadalombeli felvonultatása mintegy érdekfeszítő regénnyé avatja az értékes kompozíciót. Az élet lüktető pontjait külön érzékkel fedezi fel. A ,,divinum”-nak az egyháztörténelemből elmaradhatatlan jelentőségét felismeri, és ahol erre alkalom nyílik, akár a személy jellemzésében, akár a cselekvés értékelésében, mint általános morális tényezőt, kifejezésre juttatja. Segítségére van ebben a thesis és antithesis szellemesen alkalmazott logikai módszere. Általa érdekes realitások válnak nyilvánvalóvá. Külön érdekessége a műnek, hogy finom viszonyítással tudja tárgyalni a lelki-szellemi impulzusok mellett a társadalmi, gazdasági és politikai hatóerőket is, melyek sokszor mai fogalmazásban mutatnak rá az eseményeket alátámasztó „jó és rossz” örök emberi párharcára. Az individualizáló korokkal szemben felismeri és színesen bemutatja a középkornak a kollektívumra alapozott életét és keresztény arculatát. Ez a szellem inkább közösségekben, mint egyénekben gondolkodott, ami a könyvben különös gonddal és részletesen bemutatott nagy európai missziózás módszerén és eredményein is tükröződik. (A missziók bemutatott hősei közül kiemelkedik Szent Bonifác és a keménykötésű ifjabb Szent Kolum- bán.) Kiemelendő az a figyelem és tág tér is, melyet a szerző az akkori Egyház kulturális szerepének, irodalmi alkotásainak és az aránylag kevesektől ismert és méltányolt Karoling- reneszánsz pezsgő szellemi életének szentel. A korai középkornak alapvető sajátossága az Egyház és Állam szoros viszonya. E két 260
